Ajándék lónak

Ma hozzánkköltözött egy hintaló! :) Eredetileg még Karácsonyra kaptuk a "Turul"-nagyszülőktől :) (Ildi, Laci, ugye nem baj, ha az egyszerűség kedvéért így nevezlek Benneteket?!), de sajnos amit kinéztek Leónak, nem volt megrendelhető. Ma viszont vendégségben jártunk Virágéknál (erről külön poszt szól majd, mert olyan nagyon jó volt! :) és ott Leót rápattintottuk a kék lovacskára. Rövid időn belül rájött a mozdulatra és egészen belefeledkezett a hintázásba, mert elszántan brümmögött is hozzá... :) Persze az is lehet, hogy mindeközben nyitott szemmel aludt, mert ma sajnos a nappali alvást teljes mértékben mellőzte a fiú. A paci viszont olyan nagyon tetszett neki, hogy hazahoztuk. :) Megjegyzem Virág is tetszett neki, csak Őt nem adták. Még... :) (A pacit egyébként meg elcseréltük, mert Ők pirosat akarnak, nekünk meg a kék tökéletes...)

Baba-Mama

Délutáni "tejcsatlakozáskor" egy hajtincsem véletlenül Leó hajára hullott és amit láttam, attól mosolyoghatnékom támadt... A szín alapján ugyanis nem lehett megmondani, melyik hajszál kihez tartozik. :))) Olyan érdekes ez, mert én sokkal szőkébb voltam gyereknek, Laci meg soha nem volt szőke. További mosolyognivalóm, a súlyunk. Azon az áprilisi hajnalon, mikor szülni mentünk, Leó meg én együtt voltunk 60 kilók. Ez azóta sem változott, ketten együtt azóta is mindig 60 kilók vagyunk. :) Tegnap rámszóltak, hogy a síró Leót ne ölbevéve vigasztaljam, mert mostmár nagyfiú, próbáljam játékkal elterelni a figyelmét, hiszen ez már az elszakadás időszaka. Ezen kicsit elgondolkodtam (persze csak miután felháborodtam). Nem sorolom fel most, miért fontos MINDEN életkorban (különösen az elszakadást megélő babánál) az ölelés, a testi kontaktus. Rövid válaszom az effajta bírálatra, azért veszem föl, mert még nem tud az ölembe ugrani... :)

Tükör

Újabban Leó megbabonázva nézi az arcomat. Teljesen lenyűgözi, ha eltúlzott mimikával beszélek hozzá, de akkor is az arcomat fürkészi, ha éppen vele történik valami, vagy elgurul a labda és hasonlók. :) Újabb egyetemi tanulmányaim telítődnek meg élettel... :) Már olvasni is érdekes volt a "szülői tükrözésről", de megélni egyenesen borzongató, jó értelemben... :) Mert hihetetlen érzés, hogy ez a kis ember az én arcomról olvassa le saját pillanatnyi érzéseit, és az én arckifejezésem által töltődik meg tartalommal az Ő érzésvilága.

Balesetek

Tegnap kiderült, Leó ereiben is csak vér csörgedezik... Szegénykém megbotlott a szőnyegben és arcra esett, ami önmagában még nem lett volna olyan vészes, viszont a fogai több helyen felhasították a száját, így patakokban folyt ki a vér... Brrrrr! Tudom, hogy lesznek még durvább esetek is, ez most csak egy kis alapozás a szülőknek meg persze Leónak is. :(

Ami a lábat illeti..

Újra Biatorbágyra vitt minket a szerencse, a korai fejlesztő központba, mert meg akartuk mutatni Kornélnak Leó lábát. A bal lábát ugyanis még mindig elég kiflin tartja, gondoltam ez az utolsó alkalom a felállás előtt, hogy korrigáljunk, ha még lehet. Amit Kornél nagyobb problémának érzett viszont, hogy még mindig megvan Leónál a kapaszkodási/fogó-reflex, bár már egy hónapja mászik. És tényleg, mind a lábán, mind a kezén (ez utóbbit mi észre sem vettük) behajlítja a nagy/mutató ujját. (A képen remekül látszik, amit a lábával művel... :) Szerencsére nincs nagy baj, de érdemes foglalkozni vele, jobban mondva kordában tartani ezt a reflexet, hogy a fejlődés további menetét ne befolyásolja negatívan. Így hetente egyszer Kornélhoz járunk majd csoportra, a kifliség miatt meg Angélához, szintén csoportra. Ez így rendben is lenne, csak kicsit aggaszt, hogy az egyik fél kilenckor, a másik fél tízkor kezdődik, reggel, csúcsforgalom, minimum egy órát rá kell szánni, Leót felébreszteni, ráadásul az eddig egyetlen fixidőpontos nappali alvása is ilyenkor lenne... :( De bízom benne, hogy menni fog, meg tudom, hogy szükséges.

Vidám vasárnap :)

Nagyszerű nap volt a mai! Délelőtti henyélés, délutáni belvárosi séta, forgatag, túristák, visszafogott, de érezhető napsütés, végül pedig az esti hancúr, ahol ezúttal mintha három gyerek csibészkedett volna, két nagy, meg egy pici. :) A nap képekben:

Hoppá!

Ahogy írtam már, Leó újabban alszik nap közben. Ez idáig rendben is van. Sőt. :) Tegnap viszont egyértelmű figyelmeztetést kaptam, azonnal változtatnunk kell az alvási helyszínen. Ezidáig ugyanis a miágyunkban aludt Leó, ami éjszaka, mikor ott vagyok élő barikádként veszélytelen, így napközben viszont, mikor nem vagyok mindig ott, csöppet sem az. Tegnap Laci a nappali alváskor beosont a szobába, hogy készítsen egy-két képet az alvó csemetéről, ágyon alvó Leót egyet sem talált... Csak egy ágy szélén ücsörgő, mosolygó jószágot... Mindamellett, hogy iszonyú édes volt, kellőképp lelkiismeretfurdalásom lett, mert ha leesik, az ugyebár gondatlanság, nincs mit szépíteni rajta. Így mától átmenetileg a dolgozószobában alszik szivacson napközben (mert itt van redőny és tudunk sötétet csinálni) mindaddig, míg a szobájába fel nem szerelnek egy reluxát. Akkor aztán én is odaköltözöm vele éjszakára is szivacsra a földre. Így utólag nem értem, minek a rácsoságy, jelenleg kettő is díszíti lakásunkat. Nálunk ugyanis nem vált be. Nappal, mikor beleteszem Leót, felébred, míg ha az ágyra vagy matracra teszem, mellé tudok feküdni, "rámcsatlakozik" és alszik tovább. :) Éjszaka meg egyszerűen nem bírnék annyiszor felkelni hozzá, ahányszor riasztana. Tegnap éjjel számoltam a szopizások számát, 12-nél hagytam abba, de nem volt még világos... :(
Mától tehát bevezetjük a földönalvást, állítólag a gyerekek szeretik. További előnye, hogy nem lehet lezuhanni, illetve ébredés esetén szabadon elhagyható a helyszín. :) Remélem működni fog!

Kis Manyi lapátja :)

Néhány hete voltunk látogatóban Leó egyik kis barátnőjénél, Manyinál, ahol Leó szemet vetett egy játéklapátra. Végül haza is hoztuk a lapátot, mert Leó nem volt hajlandó megválni tőle. :) Azóta is töretlen a "szerelem", mondhatni szinte hozzánőtt Leóhoz a lapát, saját keze meghosszabbításaként használja, vele kopogtatja a dolgokat, még mászás közben sem engedi el. :) Ez a kis lapát rekordot döntött a játékok között, jelenleg nincs hozzá fogható, pedig szépen bővül a Leóbirodalom... :)

Alszik, alszik, alszik!

Már egy hete, hogy Leó minden nap alszik napközben! :) Nem akarom elkiabálni, de ez azért már tendencia a javából! Ha nyolckor ébred reggel, akkor olyan fél 11 körül kér először cicit, közben elalszik és dél körül ébred (tegnap fél 2-kor!!!). Ha ilyenkor viszonylag hosszabbat alszik, délután nem tudom rávenni az alvásra, de ha rövidebbet, vagy nem alszik el, akkor fél3-körül újra alszik egyet. :))) Ez már akkor napirend lenne? A baj csak az, hogy reggel még nem tudom megmondani, mikor fog aludni, 2* vagy csak 1*, meg az, hogy a fent említett időintervallumok csak úgy igazak, ha közben egy cici van a szájában, de nem vagyok telhetetlen, már ez is haladás! És itt egy újabb Apa-Fia kép, csak mert úgy szeretem Őket! :)

Oroszlánüvöltés :)

Leó önkifejezési repertoárja újabban kétféle hangadással bővült. Az egyik leginkább egy oroszlánüvöltésre, vagy indián csatakiáltásra emlékeztető "AAAAAAAA!", ami igen erős felindultsággal párosul. Leginkább játék hevében használatos, ilyenkor tovább erősödik, ha én is bekapcsolódom és így már együtt üvöltjük: "AAAAAA!" :)
A másik ettől egy jóval szelídebb megnyilvánulás, ami többféle érzelmet hivatott közvetíteni, a "HÖ!". Leginkább a meglepődés eseteiben hallható tőle, de hirtelen felbukkanáskor akár üdvözlési formulának is tekinthető. "HÖ!" :)
Mindezek ismeretében gondolom könnyen kitalálható, a képen melyik látható... :)