Nyírpapa

Öt napig Leó nélkülözte Lacit, de kapott Apa helyett két lelkes nagyszülőt Nyíregyházáról, én meg sok-sok segítséget, némi szusszanást, hazai ízeket, miegymást... :) Nyírpapáról hamar kiderült, hogy csak a "burkolata" öregszik, belül gyerek maradt, így Leó non-stop játszótársra talált. :) Azt nem tudom, milyen érzés nagyszülőnek lenni, csak azt, hogy unokának príma és úgy tűnik ezt Leó is így érzi... :)

Leó 10 hónapos

Az elmúlt hónapban mintha felgyorsultak volna az események... :) Leó hihetetlen ütemben fejlődik, megpróbálom most összegyűjteni ide az újdonságokat.
Mászik. Egyre gyorsabban, mindenhová, mindig, csak győzzek szaladni utána, mert helye az éppen van... :) Mozgásban új még, hogy feltérdel, de ettől magasabbra még nem merészkedett.
Utánoz. Ez főként a mozgásban tettenérhető, de ha sokáig énekelgetek neki és tetszik neki a dallam, volt már rá példa, hogy Ő is énekelgetett tovább, mikor én elhallgattam. :) Jelenleg kedvence a tapsolás és a rongyrázás, ez utóbbi kizárólag konkrét értelemben! :) Teregetésnél ugyanis ott ül a halom ruha mellett és ő is rázza azokat a ruhákat, amiket kihúz a kupacból. :)
Szájtát. Igen, ez is új, etetés közben hajlandó már kinyitni a száját, akár 5-10 kanállal is önként megeszik bármit, amit adok neki, ennél többet csak gyümölcsből hajlandó elfogadni. :)
Számokban: 5 foga látszik, + kettő bújófélben. Súlya 11,15kg, hosszát holnap beírom. :) Éjszakára 5ös pelust hord, mert kb 85-ször szopizik az éj leple alatt. A nappal ébren töltött órák száma 12 és 10 között mozog. :)
Ami nem új, de jellemző, érdeklődése nem ismer határt, mindent megvizsgál, megfigyel, némi homlokráncolás kíséretében. Különösen a hangokra érzékeny, szoptatás közben, ha lehull egy levél a szobanövényről, vagy ha a lapozós óra lapoz egyet, máris ki akar ugrani a kezemből, csakhogy le ne maradjon valami érdekesről... :)
Továbbra is huncut kisember, hatalmas kezekkel és lábakkal, lehengerlő mosollyal, boldog kacagással és újabban komoly, nagyfiús tekintettel is! Nagyon szeretjük!!!! :)

A kis fognövesztő

A napokban újra étvágytalan a mi kis "Aszkétánk" :), így egy szoptatás után gondoltam belenézek a szájába, hogy állnak a felső egyesek... és megdöbbentem, mert a felső egyesek már szépen áttörtek ugyan, de a balfelső kettes, a balalsó kettes és a balfelső szemfog is áttörőben van. Leó így egyszerre öt fogacskát növeszt, legalábbis ennyit látunk kintről. Rögtön meg is enyhültem mind az evés, mind az éjszakák tekintetében. Csak az a baj, hogy mire az összes foga kinő és alhatunk majd végre, már valószínüleg nem fogom szoptatni... :) Bár ahogy most áll a dolog, lehet, hogy majd az isibe is be kell szaladnom a nagyszünetben... :)

Hol a labda?

Leó kedvenc játéka a labda, amiből egyre több és több veszi őt körül, hála Lacinak... :) Kezdetben csak ügyesen megmarkolta és forgatta, nézegette őket, aztán elegánsan elengedte, majd elgurította és utánamászott. Aztán már együtt is tudtunk labdázni, hárman körbeültünk a szőnyegen és gurítottuk egymásnak, persze legtöbbször Leónak. :) Mostanában új szokása, hogy fölemeli a labdát magasra és ott engedi el. Nem tudom, miért csinálja, talán, hogy pattanjon, de nagyon cuki... Tegnap, mikor épp abbahagyta a konnektorok szétszedését, gondoltam megkérdezem Tőle: "Leó, hol a labda?" Mire Ő, tágra nyílt bizonytalan tekintettel körbenézett a szobában, majd észrevette a kedvenc labdáját, megcsillant a szeme, boldogan rámnézett és kacagva mászott a labdájához. Egyelőre még csak ez az egy bizonyos labda "A labda", de lényeg, hogy érti, tudja, keresi és persze, hogy nagyonnagyonnagyon cuki! :) Olyan büszkék vagyunk Rá!

Felfedezőben...

Leó napjai újabban a csibészkedésről szólnak. Na nem rosszalkodik természetesen, hanem felfedez és le van nyűgözve a világtól. :) Igyekeztünk tág teret engedni Neki, gyakorlatilag csak a virágokat meg a konyhát kerítettük el, de azért van egy-két nemszeretem dolog, amit mindig megtalál és a legbosszantóbb, ha ezeket egymás után veszi sorra... :) Ilyen pl a lámpa zsinórjának huzogatása, mert földöntheti így az állólámpát és a páfrányt, vagy a komód alsó szekrényének nyitogatása, és a tartalom kiürítése... Próbálom minél kevesebb korláttal körülvenni, legfeljebb ott vagyok vele és közbelépek, ha szükséges. Így aztán gyakorlatilag állandóan rajta kell tartanom a szemem. :) Tudatosan igyekszem leszoktatni magam arról, hogy lépten-nyomon figyelmeztessem, "vigyázz, be ne üsd a buksid, oda ne zárd a kezed!" stb stb... Nem akarom, hogy azt tanulja meg, hogy ez a világ veszélyes. Nehéz, de "tanulom hagyni", hogy kisebb baleseteket szenvedjen... A kedvencem, mikor egyik kezével kihúzza a fiókot, a másikkal belenyúl, majd az egyikkel betolja, odazárva így a másikat, majd úgymarad és sír, mert még nem jött rá az összefüggésekre... :)
A szívem szakad meg! :) Azt mondják minden kisgyerekre vigyáz egy angyal.. Remélem Leónak legalább kettő jutott! :)

Leó és a tél

Ma reggel ébredéskor gyönyörű látvány fogadott minket, vastagon behavazott fák, autók és sűrűn hullottak a csillogó hópelyhek. Természetesen Leóval első utam az ablakhoz vezetett, aki egy ideig nézett is ki az ablakon, majd érdekesebbnek találta a függöny húzgálását... :) Délután viszont újra hátihordós sétára "kényszerültünk" és újra megállapítottuk, hogy a mi gyerekcipelő alkalmatosságunk a legmenőbb a környéken! :) Ezúton is köszönet érte!!!!

Kiskacsa és az Oroszlán

Mert a fürdőzéses videókból sohasem elég... :) és mert szeretem a humorát ennek a pici embernek!

Alvás helyett...

Készülök egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzést írni Leó alvásáról, illetve nemalvásáról, de ezt nem ma teszem, inkább megyek aludni. :) Most csak annyit, hogy nehéz éjszakáink és nappalaim vannak... Remélem a fogacskák hamarosan előbújnak és hagynak minket végre aludni! A videó, az esti fürdetés előtt készült. Nem tudom, honnan szerzi az energiát, de ma egész este huncutul viháncolt és jókedvűen "rohangált" négykézláb. Ő legalább elemében van. :) Egyéb tekintetben meg folyamatosan kapaszkodik fölfelé és az egyik lábával már szemmel láthatólag az álláshoz készülődik! :)

...és egyet a Papa kedvéért :)

Ezt a bejegyzést most Laci "megrendelésére" írom, mert nagyon büszke a Fiára, aki férfiasan szembenézett (sőt rá is ült!:) félelme tárgyával, a nagy zöld szörnnyel (a porszívóval:). A történet a múlt héten kezdődött, Leónak folyt az orra, nem vészesen, de eléggé ahhoz, hogy szívnunk kelljen. Így nem túl lelkesen, de üzembe helyeztük az erre a célra kitalált orrszívó-porszívó párost. Nem lepődtünk meg Kisemberünk reakcióján... Leó nagyon fél a hangos hangoktól, ide tartozik minden berregő háztartási eszköz, de még a zacskócsörgés is. Szegénykém, ha csak meglátta a porszívót, máris egész testében remegni kezdett. De érezhette áldásos hatását is, no meg tapasztalhatta, hogy minden alkalommal mindhárman épségben hagytuk el az orrszívás színterét, így a napokban már egészen közel merészkedett a zöld szörnyhöz, majd egy kis apai buzdításra, kizárólag mami jelenlétében, hajlandó volt egy kattintás erejéig modellt is ülni rajta... :)

A Rózsaszín és a Kék

Tegnap újra "összeeresztettük" Virágot és Leót. Természetesen még nem emlékeztek egymásra, így kellett egy kis felmelegedési idő, de mi felnőttek addig is jól szórakoztunk. :) Leó udvarlásképp kitépte Virág szájából a cumit, majd érdeklődését próbálta kifejezni, nem túl finoman, de annál határozottabban... :)

Virág kicsit meg is szeppent, de azért hősiesen állta a sarat. :) A csemeték szétválasztása után jöhetett a játék, ami még közösnek nem mondható, legfeljebb annyiban, hogy minden játékra egyszerre repültek rá. :) Itt kitűnt Virág két hónap előnye, mert többnyire gyorsabb és ügyesebb volt mint Leó. Persze az is lehet, hogy Leó máris egy udvaris úriember... :)