.jpg)
Leó napjai újabban a csibészkedésről szólnak. Na nem rosszalkodik természetesen, hanem felfedez és le van nyűgözve a világtól. :) Igyekeztünk tág teret engedni Neki, gyakorlatilag csak a virágokat meg a konyhát kerítettük el, de azért van egy-két nemszeretem dolog, amit mindig megtalál és a legbosszantóbb, ha ezeket egymás után veszi sorra... :) Ilyen pl a lámpa zsinórjának huzogatása, mert földöntheti így az állólámpát és a páfrányt, vagy a komód alsó szekrényének nyitogatása, és a tartalom kiürítése... Próbálom minél kevesebb korláttal körülvenni, legfeljebb ott vagyok vele és közbelépek, ha szükséges. Így aztán gyakorlatilag állandóan rajta kell tartanom a szemem. :) Tudatosan igyekszem leszoktatni magam arról, hogy lépten-nyomon figyelmeztessem, "vigyázz, be ne üsd a buksid, oda ne zárd a kezed!" stb stb... Nem akarom, hogy azt tanulja meg, hogy ez a világ veszélyes. Nehéz, de "tanulom hagyni", hogy kisebb baleseteket szenvedjen... A kedvencem, mikor egyik kezével kihúzza a fiókot, a másikkal belenyúl, majd az egyikkel betolja, odazárva így a másikat, majd úgymarad és sír, mert még nem jött rá az összefüggésekre... :)
A szívem szakad meg! :) Azt mondják minden kisgyerekre vigyáz egy angyal.. Remélem Leónak legalább kettő jutott! :)







Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése