...és egyet a Papa kedvéért :)

Ezt a bejegyzést most Laci "megrendelésére" írom, mert nagyon büszke a Fiára, aki férfiasan szembenézett (sőt rá is ült!:) félelme tárgyával, a nagy zöld szörnnyel (a porszívóval:). A történet a múlt héten kezdődött, Leónak folyt az orra, nem vészesen, de eléggé ahhoz, hogy szívnunk kelljen. Így nem túl lelkesen, de üzembe helyeztük az erre a célra kitalált orrszívó-porszívó párost. Nem lepődtünk meg Kisemberünk reakcióján... Leó nagyon fél a hangos hangoktól, ide tartozik minden berregő háztartási eszköz, de még a zacskócsörgés is. Szegénykém, ha csak meglátta a porszívót, máris egész testében remegni kezdett. De érezhette áldásos hatását is, no meg tapasztalhatta, hogy minden alkalommal mindhárman épségben hagytuk el az orrszívás színterét, így a napokban már egészen közel merészkedett a zöld szörnyhöz, majd egy kis apai buzdításra, kizárólag mami jelenlétében, hajlandó volt egy kattintás erejéig modellt is ülni rajta... :)

A Rózsaszín és a Kék

Tegnap újra "összeeresztettük" Virágot és Leót. Természetesen még nem emlékeztek egymásra, így kellett egy kis felmelegedési idő, de mi felnőttek addig is jól szórakoztunk. :) Leó udvarlásképp kitépte Virág szájából a cumit, majd érdeklődését próbálta kifejezni, nem túl finoman, de annál határozottabban... :)

Virág kicsit meg is szeppent, de azért hősiesen állta a sarat. :) A csemeték szétválasztása után jöhetett a játék, ami még közösnek nem mondható, legfeljebb annyiban, hogy minden játékra egyszerre repültek rá. :) Itt kitűnt Virág két hónap előnye, mert többnyire gyorsabb és ügyesebb volt mint Leó. Persze az is lehet, hogy Leó máris egy udvaris úriember... :)

Tapsi tapsi Mamának

Leó ma megtanult tapsolni. Ennek az újdonságnak mindenki nagyon örült. Leó azért, mert így akkor is tud csattogni, ha épp nincs a kezében semmi, amit összeütögethet, mi meg azért, mert ez az új játék egészen lefoglalja. Annyira, hogy az esti fürdőzés utáni szárítkozás közben a menetrendszerinti sírás helyett ma tapsolt. Aztán mikor az alvás előtti szopira vittem a sötét szobában, még akkor is tapsolt, sőt, mikor álomba szopizta magát és fölemeltem, hogy bevigyem az ágyba, még akkor is összetette a két kezét. :)

Csak komolyan!

Ez a legfrissebb Apa és Fia kép. :) Mikor megláttam, teljesen elképedtem, Leó mennyire felnőttes rajta! Mondhatni a felnőtt Apját megszégyenítve... :))) Vajon mire gondolhat? El tudok képzelni néhány vicces képaláírást, mondjuk hogy : "Hányszor megmondtam már, hogy ne villants a szemembe!" :)

A nagy bácsi :)

Ma végre nálunk járt kedvenc Öcsém, Leó egyik nagybácsija, aki minden bizonnyal a legnagyobb "bácsi" akit eddig Leó életében látott! :) (A képen én lábujjhegyen egyensúlyozom! :) Leó ennek megfelelően megcsodálta, de mivel a gyerekek jó emberismerők, már az ajtóban rámosolygott Gáborra. Remélem Gáborom nem bánod, hogy felraktam ezt a képet! :) Olyan jó volt! :)))

Mámor

Ahogyan azt a pszichológusok írják, az új képességek birtoklása, mint amilyen a mászás is, valóságos mámorral tölti el a csemetéket. Ez történt Leóval is. Minden egyes elindulásnál megörül saját helyváltoztatásának. :) De más is történt. Ezzel egyidőben, talán épp ezért, felerősödött benne a szeparációs szorongás is. Ha kikerülök a látóteréből, keres, hív, majd árnyékként követ ha meglát, még akkor is, ha Laci ott van vele. Illetve amikor Ő maga szabályozhatja a köztünk lévő fizikai távolságot, egy sajátos mintázatot ismétel: lelkesen nekiindul a világnak felfedezni, majd néhány méter múlva megáll, visszafordul és ugyanolyan lelkesen visszamászik hozzám egy kis "érzelmi feltankolásra". De nem bújik az ölembe, megáll előttem egy karnyújtásnyira, hiszen Ő már nagyfiú, csak rámnevet, én megsimogatom a buksiját, Ő sarkonfordul és újra világgá megy. :) Hát itt tartunk. Megkezdődött a leválás. Olyan hihetetlen gyorsan megy az idő. Nemsokára elköltözik itthonról, legfeljebb majd néha felhív... Vagy méginkább én hívom fel néha... :)

Az új tudomány

Pár napja kezdett mászni Leó, mostanra itt tart. :) Még óvatos a tempó, nagyobb távolságokat kisebb pihenők beiktatásával tesz meg, viszont elképesztő lelkesedéssel gyakorol. :) A jobb lábát kicsit húzza, de ezt leszámítva egészen szabályos, már ahogy én meg tudom ítélni. Remélem ez a kis aszimmetria is korrigálódik hamarosan!

Majdnem... :)

Leógyerek egy pillanatra majdnem elvesztette a fejét, úgy örült az Apjától kapott labdának. De csak majdnem, mert aztán biztos valami nagyon szomorúra gondolhatott (mondjuk, hogy ma nem kap vacsorát), és visszatornázta arcára a komoly nagyfiús kifejezést. :)Egyébként a videón látható még a háttérben gondos szülői készültségünk jeleként a "bébikarám", amit ma fel is szereltünk Leó és a növények jól-létéért. :) Jelenleg Leó kedvenc elfoglaltsága, hogy rázza a rácsot, teszteli, mennyit bír és hogy átdobálja rajta a játékait, hogy a növények se unatkozzanak, hamár elzártuk szegényeket. :)

Híradás

Mini hírösszegzés következik, mert időm kevés, viszont Leógyerek a hónapfordulója óta hírértékű dolgokat produkál... :)
Az egyik újság, hogy a negyedik fogacska is kibújóban, szinte a harmadikkal együtt, így újra két fog jön egyszerre, ami megintcsak pokollá teszi az éjszakáinkat. Szegényem ráadásul megint taknyos egy kicsit és ez sem segíti a jóalvásban.
A másik viszont kifejezetten örömhír, tegnap, azaz 9 hónaposan és két naposan elindult kúszva, kb két-három "tempót" meg is tett így. Épp anyukámmal beszéltem telefonon, amit Leó mindig meg akar szerezni, ezért kihangosítva letettem a földre a készüléket. Leó elindult, Anyukám Nyíregyházáról, én a szőnyeg széléről szurkoltunk neki, majd Ő elérte a telefont és megszakította a vonalat. :) Ügyes gyerek! :)

A "második" 9 hónap

9 hónap telt el a születése óta, a csecsemőkornak lassan vége és tény, hogy egyre inkább kisgyereknek látom és érzem.
Testileg: súlya 10,8kg, magassága 80cm. Derék legény. :) Haja egyre hosszabb és egyre szőkébb, egyelőre eszem ágában sincs levágni, szeretem, amikor a feje tetején össze-vissza állnak a hajszálak. Három foga van, férfiasan, nagyon megszenvedi mindegyiket. Finommozgása továbbra is az erőssége, tud kecsesen elengedni, eldobni tárgyakat, két tárgyat összeütögetni és jobb kezével amint sík felületet érez az ujjai alatt, elegánsan dobol az ujjaival... :) A nagymozgása sokat fejlődött az elmúlt hónapban, felült, ülésből már jobbra és balra is kifordul, négykézlábra emelkedik és kézzel már el is indul, csak a lába még akadályozza a mászásban... :) Néhány napja azonban látom, hogy akarja, reméljük hamarosan sikerül is neki. Beszéd terén is sokat fejlődött, kedvencünk, mikor brümmög, de gyakorlatilag minden hangot ejt már, napokban már "f"-et is próbálgatott, mire én vissza "f-eztem", ami különösen tetszett neki. (?) :) Ezeken az utánzó hangokon kívül már kommunikációs célzattal is "beszél", egyszerűen kiabál egy hosszú magánhangzót. :)
Lelkileg: még mindig csupamosoly a fiú, idegenfélelme minimális, ha mosolyognak rá, Ő sem rest nyomban viszonozza, de újabban a csajokat előnyben részesíti kegyei osztogatásával... :) A szeparációs szorongást nem tudom megítélni reálisan, hiszen 24 órán át vele vagyok, így nem szorong. :) De néha nagyon keres, ha eltűnök a látóteréből. :) Jelenleg Mami az állandó jó közérzet záloga, Papa pedig a sztár, aki ha feltűnik a színen, Leógyerek folyamatosan követi, figyeli, issza a jelenlétét, nehogy elmulasszon egyetlen pillanatot se a közös játék lehetőségéből. Akarata egyre erősebb, már be kell vetni néha elterelési hadműveletet, hogy a hisztinek elejét vegyük. :) Igyekszem nem frusztrálni fölöslegesen és egyben határt is szabni akaratának. Nem lesz könnyű egyensúlyt tartani. Nagyon tud figyelni, ha a felnőttek beszélnek, esznek, vagy tevékenykednek valami érdekeset. Ugyanakkor képes annyira elmerülni a saját játékában is, hogy szinte kizökkenthetetlen. De ez már régen is így volt, meg is ijesztett akkor, azt hittem nem jó a füle... :) Hallása tökéletes. :)
Alvás: Velem alszik a miágyunkban, néha rémes az éjszaka, mert nem akarja elengedni a cicimet, néha egész tűrhető, nem tudom hányszor ébreszt (kb 5 és 10 között), mert csak odafordulok, ő szopizik és alszunk tovább, jobban mondva gyakorlatilag fel sem ébredünk. Ő biztosan nem. :) Nyilván nem az éhség ébreszti föl, de a cici nyugtatja meg. Nem bánom, egyszer ennek is vége lesz.