Lehellélek

Esti pizsamábabújás közben...
"-mama, tudod mit szeretnék ajándékba?
-nem, micsodát?
-egy sárkányvárat
-ej ha, és mondd csak, sárkánnyal együtt? (kérdezem, hogy nyújtsam egy kicsit a beszélgetést, mert úgy élvezem, hogy beszélgetünk, nem is sejtem, hogy közben a lényegre tapintok...)
Ő megáll, nagyra kerekíti gyönyörű szemeit (jaj ezt úgy szeretem) és kicsit halkabban megkérdi:
-Legoból van?
-A sárkány? Hát persze... Te Lehel, lehet, hogy félsz a sárkánytól?
-Ühüm...
-Képzeld, egy kicsit én is.
-De van egy jó hírem... Sárkányok NINCSENEK." (Tudom, hogy teljesen felesleges ilyesmit mondani,m mert ugyanúgy fél majd utána is, igazából csak az ezt követő másodpercekért mondom, mert amit ilyenkor látok rajta, arra egész életemben emlékezni fogok:
Még jobban elkerekedik a szeme és egy kicsit megnyúlik az arca a csodálkozástól, nagy levegőt vesz és úgy kérdezi megdöbbenve, hitetlenkedve:
"Nincsenek?!" :)
Mert hát persze, hogy vannak, hiszen a mesében vannak, legoból is van, így aztán ma reggel csinált egy kardot, én voltam a sárkány, Ő meg Szent György lovag, Lorin a királylány és reggeli előtt le is győzött hősiesen, aztán oviba menet végig meséltem egy sárkányról nekik, amit majd folytathatok, mert jóóó hosszú lett, még az oviban öltözés közben is tartott és néhány gyerek is körénk gyűlt... :) Remélem "odabenn" is megküzd a sárkányával, mert második éjszakánk lett rémséges... Kicsi Lovagom... :)