Hjaj

Lehel néhány napja dadog. Megszakad a szívem, ahogy az erőlködéstől kidudorodnak az erek a nyakán és ahogy elkeseredve feladja a próbálkozást, mondva, hogy Ő nem tudja mondani... Hirtelen jött, augusztus elején kezdődött, okokat nem tudok, legfeljebb azt, hogy középső és egy három évvel idősebb bátyja van, akihez méri magát, így aztán folyton alul marad. Tegnapelőtt beszéltem telefonon egy logopédus ismerőssel, aki megnyugtatott, hogy ez még nem dadogás, csak ha három hónapon túl is megmarad... és hogy ne maradjon meg, ahhoz az én nyugalmam szükségeltetik első sorban. Sokáig beszéltünk még a hogyanról is, nagyon nem könnyű a dolgunk, de valahogy megnyugodtam mostanra, elfogadtam a helyzetet és próbálok intenzíven jelen lenni úgy, ahogyan szüksége van rám. Három hét van még az óvodáig, kicsit több is, mert mi szeptember elején nyaralunk, ha addig nem javul, nem engedem közösségbe.