Lehel nem beszél még, szavakat ugyan mond, de többségében olyan nagyon rosszul, hogy akik nem ismerik talán nem is értik, sok esetben pedig én is csak a kontextusból. Mondatokat nem mond, azaz néha hosszabb monológokat is mond, de mivel azt már végképp nem értjük, így nem megfelelően (azaz kommunikatívan) reagálunk rá, így gondolom (remélem) motivávió hiányában elakadt ezen a szinten. Két és fél éves elmúlt. Kingával beszéltem múlt héten és Ő javasolta, hogy feltétlen nézessük meg a fülét. Megtörtént, meg is van a baj. Nem hall rendesen. 25 dB-es halláscsökkenés mindkét fülén úgy, hogy a vizsgálat időpontjában nem volt se taknyos, se beteg. Viszont egészen pici kora óta gyakorlatilag folyamatosan (egy-egy hét szünet maradt csak ki) szívni kellett az orrát és nagyon sokszor volt fülgyulladása is... A doktornő szerint lehet ez az ok, mert úgy hall, mint akinek egy füldugó van a fülében. A fülkürt nem vezet rendesen és folyadék is van a fülében. Egyelőre annyit mondott az orvos, hogy tanítsuk meg orrot fújni, ehhez kaptunk egy lufis orrfújó eszközt is, ami nagyon ötletes. Aztán két hét múlva kontroll. Egy hét eltellt azóta, az orrfújás még nem megy, a lufit már kicsit fel tudja fújni, viszont most újra nagyon taknyos lett, ami gondolom nem kedvez a helyzetnek... Nagyon remélem, hogy nem kell felszúrni a fülét. A másik szál a logopédis, beszéltem egy szakemberrel, ami megnyugtató volt, szerinte elég, ha a füle rendbe jön, a beszéde szépen be fog indulni, ha én nem látok/érzek nyugtalanító egyéb dolgot, várhatunk még az egyéb kivizsgálással nyugodtan. Bár az, hogy nem beszél mondatokban utalhat megkésettségre, de mivel szintén egy érzékeny anyuka volt az illető, azt tanácsolta, ez ügyben hallgassak nyugodtan a belső hangomra... :) Hallgatok. Egyelőre a fülére koncentrálunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése