20 hónapos Lehel

Biztosan lesz olyan idő, amikor sóhajtozva nosztalgiával, könnybe lábadt szemekkel fogok visszagondolni erre az időszakra... :) Most viszont többnyire feszült vagyok, és minden anyai érzésemre szükségem van, hogy el bírjam viselni szegény Lehelt, aki a maga 20 hónapjával az ébren töltött órák 80 százalékát üvöltéssel a földön fekve tölti... mert se süket nem vagyok, se gyerekem üvöltése felett nem tudok vállvonogatva továbblépni. Annyira szeretnék neki valahogyan segíteni és éjjel nappal azon agyalok, hogy vajon mi lehet a baj... "Csak" az életkori semmisejó-e ez, vagy valami miatt általában is rossz a közérzete? Talán a kettő együtt, ugyanis az egész testén sok kis ekcéma, ami mindig a tejfehérjét jelezte eddig, viszont az éjszakák még nem oly rémesek, ami ezzel együtt járni szokott... Mától minden esetre újra diétázom ki tudja hányadszor... ki tudja meddig.
Mindenesetre, ha tehetné bebújna a bőröm alá is... és ezzel nincs is semmi gond.. :)(a manduca második életét kezdte minálunk...) mint ahogy az is tankönyvi, hogy mindent egyedül akar, de nem minden megy, ami önmagában elég ahhoz, hogy teljesen összeomoljon, majd mikor segíteni próbálok, akkor elérkezik a világvége... Hiába, nem vagyok elég ügyes. Mindenesetre nem adom föl megpróbálni mindig a Lehetetlent, mást nem tehetek. :)
Történt előrelépés a kommunikációjában is, talán többmindent ért már meg, csak nehéz megítélni, mert olyan, mint a pocakomban, van, hogy nem reagál, pedig hallja, érti a kérést, csak néhány perc múlva... :))) annyira Lehel... :))) Mindenesetre testrészeit megmutatja, meg az enyémeket is (szem, száj, orr, fül (mindkettő), haj, láb, kéz pocak, fütyi...:) Megérteti magát, mutogat is, ha szeretne valamit.
Vannak rigolyái... tisztára mint Leó anno, csak talán finomabb kivitelben... Nem szereti, ha nem a megszokott ruháját adom rá, kesztyűről hallani sem akar, néha cipőről sem, gyümölcsöt nem eszik, ha valami nem azonnal van úgy, ahogyan azt Ő akarja, megsértődik és utána már nem lehet a kedvére tenni, reggelizni asztalnál nem hajlandó, de ha úton vagyunk akár 2 szelet kenyér is lecsúszik... és még sorolhatnám...
...Ő is tanít ám, ezt igyekszem szem előtt tartani. :) ...és persze olyan jó, hogy van!!!