Klastrompuszta, Noelfa...

...Mikor hat és fél éve ott jártunk Lacival, hogy méltó helyet találjunk a mi kis Szentünknek, volt bennem egy kép, amitől akkor még elválasztott egy mélységes sírgödör... miszerint évek múlva majd gyerekeinket terelgetve jövünk ide minden évben. Most volt az első ilyen év...
Szeretem ezt az erdőt, azt a négyágú fát. Azzal a szívdobogással együtt, amit minden alkalommal érzek, amikor fölfelé megyünk hozzá... vajon megvan-e még? S ha majd egyszer nem lesz már, az ugyanolyan jó lesz, mint most, amikor megpillantom. Mert elengedtem, útjára bocsátottam, visszaadtam, Rábíztam.