Édes ébredés

Leó egy éve alszik nélkülem az ágyában. Általában átalussza az éjszakát, csak akkor ébred, ha beteg, akkor pedig visítva mamizik... Pár hete azonban nem visít, nem mamizik, hanem fogja a bekészített kis elemlámpáját és átjön hozzánk. Van, hogy fel sem ébredek rá, csak később konstatálom, bővült a létszám. :) Olyan jó, hogy nem kell szaldgálnom ide-oda éjjel, arról nem is beszélve, mennyire szeretem magam mellett tudni őket és hajnalban gyönyörködni bennük, ahogyan alszanak. Ma éjjel is zsebpámpával érkezett Leó, reggel pedig Ő ébredt először. Majd rámdőlt és én vissza is aludtam, csak Lehel sírására ébredtem föl teljesen és akkor tudatosult bennem az a kellemes jóérzés, amit percek óta éreztem, Leó csücsült mellettem és a kezemet simogatta... Jaj de jó nekem! :)