Egyre többet vannak nyitva azok a nagy -egyelőre- kék szemecskék, ilyenkor vizsgálódik, összeráncolt homlokkal gondterhelten, komolyan. :) Néha eööööö-zik egyet és sokat szenved és sír a pocakja miatt. Ha fönn van, gyakorlatilag sírdogál, hol erősebben, hol gyengébben, attól függően, akad-e két erős kar, hogy "koalában" hordozza. A héten leálltam a szójával is, hátha. Szerdán rémisztő sugárhányást éltünk át, mindketten megijedtünk, amikor evés után egyszer csak orrán-száján ömlött vissza a tej. Szerencsére azóta nem ismétlődött meg az eset (KOPP-KOPP-KOPP), de minden etetésnél görcsöl a gyomrom. Valószínűleg sok levegőt nyelhetett, mert cicizés közben is vonaglott és sírt, vörös fejjel... :((( Mindenesetre annyira "Leheles" volt, ahogyan reagált a dologra, a következő evészetet a szokásos három-öt perc helyett egy teljes óráig végezte és egyetlen kortyot sem hallottam, olyan óvatosan, visszafogottan cumizgatott csak... :) Csak a harmadik szoptatáskor mert már újra nagyobb (hallható) kortyokban nyelni, és még két napnak kellett eltelnie, hogy újra hozza az ötperces formáját... De még ma is óvatosabb azért... :) Én viszont teljesen elbizonytalanodtam, az igény szerinti szoptatásában, mert hogy nem tudom, mikor van rá "igény"... A kezdés kevésbé problematikus, nagyjából két óránként kért eddig, volt hogy kicsit hamarabb, volt, hogy három óra lett belőle... De, hogy mikor elég, abban teljesen bizonytalan vagyok. Egyrészt ez az öt perc volt eleinte nagyon hihetetlen, főleg, hogy utána is tátogott még, bár Ő engedte el a cicit, mikor újra beindult a tej. Néhány perc múlva még próbálkoztam ilyenkor, de újra elengedte, mikor indult a tejecske, így megnyugodtam, főleg látva a heti mérlegelési adatokat... :) De most nem merem még kínálni, nehogy túlegye magát... Illetve elbizonytalanodtam, hogy az evések utáni menetrend szerinti másfél órával kezdődő keserves sírás tényleg hasfájás-e, vagy inkább éhség. Már próbáltam ilyenkor is etetni, de úgy éreztem, kevés lelkesedéssel és alig evett, közben erőlködött... Na de a hányás óta az "alig" evett, új értelmet kapott, már nem merek nyilatkozni a mennyiségről, ami tökéletesen megbecsülhetetlen...
Hát ilyen dilemmáim vannak ezzel a 6,15kg-os nagyfiúval. :) Centiket nem tudok, csak, hogy hatalmas és igen hosszú... :)
Lassan az összes picibaba ruhát elpakolhatom, most 3-4 hónaposokat hord, amiket Leó anno július-augusztusban... pedig Ő sem volt épp picike... és persze sóhajtozom is eleget, vajon végleges-e a búcsú, vagy egyszer még előhúzhatom a legkisebb body-kat mosni-vasalni? :)
Megjelentek a szőke pihék is a buksiján, gyanítom, Ő sem marad sokáig barna... :) A kék szemekből még bármi (barna) lehet, nem, mintha lenne valamilyen preferenciám... :) De érdekes lenne egy kék szemű szőke kis Lehel viking... :))) Sárgának még mindig sárga, nem tudom, mikorra kellene kifehérednie... Viszont ma az Édesapja mellkasán kinyomta magát fekvőtámaszba... :)
Szépen lassan óvatosan nyiladozik, már nem ijed meg a föléje lógatott színes állatoktól a játszószőnyegén, sőt, érdeklődéssel szemléli őket. A hangomra többnyire látványosan megnyugszik, szereti a hálószobánkat, ahol alszik, úgy érzem, fontos neki az állandóság és a rendszer, legalábbis érzékenyebb a változásokra, mint Leó volt. Annyira várom már, hogy "kikeljen" ez a pici Élet ebből a "tojásból" is és végre láthassam is Őt, ne csak érezzem... :) hogy aztán gyönyörködve elveszhessünk egymás tekintetében... :))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése