Ágit és Lellét újra vendégül láthattuk mindannyiunk legnagyobb örömére! :) Leó csak a délutáni alvás után vethette be magát a Házigazda szerepébe, de az a finom, gyöngéd szeretet, amivel körülvette Lellét, mindkettőnket (sőt talán Lellét is :) levett a lábunkról. :) Főleg nekem volt nagy a kontraszt, mert a vendégek távozása után Leó "visszaváltozott" a szokásos jókedvű, zabolátlan kisoroszlánnak. Falrepesztő "budoá!" kiáltozással rohangált föl-le, pedig egy-két órával azelőtt angyali mosollyal két lépés távolságba lecsücsülve(!) békésen szemlélte Lellét, készségesen nyújtogatva neki a játékokat... :) és ez a finomság olyan nagyon belülről jött, hogy Ágival a legtermészetesebb módon hagytuk magukra a csemetéket, míg kimentünk valamiért a konyhába, éppen csak közben csodálkoztam rá erre, hogy jéé, de jó, ezt lehet. Gondolom a kistesóval nem fog ilyen kesztyűs kézzel bánni Őurasága, de azért ez most szívmelengető volt! :)
...és még valami! :) Ági olyan nagyon szépen mondja azt, hogy "Lelle!" :) Olyan jó hallgatni még nekem is, pedig én Judit vagyok. :D Csuda szép ez a név, nem is beszélve a kis tulajdonosáról! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése