Indulás-Érkezés

Ez most egy emlékező-elmerengő poszt lesz. :) Emlékezem a három évvel ezelőtti születésnapra, és az egy évvel ezelőtti készülődésre. Olyan különleges nekem ez a dátum. Leó ugyan a mai napra volt kiírva, de türelmesen kivárta, míg Noel szülinapja véget ért és csak aztán indult útnak. Így maradhatott ez a nap csak a Noelé, a holnap meg csak a Leóé. Az emlékezés jegyében bemásolom ide a tavaly ilyenkor írt kismamanaplóm utolsó bejegyzését.
40. hét
Íme, itt a terminus vége. Valószínűleg, ez itt az utolsó bejegyzés. Tegnap este megcsináltuk az utolsó relaxos beszélgetést Leóval. Olyan ügyesen mozgott a kezével, mikor kértük, hogy ellenőrizze végig a testét, nincs-e rajta a köldökzsinór, aztán meg a fejét nyomta lefelé, szóval nagyon büszke voltam rá, nem is mertem remélni, hogy működni fog a főpróba…  Ma és tegnap is nagyon sokat izeg-mozog, de ma ha rendszertelenül is, elég sok összehúzódásom volt, volt 20 perces is, de nem rendszeres. Úgy érzem, 24 órán belül megindul kifelé! Már nincs bennem félelem, inkább csak izgatott várakozás, meg kíváncsiság. Szeretném jól csinálni! Azt hiszem, elértük a 100%-os készenléti állapotot!  Bár még mindig nem tudom elképzelni, hogy a karomban tartom Őt, vagy, hogy milyen lesz az életünk, mikor hazajövünk együtt, de valahogy úgy érzem, a szülés folyamata által sok minden megváltozik majd bennem. Tehát most: készen vagyok!  És úgy érzem, Leó is készen áll! Végül az új kedvencem: „Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.” Kahil Gibran. Hát így legyen! 