Nehéz napok és éjszakák(!) állnak mögöttünk. (Remélem a múltidő használata jogos :) Leó még csütörtökön reggel is nagyon lázas volt, ezért kihívtuk a doktornőjét, aki délután meg is nézte. Szerencsére nem talált olyan bajt, ami miatt antibiotikumot kellett volna írnia, csak egy-két orr és fülcseppet, C-vitamint meg Calciumot írt. Ezek közül csak a két utóbbit adtam eddig be Leónak, mert a másik kettőt egyedül lehetetlen. Ma elkezdtem adni egy homeopátiás szert is. A diagnózis egyébként felsőléguti fertőzés, a torka szép piros. Mára már csak hőemelkedése volt, de ami a legnehezebb, hogy iszonyú hisztis, gondolom szegénykém nehezen viseli a torokfájást. Sajnos éjszaka is többször ordítva ébred, nem lehet megnyugtatni cicivel, de még a fölvesz-elringat módszer sem működik ilyenkor, mert kitépi magát a karomból, feszíti magát és alig bírom megtartani. Ami bevált, az a villanyok felkapcsolása, körbe-körbe séta a nappaliban, közben mindent mutogatni-beszélni hozzá, elterelni a figyelmét, teljesen felébreszteni. Ez így negyedóra, húsz perc, majd már Laci is átveheti, én szusszanok egyet, majd következik a villanyoltás és a visszaaltatás... Ez a szett tegnap éjjel kétszer futott le, reméljük ma nem lesz riadó. Napközben az iszonyú édes és az elviselhetetlen akarnok váltogatja egymást, követhetetlen módon. :) Kell a türelem... Mondogatom magamban, kicsi, beteg, szenved, kicsibetegszenved, kicsibetegszenved. Reméljük gyorsan meggyógyul! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése