Lambert 15 hónapos

A hónap hatalmas történése, hogy VÉGRE mutogat ez a gyermek! :) Már kezdtem izgulni. ezzel együtt megjelent a mintha játék is, főz, kever-kavar, majd cuppog hozzá és megkóstolja, sőt, velem is megkóstoltatja... :) Egy pillanat alatt lett ettől babából kisgyerek.... Egyik szemem sír a másik nevet, ugye mondanom sem kell... :)))

Lehel 8, Leó 11

Áprilisi szülinaposaink karanténszülinapjait rendhagyóan szűk körben, de nagy szeretetben ültük meg. :) Beszámolót most sem írok, már évek óta nem... :( Csak képeket mutatok, amiket nézve most azon sopánkodom, hogy milyen nagyok, egy év múlva pedig azon fogok, hogy jujjj milyen kicsik voltak még akkor! :)))

.... és most találtam egy sopánkodásra alkalmas négy évvel ezelőtti képet:

NNNa, erről beszélek. ;)

Április

Lambi 14 hónapos

This moment

Kinyílt

Lehel nagyon jól érzi magát az iskolában. Kedvence a kézimunka, Péter bácsit egyenesen isteníti, kapcsolódik a társakhoz, megjött a hangja is. Engem meg minden nap ölelget. :) Csak kellene még vagy két-három óra a 24 mellé naponta, hogy ki tudja pihenni magát, mert még csak egy hete tart a suli, de nagyon fáradt... :)
Ez a kép nyári, de úgy szeretem, a képet is, meg Őt is. A kis Napocskám... :)

BUÉK!

Lambert 11 hónapos

Rendhagyó bejegyzés következik. :)
Egyrészt hét hónapos kora óta nem írtam róla, így gyorsan összeszedem, mi történt azóta mozgásügyileg.
Szeptemberben beindult a kúszás, de a fordulás még mindig nem, így elvittem egy Dévényes terapeutához, ahol egy órát nyuvasztották és Ő becsülettel végigbőgte, én meg becsülettel kibírtam, majd végül "megszerelve" elbocsátottak minket. Állítólag a technikáját tudja, csak mivel mindig hason van, ezért nem motivált. Itthon hátra tettem le mikor hazaértünk és megfordult. A továbbiakban mindent úgy csináltam, ahogy mondták, ment is neki a forgás (Csak hátról hasra), viszont továbbra is be tudtam pelenkázni (nem forgolódott, nyugodtan feküdt a hátán), sőt, ha hátra tettem, addig úgy is maradt, míg meg nem fordítottam, csak egyszer-egyszer fordult magától (akkor persze olyan természetességgel, mint aki mindig is ezt csinálja...) No de eljött az október vége (9 hónapos lett) és elkezdett a kiüléshez készülődni, négykézláb ringatózott és egyik lábát oldalra támasztotta. Nagyon megörültem, hogy végre felül, de semmi. Sőt, a fordulást sem csinálta többet, még úgy sem, hogy segítettem neki. Befeszítette magát és ellenállt. Viszont novemberben (9 és fél hónaposan) elkezdett mászni. De ülni továbbra sem, ha játszott, újra hasra feküdt. December elején megelégeltem, mert úgy éreztem, ez a gyerek nem fog magától ülni, elvittem újra a dévényes terapeutához. Megint egy óra szívettépő bömbölés, majd azt mondta, nincs meg a törzskontrollja, azért nem ül. Adott egy feladatsort, amit itthon csinálni kell, s ha januárig nem ül föl, menjünk vissza terápiára. Nem csináltam, mert úgy éreztem, nem lenne jó az idegrendszerének. Van benne forgatás, meg egy csomó olyan bizarr mozgatás, amitől ódzkodok. Kingát megkérdeztem mit tanácsol, Ő megmutatta, hogyan ültessem ki oldalra úgy, hogy közben egyik karral támaszt a földön. Ezt gyakoroltuk és láss csodát, elkezdett forogni. De olyan "rendesen", ahogyan azt kell, nem tudom pelenkázni, öltöztetni, viszont még mindig nem ül. Egészen pontosan néha ül, tegnap pl kihúzta magát olyan egyenesen és szabályosan, hogy öröm volt nézni, de aztán meg semmi. Ma újra volt olyan, hogy hason játszott... Elképesztő no. A többi gyerekem, ha felültek, onnantól kezdve mindig ültek. Kicsit olyan, mint a forgásnál volt, hogy tudta, mégse csinálta. Nem nagyon értem mi lehet az oka. De azért jó a tendencia, egyre többet ül magától is (mindkét oldalra) abba a bizonyos támaszkodó ülésbe.
Ennyit a mozgásról... Most arról, hogy mennyire cukorfalat. :) Bújós. A legbújósabb. Icinyke-picinyke korában éjszaka (hajnalban) úgy is vissza lehetett altatni, hogy az arcát simogattam. Aztán később, mikor már kúszott, este az ágyban mindig nyúlt a kezemért, letette maga mellé és ráhajtotta a fejét. :))) Azt szerette legjobban, ha a tenyeremben volt az arca. Ilyenkor bekapta a bal hüvelykujját és máris minden jó volt. Napközben ha elfáradt, odakúszott hozzám a konyhába, a lábamra hajtotta a fejét, bekapta az ujját és próbált aludni. :)))
Elképesztő, ahogyan játszik. Bármeddig képes babrálni a dolgokkal. Vannak kedvencei, szisztematikusan fölkeresi őket a lakásban, s ha meglátja, örömteli kurjantással üdvözli, majd molyol velük egy sort, s továbbáll. :) Van egy mentális térképe már a lakásról. Illetve azt is tudja már, ha nem jut át az egyik helyen egy elgurult játék után, kerülővel megy egy könnyebben megközelíthető útvonalon. Ez szerintem bámulatos ebben a korban.
Kommunikációban is sokat fejlődött már. Van néhány dolog, amit megért, nagy kedvence a cicás tikk-takk, de érti a labdát is, meg a brumma-brumma medvét, ha kérdem hol van, keresni kezdi, írtó cuki, ahogyan bekukucskál a kanapé alá... :))) Még nincs megosztott figylem, még az ujjamat nézi, ha mutatok, de az érzelmekben való osztozkodásra való igény már kezd működni. Ma mikor hazajött Laci, ahogy mostanában mindig, lelkesen üdvözli, azonnal odamászik hozzá és kapaszkodik egyre feljebb, míg Laci föl nem veszi. S mikor ez megtörténik, persze azonnal eufórikus "rugózásba" kezd, közben pedig fülig érő szájjal rámnéz, a szemében pedig azt látom, Hogy "Figyeled Mama, milyen nagyon jó most nekem?!"
És persze Ő maga is kommunikál. A hangerő és hangszín széles repertoárjával bír, a halk sóhajtól az oroszlánüvöltésig. Többnyire vidám tetetete-dedede-mamama, néha kifejezetten közlési vággyal egy rövid és határozott "Te!" hagyja el a száját és nagyon de nagyon tud kacagni, ha ebbe a babanyelvbe én is értő füllel és babául kapcsolódom be, azaz vissza tetetézek. :) Jól megértjük egymást. :)
Igazi töltődés Vele lenni. A többiek is nagyon szeretik, olyan jó hallani ahogy Leó megkérdezi este fürdésnél, "Mama, BUMBIKÁNAK is engedjek vizet? Szóval becézgetik, emelgetik, simogatját, szeretgetik, figyelnek rá. Legjobban persze Lorint szereti, aki sokat törődik, játszik is vele, öröm nézi, ahogy az asztalnál ülünk (körbe üljük hatan az asztalt, olyan jó ez is!!!) és csillogó tekintettel nézi a testvéreit, ahogy nevet, ha nevetünk, ahogy csodálkozik, ha kiabálás van. Ahogy sírvafakad, ha Lorin sír. (Na jó, ezt nem jó nézni, de valahol ez is olyan szép...)
Tele van a szívem Vele.

Szent Miklós látogatásának margójára...

Mindig szívderítő, mikor a gyerekekben lévő kis "hitcsírácskák" megvillannak. De ez a ma esti történet különösen kedves nekem, így gyorsan le is írom, hogy megörökítsem.
Múlt héten ülünk az asztalnál és szóba kerül Szent Miklós. Lehel izgalommal és kíváncsian várja az első iskolás találkozást, Lorin már emlékszik a tavalyi ovis Szent Miklós látogatására, így napok óta Ő is lázban ég. Aztán derült égből villámcsapásként a negyedikes Leó "bedobja", hogy egyébként az iskolában Szent Miklós a Laci bácsi, ezt mindenki tudja... Néma csend, a kicsik döbbenten néznek, hirtelen köpni-nyelni nem tudok, Leót gyorsan mérgesen elküldöm az asztaltól (mielőtt tovább rontaná a helyzetet, már ha még lehet) valami olyasmi szöveggel, hogy ekkora sületlenséget, ráadásul épp az asztalnál mondani... Magamban pedig szomorkodom, hogy ez a Szent Miklós-ügy már Leót nem mozgatja meg...
Ma azért rákérdeztem, milyen volt, látták-e Szent Miklóst. Ő újra rákezdi, (amit egyébként az osztálytársak skandálnak), hogy Laci bácsi nagyon lebukott másodikban... és ma is...
Ravasz mosollyal, csillogó szemmel meséli:
"-Én kiraktam a cipőmet Mama, és képzeld, össze volt rúgva...
-Nem értem
-Hát óra közben nem jár senki a folyosón, csakis Szent Miklós! És biztos, nem az igazi Szent Miklós volt, mert összerúgta a cipőmet!
-Miért, az igazi nem botolhat meg a cipődben?
(Csak egy pillanatig gondolkodik, majd rávágja:) -Dehogy! Én úgy képzelem, hogy az Igazi Szent Miklós LEBEG!

Esti szívmelengető

Lehel szalad leóhoz egy papírlapot lengetve a kezében és csillogó szemmel mondja: "Leó, megmutatom mi hogy tanultuk az A és az I betűt!"... és megmutatta, majd Leó megmutatta neki a kis a és kis i-t is... Én meg csak álltam ott mosolyogva két teafilterrel a kezemben...