Napi poén... :)

Mindig bánkódom, persze nem komolyan, hogy egy gyerek sem hasonlít rám. :) Az imént Lorin odadugta az arcát az enyémhez, mire Laci megállapította:
"Azért hasonlítotok Ti egymáshoz! Mindegyiktek aranyos!" :)

Leó rajzol

Hazajött az első kétnapos (ottalvós) osztálykirándulásból. Nagy izgalommal és lelkesedéssel ment, jól érezte magát, bár az idő nem kedvezett nekik, hat fok volt és szakadt az eső, de így is élménydús volt, bár a vályogtégla készítés így elmaradt, mert azt csupasz lábbal kell taposni... De a Bácsi, aki foglalkozott velük a tanyán, ahova mentek, még így is sok varázslatot tudott mutatni nekik. :) Többek közt volt egy malom is, ami úgy tűnik bevésődött Leónak, mert itthon leült és lerajzolta. Mindig megdöbbenek, milyen jó a vizuális memóriája, hogyan tud annyi apróságot megjegyezni és visszaadni... Persze azért rajzolta, hogy itthon megépítse, három méter magas a villámhárító nélkül... remélem rá tudom beszélni egy kicsinyített másra... :)))

Megy a gőzös...

Szórakoztató...

...rácsodálkozni, a gyerekek játékára. Az első kép, akkor fogadott, mikor Lambit Lorinnal hagytam pár percre, s lám, két babával is milyen jól bír egyszerre... Mindkettőt hason szórakoztatja... :)
A másik kép akkor tárult elém, amikor Lambit elaltattam és visszatértem a nagyokhoz. A Fiúk hullámvasutas élményeiket próbálják feldolgozni (Legolandban voltak lacival, erről majd később :), és Lorin természetesen készségesen ül be minden alkalommal a "hullámvasútba". Most alagútba vitték, azaz csak vitték volna, de kipróbálták, sajnos nem fér be az astal alá, csak pár centi hiányzott.... Sebaj, akkor emeljük meg az asztalt, így kerültek az építőkockák az asztal lába alá... :) Persze aztán megépítették a barlangot is az asztalt gondosan letakargatták, de erről már nem készült fotó...

Három hónapos a kis Manósapkásunk :)

Lassan, megfontoltan nyílik. Bár kéthónaposan produkálta az összes szociális dolgot, amit csak "kell", mégis úgy éreztem, csak rövid időkre volt jelen. Mostanra viszont, mintha egy új gyerekünk született volna, azaz, most született csak igazán meg Lambert. Ezt az időszakot nem véletlenül nevezik a "pszichológiai születésnek". Olyan öröm rácsodálkozni, megérezni, amit már pocakosan is sejtettem. Mindig elmondom, hogy ugyan olyanok, mint ott benn... és tényleg. Ez a kicsi Fiú egy érzékeny, nagyon erősen figyelni tudó, érdeklődő, de nagyon visszafogott, kiegyensúlyozott, nyugalmát végletekig megőrző türelmes kicsi Kincs. Akkor is, most is. :) Érdeklődésében, fizikumában Leóra emlékeztet, de messze nem olyan nehéz a kedvében tenni, mint anno Leónak. Nyugalmában és türelmében Lehelre emlékeztet. Aktivitásában és alvásában (meg ahogy eszik és amennyit gyarapszik) Lorinra ütött. Szóval mindenkiből van benne egy kicsi... :) Persze akad megfejteni való "Lambertség" is bőven... :)
Szeretem a mosolygó szemét, ahogy kis csík lesz belőle, ahogy beszélget és azt mondja "GÖ", ahogy kacag, ahogy figyeli a testvéreit és hálásan rúgkapál és mosolyog, ha valamelyikük szórakoztatja. Mert mindhárman nagyon szeretik, versengenek a kegyeiért, azon megy a vita, kire mosolyog többször, vagy kire mosolygott legelőször stb... :))
A védőnő 62 cm.t és 7300g-ot mért a hófordulóján. Egyértelműen elkezdődött a fogzás. Patakokban folyik a nyála, büdös a kakija és kis piros pöttyök vannak a szája körül. Ja, és ébred éjszaka néhyányszor. Eddig csak egyszer ébredt, ez a többieknél is így volt, hogy három hónapos korig tartott a jóvilág, ami az éjszakákat illeti... Na azért még nem vészes... :) Amúgy is, már csak vagy másfél év és máris alhatok nyugodtabban.. . :)
Nála is felerősödött az egyik oldali fejforgató reflex (jobb). Tartok tőle, hogy majd járhatunk alapozó tornára vele is... :) Feszes is egy kicsit és a hang felé sem fordul, bár a füle hibátlan. (Kivételt képez a húsvétra kapott csokicsirkéje, amiben ha megrázzuk, csörög a sok M&M's golyó... Na, ha azt rázzuk, mindig fordul a hang irányába... (????:) Egyéb tekintetben minden ok, kíváncsi vagyok, mit szól majd Kinga, ha megnézi.
Napirendje: Sokat aludna, de nem mindig tud. :) Részben mert felébresztem, és hurcolom oviba, suliba, részben mert ki tudja... De reggel ébredés után egy órávalk elalszik, ekkor 40 percet. Aztán egy-másfél két óra múlva újra, s ha jó napja van ekkor egy hosszabbat. Még késő délután is alszik egyet, ha jó napom van, akkor csak 5 után ébred, ha hamarabb, akkor nagyon nehezen és kizárólag csak karban bírja ki az esti altatást, ami nyolckor kezdődik. Ez a becsukott szemmel sírás olyan ismerős már, Lorin és Lehel is iszonyú elkeseredetten tudtak üvölteni teli torokból, fájdalmasan, ha álmosak voltak... :( Enni nagyjából kétóránként eszik még mindig, van, hogy három, és olyan is hogy csak négy, ha mondjuk hosszút alszik. Próbálom a lehető legkevésbé háborgatni a ritmusát, s ha overálban, autósülésben alszik, akkor abban hagyom, a világért sem nyúlok hozzá, így is megesik, hogy fel kell ébresztenem, ha menni kell a testvéreiért... Ezt nagyon nem szeretem. Szerencsénkre még visszaalszik, legkésőbb a kocsiban...
Nagyon szeretem ezt a Legkisebbik kis Macikát!!!! :)))

Testvérek

Néha ölik egymast és útálkoznak. De többnyire örülnek, hogy vannak egymásnak. Szeretik egymást igazán. És a legjobb játszótársak. Hárman, ketten, bármelyik felállásban. Remélem nemsokára négyen is. :))

Pszt! :)

Újra ketten alszanak délután nálunk. :) Kis szerencsével egyszerre, nagy szerencsével pár perc alatt el is érhető ez a jótékony állapot. :) Ma nagy szerencsém volt. :)

Három hónaposak... :)

Ami a képet illeti, teljesen meg vagyok lőve, mert a picasa-t már nem lehet letölteni a gépre, az új programon meg nem találom azokat a lehetőségeket, amiket használtam eddig. Dzóval ez egy ilyen hevenyészett kollázs lett, a gyerekek sorrendje nem stimmel és még a nevüket sem tudtam a képükre írni, nehogy félreértés essék, ki-kicsoda. Még jó, hogy elég egyértelmű.
Mindenesetre lett egy asztali gépünk és ennek örömére ezentúl könnyebb lesz a blogolás és jövök majd sok képpel és poszttal, mint rég. :)

Lorin mondja...

Délutáni alvás után puszilgatom, kicsit ráhajolva...
“Mama, ne nyomj össze, mert palacsinta lesz belőlem.”
Majd villan a kis szeme és hozzáteszi:
“Megenni nem lehet, mert gluténos vagyok és tej van bennem!”☺️
(Glutén és tejfehérje diétám miatt így sajnos ezúttal lemaradtam a palacsintámról... ☺️

"Meghalt Nagypapa, üres a kórház!"

Részlet Lehel és Lorin játékából:
"-Most mennem kell a Mennyországba, gyere Te is velem! Tudod, már voltál ott egyszer régen. Ott minden gyönyörű, gyere velem!
-Én nem megyek, itt is minden szép.
-De ott még szépebb.
-De én nem akarok!
-Nekem most indulnom kell, gyere velem!
-Nem! Én itt is akarok magamnak még egy Nagypapát!
-Gyere velem, mert különben engem többet nem látsz! Gyere, mert mindjárt bezáródik a láthatatlan kapu!
-Jó, megyek.
-Most át kell mennünk egy folyosón és ott lesz még egy kapu..."

Drága Laci bácsi! Nem tudom, hogy átmentél-e már azon a bizonyos kapun... azt sem tudom, hogy ezek a gyerekek felnőttként emlékezni fognak-e Rád úgy mint ma. De az biztos, hogy a szívükben élni fogsz azon a szereteten keresztül, amit Tőled kaptak mindaddig, amíg csak ver a szívük... Isten áldjon!