Tyúkocskám

Pénteken vendégségben voltunk. A gyerekek nagyon lelkesek voltak az igazi állatok megunhatatlan társaságától, mi pedig örültünk a találkozásnak egy igazi Emberrel... csak a Házigazda hiányzott olyan nagyon... Drága Kati, ha egyszer ide vetődnél, ezúton is mindent köszönünk! Ünnep volt nekünk az a nap...
Leó barátságot kötött a cicákkal, megijedt a nyakába ugró kutyától, majd ebéd után így szólt: "Akkor most tereljük be a tyúkokat a házba!" :)))

Elképesztő

Leó uzsonna közben merengve mesél:
"Ágoston megette a kenyeremet az ebédnél... Marianna néni mondta, vegyek másikat... Azt már messzebbre tettem."
Nagyon csibészek vagytok ti ott bent, ugye? -kérdezem
"Nem is akarok többet oviba menni. Nem szeretem. Pedig Ágostont szeretem, csak amiket csinál, azt nem... Elképesztő, amiket művel..."
A történeti hűség kedvéért azért itt gyorsan megjegyzem, Leó és iker cimborái (Á és B), mint a három ördögfióka vonultak be az óvoda történetébe... :) De ki bánja, ha négyévesen képes ilyen finom különbségtételre! :)

A kisebbik Bob... :)

Egy ideje már rakja egymásra a kockákat és minden sikeres akció után örömteli sikolyt hallatt... :) Nagyon cuki. Rombolni nem rombol, ez érdekes, nem láttam még ekkorka gyereket építeni. 5-6 kocka a rekordja jelenleg. :) Továbbá ha lejön a lábáról a zokni, azonnal lecsücsül és megpróbálja felhúzni, és állítom, nem is áll már messze az önálló zoknifelhúzástól... A cipőket, papucsokat rendszeresen fölveszi az előszobában. :)

"...még akkor is...?"

-Mama, Te akkor is szeretsz engem, mikor bezársz a szobámba?
-Igen Leó, akkor is.
-...és még akkor is, mikor Lehelt szoptatod?

Rég írtam a "Lehel issue" címke alatt futó testvérféltékenység állásáról. :)
Ma a parton jártam a gyerekekkel és pont két másik anyukával beszélgettünk a testvérek közti "ideális" korkülönbségről. Az egyiküknél kisebb, a másikuknál nagyobb volt a korkülönbség és mindhárman elmondtuk, milyen piszok nehéz volt az első időszak... :)))
Ha távolról tudom nézni és a tendenciát figyelni csak, persze javul a helyzet, ha kicsit közelebbről, akkor hullámzik, a hullámok okát viszont nem látom tisztán, ha meg egészen közelről, úgy legtöbbször elkeseredem, hogy most miért ilyen elemi erővel tör ismét felszínre és jaj, sosem lesz már ennek vége... néha pedig (próbálom megtalálni a jellemző kontextust:) elhihetetlen, de elcsitul a vihar és a felhők mögött kibújik a nap és olyan gyönyörűséget látok, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Mert létezik egy Leó, aki szerető nagytestvér, gondoskodó, aggódva figyelő, segítő, engem helyettesítő, magyarázó, nyugtató, simogató, kedves, vagy egyszerűen csak cinkos huncut és pajtás, mindenféle számítás és szerepjátszás nélkül, őszintén, önzetlenül, igaziból. Na ilyenkor gyorsan feltöltöm az anyai szívemet napsugarakkal... :)))

Kirándulás

Leó ma nélkülünk kirándult, nem is akárhol, a repülőtéren jártak az ovival. Ráadásul oda jutottak be, ahová civileket nem engednek be, így mi szülők is izgalommal vártuk az estét, hogy a fényképek közt mazsolázhassunk... :) Szuper nap volt a mai, Leó nagyon élvezte az első hátizsákos-szendvicses kirándulását... :)

Nyíregyháza, Erdőbénye

Tűzferencia

Leó tűzoltás közben így szól:
"Tűzferencia!" Tudod mi az a tűzferencia, mama?
Nem tudom. Micsoda?
Amikor a tűzoltók meg a tűzoltóautók is bemennek egy nagy házba és ott beszélgetések vannak."

A múlt héten konferencián jártam. Persze a konferenciának nem sok értelme van, főleg ha szoptatós anyák mennek oda pusztán regisztrálás és pontgyűjtés céljából... Ellenben ha tűzoltók!... :)))

Lehel 13 hónapos

Hihetetlen tempóban válik babából kisfiúvá. A leglelkesebb leórajongó. A legártatlanabb, legtisztább szemű óriásmaci, akit valaha láttam. :) A mostani életem kicsiny akkumulátora Ő... :) Igazi kis napocska. Aki még mindig kétóránként cicizik. Aki mostanság egyedül kanalazza az ételt. Akit egy "ott!" felkiáltással azonnal ki lehet zökkenteni a legnagyobb elkeseredéséből is. :) Aki egyedül fölül és lemászik a kisszékről, fülöl a dömperre, állva hintázik a hintalovon, ugrál rugózik a trambulinon és rajongó szeretettel követi mindenben és mindenhová a testvérét. Aki bár már jó néhány lépést megtesz önállóan, még nem hiszi el, hogy tud Ő járni is... :) Aki élvezi az önállóságát... akinek máig az egyetlen szava volt az "OTT" gyönyörű hosszú t-vel, de ma hirtelen Lacira mutatva felkiáltott: "Appmmmm" és mi pedig örömmámorban úsztunk... :)

A fiúk mojolnak... :)

Mellékhatás.... ?

Leó szerda óta beteg, magas lázzal. Az igazság az, hogy nem is mérem a lázát, csak szerda reggel mértem a biztonság kedvéért, mert melegnek éreztem és nem akartam lázasan oviba küldeni. 38.5 volt. Aztán telt múlt az idő, és annyira forró lett, hogy mérés nélkül adtam neki lázcsillapítót (Nurofent). 39 fölött ugyanis Leó magától lefekszik a kanapéra, betakarózik és nem mozdul. Jól ismerem már sajnos ezt a kis beteg arcot. Éjszaka is szükség volt lázcsillapításra, meg aztán csütörtökön is, de egyszer sem mértem, csak konstatáltam, hogy nagyon meleg. Dokihoz nem akartam vinni, gondoltam, ha majd pénteken is ilyen nagyon lázas lesz.... egyébként pedig a torkát fájlalta és nem evett semmit, csak egy-két falatot egész nap. Pénteken furcsa dolog történt. Nagyon lázas volt, de nem feküdt le, csillogó szemmel tett-vett, játszott, be nem állt a szája, irtó cuki volt, csak valahogy olyan nagyon furcsán felpörgött... A gyanúm akkor tetőzött, mikor én még reggeliztem, őt meg megkértem, hogy most ne pakoljon szét, hanem gyorsan pakoljon mindent föl a kanapéra, mert porszívózás következik. Ő pedig azonnal, szó nélkül tüsténkedett. Normál körülmények között ugyanis a játék ilyen szívtelen berekesztése legalább egy méltatlankodásnyi ellenállásba ütközik.. De most, mire befejeztem a reggelit, a kanapé megtelt játékokkal (nem kevés játék van nálunk a földön, amit ilyenkor föl kell pakolni), gyakorlatilag tetrisz-szerűen kisakkozta, hogyan lehet az összeset bezsúfolni... Ebéd után elvittem a dokihoz, kiderült, hogy a magas láz oka a vírusos hólyagos torokgyulladás és még holnap is lehet nagyon magas láza... Mikor hazaértünk, nem tűnt olyan melegnek, de azért megmértem, mert most kicsit bizonytalan voltam, kell-e adnom lázcsillapítót (csak 39 fölött szoktam), hát rekord dőlt, legalábbis "mért rekord", 40 fokot mértem. De egész nap jókedvű volt, sokat beszélő, együttműködő, semmit nem alvó, sokat játszó, izgő-mozgó.... A Nurofenre gyanakszom, meg az üres pocakjára, mert jóformán csak folyadékot vitt be, meg három napja a lázcsillapítót. (persze nem többet és nem többször a megengedettnél, de akkor is). Bár elolvastam a betegtájékoztatót, nem írnak benne hipomán túlpörgést. Azért tegnap este óta nem Nurofent kap. :) Ma csak simán kókadtan lázas nagyon... :( Remélem holnapra elmúlik ez a frányaság is!!!