-Igen Leó, akkor is.
-...és még akkor is, mikor Lehelt szoptatod?
Rég írtam a "Lehel issue" címke alatt futó testvérféltékenység állásáról. :)
Ma a parton jártam a gyerekekkel és pont két másik anyukával beszélgettünk a testvérek közti "ideális" korkülönbségről. Az egyiküknél kisebb, a másikuknál nagyobb volt a korkülönbség és mindhárman elmondtuk, milyen piszok nehéz volt az első időszak... :)))
Ha távolról tudom nézni és a tendenciát figyelni csak, persze javul a helyzet, ha kicsit közelebbről, akkor hullámzik, a hullámok okát viszont nem látom tisztán, ha meg egészen közelről, úgy legtöbbször elkeseredem, hogy most miért ilyen elemi erővel tör ismét felszínre és jaj, sosem lesz már ennek vége... néha pedig (próbálom megtalálni a jellemző kontextust:) elhihetetlen, de elcsitul a vihar és a felhők mögött kibújik a nap és olyan gyönyörűséget látok, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Mert létezik egy Leó, aki szerető nagytestvér, gondoskodó, aggódva figyelő, segítő, engem helyettesítő, magyarázó, nyugtató, simogató, kedves, vagy egyszerűen csak cinkos huncut és pajtás, mindenféle számítás és szerepjátszás nélkül, őszintén, önzetlenül, igaziból. Na ilyenkor gyorsan feltöltöm az anyai szívemet napsugarakkal... :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése