Ebédeltem!

Messze vagyunk még attól, hogy Leó önállóan elfogyassza ebédjét. Bár, ha jobban belegondolok, a cicivel remekül elboldogul és még mindig onnan eszik-iszik, szilárdat csak kóstolgat, de akkor aztán mindent beborít vele... :) Sokaktól hallottam már, hogy engedjem, hadd vegye a kezébe az ételt, majd beteszi a szájába, eleinte csak kíváncsiságból, aztán meg rájön az ízére... Hát addig minden jól megy, míg Leó a kezébe veszi az ételt... Csak még egyetlen falat sem került a kezéből a szájába. Ismerkedik vele, morzsolgatja, hozzákeni ehhez-ahhoz, majd egy idő után már elkezd kellemetlen lenni neki a kezén egyre nagyobb felületet beborító ragacs, amitől egyre idegesebben próbál szabadulni. Végső esetben a hajába, a terítőbe, a ruhájába, a zoknijába is jut belőle, meg persze a földre és a jóból mami sem maradhat ki. :)

A kis Ügyfél :)

Leó ma sikert sikerre halmozott az okmányirodában, ahová elkísértük, hogy első személyi igazolványát elkészíttesse. :) Először a neve, majd Ő maga nyűgözte le az okmányiroda munkatársait, akik nem győztek integetni neki, hogy rávegyék, belenézzen a kamerába... :) Végül így sikerült. És mielőtt bárki rossznak minősítené a képet, gondoljon csak a saját igazolványképére! ;) Egyébként az igazolvány 3 évig lesz érvényes, tehát már kiscsoportos óvodás lesz Leó, mire újat kell igényelnünk. :)

Tavasz

Végre-végre itt a jó vagy legalábbis a jobb idő és nem kell az overál meg a sírós öltöztetés. Annál több fejtörést okoz viszont ez az idő, hogy mit is adjak a gyerekre. A sapi sok, a csupasz fejecske megnyírbált hajjal meg kevés... Még szerencse, hogy Lacinak jónéhány fejkendője van.... :) Szerintem nagyon-nagyon cuki benne, kár, hogy letépi a fejéről... :)

iHaj

Túlvagyunk az első hajvágáson. Szigorúan házi módszerrel, egy konyhai ollóval lenyisszentettük a szemébe lógó tincseket. Eleinte még próbáltuk megadni a módját, és fésűt is akartunk használni a művelethez, de hamar rájöttünk, hogy mindannyiunk testi épségének érdekében, jobb, ha rövidre fogjuk a műveletet. :) Laci így szakszerűen két ujja közé fogta a csemeténk felső taréját, én meg nyissz-nyissz, pörgettem a nagyollót. Íme az eredmény. (Két napba tellt, mire megbocsátottam magamnak, hogy elcsúfítottuk gyönyörű gyermekünket... persze a képet nézve, nincs nagy baj...:)

Gyite paci, gyite L(e)ó! :)

A hintaló nagy kedvenc, sajnos csak mértékkel engedhetjük neki, mert Kornél letiltotta. Viszont Leó feltalálja magát, ha kell, egyedül is "lovagol", huzogatja a szőnyegen, vagy mellé áll és úgy hintázik vele előre-hátra. Ma este pedig a Nyírpapától tanult kocsitolásos technikát kipróbálta a lóval is, működik. :)

A legújabb tudomány

Talán már több hete, hogy Leó először fölhúzta magát állásba a kiságy(ai)ban. :) Eleinte még a bal lábát, amelyik tényleg a balabbik :) rosszul tartotta, nem a talpára lépett vele, csak a lábfején spiccelve támaszkodott, mint egy balerína. Aztán már mindkét lábára jól állt, szépen előrenéztek a lábacskák, ahogyan kell. Most pár napja pedig már bárhol felhúzza magát pillanatok alatt, odajön hozzám és csak a kezemben kapaszkodik, s máris áll. A visszaülés még picit nehezebben megy, de alakul. :)

1 híján 1, avagy Leó 11 hónapos

Ma azon kaptam magam, hogy egyre inkább a múltba merülök, azon gondolkodom, mit csináltunk tavaly ilyenkor, meg aztán 11 hónapja... :) Hiába, mindjárt itt az egyéves évforduló, ideje elkezdeni az ünneplést! :)) De előtte még lássuk, milyen is Leó 11 hónaposan!
Mozgás: Nagymozgásban újdonság, hogy felhúzza magát állásba és ma megtanult vissza is ülni! :) Én úgy látom, hogy többnyire jól tartja a lábát, vagy legalábbis egyre jobban, de hétfőn megmutatjuk Kornélnak, remélem Ő is így látja majd. A kapaszkodási reflexe, ami miatt Biatorbágyra járunk, még mindig megvan, ahogy én figyelem, a jobb kezében és a bal lábában erősebben. Finommozgásban újdonság, hogy pár napja folyamatosan mutogat mindenre, illetve az egyszerűbb formákat már be tudja dobni a megfelelő nyílásba, a sajtba meg az egeret oda-vissza. :) (a két utóbbi két játék volt, természetesen továbbra sincs egerünk! :)
Beszéd: Kiabálni nagyon tud, iszonyú hangerőre képes! Ami a beszédet illeti az eddigi mamama-bababba-mememmmmem-eken kívül szerintem próbál utánozni neki tetsző hangokat, úgy mint vau-vau meg ilyenek. Viszont láthatóan sokmindent megért, kérésre megmutatja az órát, odahozza a labdát (ez a kedvencem, mikor egyik kezébe megfogja a labdát és úgy mászik vele oda hozzám, majd odaadja a kezembe. :) Kedvence a katicabogár és a kutya, már a nevük hallatán is felderül az arca. Imádom, mikor a "hol van a...?" kérdést követően körbekémlel! :))))
Kognitív dolgok: A tárgyállandóság felé komoly lépéseket tett, begurul a labda a kanapé alá, kérdezem, hol a labda, mutatja, hogy ott alatta... :) Kedvenc szórakozása egyébként, hogy a játékait bedugja a kanapé alá, aztán hasraveti magát és bekukucskál. Talán a szeparációs szorongása is mérséklődött egy hajszálnyit, bár továbbra is árnyékként követ, csak már nem kétségbeesetten, hanem jókedvű árnyékként. :))) Ami furcsa, hogy valamelyik éjszaka nemsokkal lefekvés után olyan keservesen felsírt, és rá nem jellemző módon teljesen felébredt. A sírás erőssége alapján úgy éreztük, biztosan fáj valamije, de végül úgy 10 perc múlva megnyugodott és el tudtam altatni. Végül arra jutottunk, biztosan rosszat álmodott, ami a tudomány mai állása szerint lehetetlen ugyan... :)
Testileg: 81 cm és 11,45kg. Szőke, hátul göndörödő tincsekkel. Masszív kis vasgyúró. :) A bőre rendbejött, sehol egy ekcéma, a doktornő feloldotta a tehéntej-fehérje tilalmamat, mától sajtot eszem, és figyeljük Leót, ha semmi visszaesés, 1 éves kora után tejet is ihatok, aztán Ő is kaphat tejterméket! Hurrá!
Lelkileg: Huncutsága fokozódott, ha ez még lehetséges. Akarata egyre erősebb, ha keresztezzük terveit, nem hagyja szó nélkül. :) Még mindig derűs, nyugodt, szeretni való, illatos, puhabőrű, érzékeny. Kedvencünk. :)

Azok a szemek...

Tiszta Apja ez a gyerek, igen aláírom, DE! De nézzük csak meg jobban a szemeit! :) Néha elkapom egy-egy ilyen pillantását, vagy azt a jellegzetes szemöldök-összehúzós homlokráncolását, amit már egészen piciként is csinált! Persze teljesen mindegy, hogy kire hasonlít, vagy hasonlít-e egyáltalán valakire, hiszen Ő Leó, néha angyali, sokszor huncut, de úgy tökéletes, ahogy van! Szeretjük! :)

Mint a nagyok

Régen írtam már az evésről, pedig gyakran kérdezik. :)
Felhagytam ama törekvésemmel, hogy "kiváltsak" egy szoptatást és azzal is, hogy az előírt mennyiségekben gondolkodjam. Ezzel együtt abbahagytam a pürék készítését, a külön főzőcskét, a grammokban való porciózást. Mert nem ment, Leó 30-40 g-mot evett, aztán ha a fejem tetejére álltam, akkor sem volt hajlandó többre. Nem erőltettem, csak másnap újrapróbáltam. Ennek vége. :) Az új koncepció: minden alkalommal, amikor mi eszünk, Ő is odaül az asztalhoz és azt kapja, amit mi/én. Mivel én sem ehetek glutént és most miatta tehéntej-fehérjét sem, így kevés kivételtől eltekintve bármit megehet, ami az asztalra kerül. Mindhárman élvezzük az evést, Ő boldog, hogy kóstolgathat, mi meg élvezzük a családi "feelinget". Fogalmam sincs mennyit eszik, csak adom neki, amíg tátja a száját. Amikor nem kér többet, azt elég egyértelműen jelzi, eltolja a kezemet, vagy elfordítja a fejét. Ebben elég következetes, mert kicsivel később sem fogadja szívesebben a falatot. :) Egyéb tekintetben pedig cicizik kb 5-ször naponta, meg éjszaka jópárszor. Nem bánom, szeretem. :)

Talpra magyar! :)

Leó személyisége fejlődőben... :) Ezt bizonyítja az is, hogy az eddigi csöndes csemete, néhány nap leforgása alatt határozott, saját erős akarattal és elképzeléssel bíró, dobhártyaszaggató hangerőre is képes emberke lett. :) Tegnap este fürdés után pedig szerintem már módosult tudatállapotban, ismertette világnézetét a ház összes lakójával nem épp piano-üzemmódban. :)