Egy kis dombra..

Leóval minden nap sétálunk jó másfél órát, amiből Ő percre pontosan felet átalszik. Keresztül kasul jártuk már a lakótelepet, minden létező utat felfedeztünk, néha beújítunk és fordítva megyünk végig a körön. :) Mostanra kicsit besokalltam és indítványoztam, menjünk máshova sétálni. Így történt, hogy vasárnap a várban jártunk, hétfőn pedig Szentendrén! Gyönyörű volt mindkettő, az idő pazar, a fények gyönyörűek, Leó a szokott módon fél órát aludt, ami új volt, hogy egy minimum 30fős japán túristacsoport útjába kerültünk, akik egyenként csodálták meg japánul gagyarászva neki. :) Így Leó ezen egyetlen alkalommal megduplázta csodálóinak számát. :)

Fordulat

Megérkezett a várva-várt forgás! Leó tegnap reggel, 5 hónapos és 6napos korában produkálta újra, amit két hónaposan már egyszer-kétszer megcsinált, a hasáról a hátára perdült! Reggel az ágyban minden gond nélkül megfordult, de úgy döntöttünk Lacival, hogy ez még nem ér, így puhán túl könnyű! (Szegénynek nem lesz könnyű megfelelni a szülői elvárásoknak!:) Aztán délután, mikor hasra tettem a szőnyegén, térültem fordultam, s amikor visszanéztem rá, már háton majszolta mindkét öklét. Azóta nem ismételte, viszont saját tengelye körül 180fokban elfordul hason, illetve hátról félig oldalra fordul már (még csak a lábával és törzsével követi, de a válla még a talajon marad.)

Az első fog

Kedden reggel Leót berendelte a doktornője, hogy megnézze és írjon neki egy székletmintás beutalót, mivel a hasmenése még mindig tart. A vizsgálat során mindent rendben talált, de amikor a szájába nézett a kanállal, koccant valami... :) Leónak nő a foga, alul egy, felül négy! :) Az alsó fogának már látszik az éle, ma már a recét is érezni az ujjammal! A fogzás lehet magyarázat a hasmenésre is, de azért biztonság kedvéért csináljuk meg a vizsgálatot a doki javaslata szerint.
Az első fogacska. Már vagy másfél hónapja figyelem a jeleket, nehéz éjszakák, nyáltenger, arcvakarás, kézrágás, szopizásnál fejforgatásos sírás és most itt van, itt fehérlik! :) Jelzi, hogy lassan lezárul egy korszak és kezdődik a következő, egy egészen más, egy "keményebb", egy nehezebb, egy küzdelmesebb. Kicsit szomorú is vagyok az öröm mellett, mert bár régen alig vártam, hogy elkezdhessem a hozzátáplálást a szoptatással kapcsolatos szorongások miatt, most legszívesebben maradnék még ebben a pihe-puha ölben-ölelős-szoptatós együtt egységben levős szimbiózisban. :) Persze ha Leó indul, kénytelen leszek követni. :) Most azért van még egy kis idő, hogy élvezzem. :)

5 hónapos Leó!

Szélsebesen repül az idő, a pici Leóból 5 hónapos nagyfiú lett! :) ... és ahogyan a dolgok most állnak:
Mozgás: A hónap nem hozta meg a fordulatot, de mégis úgy látom, jelentős fejlődés történt mozgás terén is! Egyre magabiztosabban és tudatosabban használja a kezeit, nagyobb tárgyakért mindkét kézzel nyúl, biztosan fog és remekül eljátszik saját kezeivel! :) Valamelyik nap egy pizsamája ujjából lógó cérnaszálat nézett megbabonázva legalább öt percen keresztül, ahogy mozgott, mikor a karját jobbra-balra mozgatta... :) Szeret hason lenni, igen, SZERET HASON LENNI! :) körbevesszük játékaival és jól elfoglalja magát, ha megunta, kiabál egyet, akkor megfordítom, vagy viszek neki valami újat. :)
Alvás: továbbra sem, csak éjszaka, de úgy vettem észre, nagyon hozzászokott a kis esti rituálékhoz, gyakorlatilag fürdés után 10perc múlva már alszik is. Séta közben pedig hajszál pontosan fél óra az adagja, órát lehet hozzá igazítani!
Evés: Újabban tényleg igény szerint etetem, sokszor, van, hogy óránként kér, de rövidebb ideig, van, hogy 10 perc, van, hogy 30. Ha a külvilág, vagy a hasfájás zavarja, énekelek és ringatom közben, amíg a hátam bírja, azt nagyon szereti és akkor tud szopizni... :) A hasmenés miatt próbáltunk cumival vizet belediktálni, de nem tudott mit kezdeni vele, csak nyalogatta. Ellenben a smecta beadásához használt kiskanállal nagyon ügyesen megtanult enni, ma már nyitogatta a kis száját, mint egy fióka... :)
Méretek: Pénteken 8510g és 69cm volt. :)
Lelkileg: Nyugodt, kíváncsi, hangulati rezdülésekre nagyon érzékeny, csupamosoly, kerek manó (legújabb nevén Token:). Ami új, hogy néha mikor elmegyek mellőle, hevesen tiltakozik.
Ami pedig kis családunkat illeti, jelentem, hárman vagyunk! :)

Bizalomjáték

Utólért minket az első betegség, aminek sajnos még mindig nincs vége. De több minden miatt is jó, hogy túlestünk rajta. Egyrészt kiderült számomra, milyen rengeteg tejem lehet, mert Leó a jelentős hasmenés ellenére is hízott, hozta a számokat.. :) Másrészt megbizonyosodtunk róla, hogy Leó pontosan tudja, mire van szüksége, a kis "ösztönlény" tökéletesen működik, elveszi ami jár neki, legyen szó alvásról, evésről, ölben-szeretgetésről, vagy akár csak szórakoztatásról. :) Végül pedig fontos szülői megtapasztalás volt nekünk, hogy egy beteg gyereknek jóesélye van arra, hogy meggyógyuljon. Leó betegsége ugyanis automatikusan hozta magával Noel történetét és amíg ezt fel nem ismertem, teljesen maga alá gyűrt a szorongás. De jó tudni, hogy Leó egy új kis élet, saját sorssal megáldva.

Pá Nyuszi!

Ma hivatalosan is búcsút vehetünk "nyuszitól"! (Leó terpeszbetétjét hívtuk így az egyszerűség kedvéért, mert nyuszik voltak rajta és mert szívesebben mondtuk, hogy a nyusziban alszik, mint, hogy terpeszbetét tartja csípőjét alvás közben. :) Az ortopédiai kontrollon ma teljesen rendben találták a csípőjét, nem is kellett ultrahang. Sőt, a kifli lábát is kértem, nézzék meg, de sokat javulhatott, mert a doktornő nem tulajdonított neki jelentőséget, tornáztathatjuk még.

Esti játék

Leónak még nincs napirendje, de a hangulata jellemzően alakul a napszaknak megfelelően. :) Reggel és délelőtt folyamatosan mosolyog, kacag, nagyon igényli a játékot, délben-kora délután csendesebb, befelé figyelősebb, estefelé nyűgösebb, főleg ha nem aludt. Természetesen azért este is mosolyog, de a fürdés utáni szárítkózást, öltöztetést többnyire már nehezen viseli. Ehhez képest tegnap este öltöztetés után cinkosan nézett rám és bármit csinálhattam, mindenen csak kacagott, kacagott megállás nélkül. :) Mire Laci a kamerát hozta, már lecsengőben volt a viháncolás, de azért valami még látszik... :)

Mi

Leó egyre határozottabban van jelen közöttünk. :) Az utóbbi egy-két hétben vettem észre, hogy egyre erősödik kötődése hozzánk, hozzám. A minap plázában jártunk, ami nagyon nem ideális egy ilyen pici babának, iszonyú tömeg, hangzavar, hatalmas tér és zavaró fények, igazi ingerdömping, ami eláraszt egy ilyen csöppséget. Leó mégis nagyon jól tűrte, csak végig a tekintetünkbe kapaszkodott. Félelmetes érzés, ahogy ez a kis ember ki van szolgáltatva nekünk, de nagyon jó látni és érezni, hogy mennyire megbízik bennünk! :) Örömmel írom le, hogy szerintem Leó máris rendelkezik "ősbizalommal", ami a pszichológusok szerint 0-1 év között kell, hogy kialakuljon. :)

találkozás

Ma délután újra találkozhattunk a Vellai családdal és összeereszthettük büszkeségeinket. :) A hat hónapos Virág megmutatta Leónak, hogyan kell forogni hátról-hasra és fordítva, illetve hogyan kell nagyosan játszani és közben lábat lóbálni. :) Leó le volt nyűgözve, de köszöni szépen, még jól meg van forgás nélkül is! Ellenben amit Virág a kis méhecskékkel művelt azt nagy érdeklődéssel leste. :)

elgondolkodva

Vasárnap a kis Dalma keresztelőjén jártunk Leóval. Nagyon szép volt, egy római katolikus pap tartotta, de nem az eredeti szertartás szerint, hanem gyerekcentrikusan, lazán, mosolygósan. Sikerült igazi közösségi élménnyé tennie és ünnepi hangulatot teremtenie. Leót külön megdicsérte, szerinte "szent ember" lesz. (Jelentsen is ez bármit, Ő már csak tudja... :)
Kicsit el is gondolkodtunk, mit jelent nekünk a keresztelés és találtunk közös nevezőt. :) Szeretem a "közös nevezőinket" Lacival, mert olyan lényegiek és igazak. Ami NEM: nem rákényszerítés, nem szenteskedés, nem szokás, nem kötelező. Ami sokkal inkább: hálás örömünnep, és szimbolikus elengedés, odaengedés, ölelés és áldás.
Mert "Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga utáni vágyakozásának fiai és leányai." (Khalil Gibran)