Iskolába megy a Kiskirályfi! :)

Eljött a várva várt Nyárünnep is, először voltunk Főszereplői Lehel révén ennek a megható ünnepségnek. Bár én már tavaly is sírtam rajta... :) Annyira szeretem a waldorf létünkben, hogy az ünnepek igazi, meghitt, bensőséges, valódi kis kincsek, amiket magunkkal hozhatunk haza is. Örülök, hogy Lehel három évet tölthetett ebben az óvodában, bár némasági fogadalommal kezdte, mostanra mindenki a cimborája, sőt igaz barátokra talált.

A képen az utóbbi hetek, talán hónapok munkája látható, a gyerekek saját maguk készítette manóház, benne a körmöcskével készült szőnyeg, saját kezűleg varrott manócskák, bútorok, illetve a kosárba ollótok, ollóval és cérnabefűzővel, kis tarisznya, szőttek tűpárnát, csiszoltak kövecskét, aminek tokot nemezeltek. A kék dossziéban az összes rajzuk és festményük, előtte az ovis kisbögréjük és fakanaluk, amivel ettek-ittak az oviban. A kis tarisznyájukban egy kis cipó, pont mint amit minden csütörtökön ők is sütöttek, egy üveggolyó és egy aranyszalaggal átkötött kék papíron pedig a minden nap elköszönéskor elhangzó mondás:


"Fejemtől a lábamig Isten képe vagyok,
szívemtől a kezemig érzem leheletét,
ha szóra nyitom ajkam az ő akaratát követem.
Ha megpillantom anyámban, apámban,
minden kedves emberben, állatban és virágban,
fában és kőben nem félek semmitől,
szeretet él bennem és szeretet vesz körül."



Itt pedig az Alkotó bohóckodik :)

Szünetindító... :)

Nagyon vártuk, főleg én, és most eljött végre a nyári vakáció! Ezt ünnepeltük meg egy családi tűzrakással, amin a gyerekek meg is sütötték a vacsorájukat. Sajnos a szúnyogok is vacsorázni akartak, így Lacinak eszébe jutott, hogy az egyik utazásához vett még régen egy baldachin szúnyoghálót, amit most kihasználtunk, s végül alatta öten (sajnos Lambi nélkül, Ő a kései órára való tekintettel közben megkezdte az éjszakát :), összebújva, beszélgetve, elfogyasztottuk príma vacsoránkat. :) Nagyon jó volt!

Cipőt kapott a Kicsilány... :)

...hogy egyem azt a szúnyogcsípéses kecses lábát ennek a Kishölgynek! :)))

Kis-Nagy Ujvári gyerekek

Kolos elballagott a nyolcadikból, ennek örömére vacsorázott egyet a család, bár vacsorázni akkor is szoktunk, ha nem ballag el senki. :) Végül pedig készült volna egy unokatesós kép, de az egyik huncut Kisujvari szabotálta a dolgot. Na vajon ki lehetett? :) anyja lánya, már most utálja, ha fényképezik... :) Egyébként jóóó kép! :)

Leó és a példás magaviselet :)

Igen, még ez is megtörténhet, hogy Leófiú, mint osztályelső (a fiúk között) rajzolhat elsőnek a táblára. Egészen pontosan nem tudom, mik voltak a szempontok, de szépen rendberakta a padját és példásan viselkedett, ezért rá esett Yvonne választása, én meg rém büszke vagyok Rá. és persze a rajza bánya ihletettségű, amit előző héten néztek meg Tatabányán. Azóta minden nap szaporodnak a rajzok, év végére megtelik az összes rész gyönyörűbbnél gyönyörűbb rajzokkal. Majd arról is teszek fel képet, mert olyan döbbenetesen jól rajzolnak ezek a gyerekek! Leó pedig minden nap igazít még valamit a sajátján. :)

Helló Június!

Lambert 4 hónapos, te jó Ég!!!

Mindegyikőjükről van egy ilyen hasalós négy hónapos kép, csak ugye eltűnt a fényképkezelő programunk (mondtam már?!), így nem tudom rávarázsolni Lambit is negyediknek. :( De legalább megkeresem majd és idemásolom.
Lambi egy Kincs. Kicsi babapuha, tejillatú, lepkeszárnyfinomságú, érzékeny, végtelen nyugalommal és derűvel megáldott kicsi Kincs. Vagy ahogy Laci mondja, "Neki minden jó". :) És tényleg. A hétvégén elvittük kempingezni meg kirándulni, hát az is jó volt Neki... :))) Elképesztő, de komolyan. Persze biztos lesz nehezebb időszakom Vele (még mindig nincs foga, sőt még nem is kamaszodik és még csak dackorszakban sincs és azt sem mondja "hülye mama"), szóval most nagyon könnyű. Átalussza többnyire az éjszakát (ilyen gyerekünk nem volt még), már este sincs non stop a kezemben, vacsoránál le is ülhetek, meg ilyenek. :) Jó, hogy olyan egyértelmű mindig, hogy mikor mire van szüksége. Első babának való, bizonytalan szülőknek. Vagy negyediknek. :))) Szóval csak élvezem és szippantom magamba mélyen a napokat... :)

Napi poén... :)

Mindig bánkódom, persze nem komolyan, hogy egy gyerek sem hasonlít rám. :) Az imént Lorin odadugta az arcát az enyémhez, mire Laci megállapította:
"Azért hasonlítotok Ti egymáshoz! Mindegyiktek aranyos!" :)

Leó rajzol

Hazajött az első kétnapos (ottalvós) osztálykirándulásból. Nagy izgalommal és lelkesedéssel ment, jól érezte magát, bár az idő nem kedvezett nekik, hat fok volt és szakadt az eső, de így is élménydús volt, bár a vályogtégla készítés így elmaradt, mert azt csupasz lábbal kell taposni... De a Bácsi, aki foglalkozott velük a tanyán, ahova mentek, még így is sok varázslatot tudott mutatni nekik. :) Többek közt volt egy malom is, ami úgy tűnik bevésődött Leónak, mert itthon leült és lerajzolta. Mindig megdöbbenek, milyen jó a vizuális memóriája, hogyan tud annyi apróságot megjegyezni és visszaadni... Persze azért rajzolta, hogy itthon megépítse, három méter magas a villámhárító nélkül... remélem rá tudom beszélni egy kicsinyített másra... :)))

Megy a gőzös...