4 hetes

Olyan gyorsan szalad az idő, hogy át is ugorhatom a Lambert három hetes bejegyzést, mert íme már egy hónapos. :) Milyen egy hónaposan ez a kis Manó? Gömbölyű. Nyugodt. Manó. Szereti a jó társaságot. :) Meg a macskákat. :) Tejfehérjeallergiás. 5450g-mot mértünk, de irtó sokat nőtt is. Eltettem minden kisruhát, lassan ideje váltani 3-6-hós ruhácskákra. Most jöttünk az első doktori vizitről, azt hitték két hónapos. :) Kicsit jobbra tart a fejével (sokat járunk Balatonra meg vissza az autópáján :))), de kimozdítható, úgyhogy nem vészes, csak oda kell rá figyelni. Hangokra nem fordítja még oda a fejét, illetve fejfordítással még nem követi a dolgokat, csak a szemével. De arcokat már nézeget, néha még mosolyog is egyet-egyet, ami már túlmutat a gázmosolyokon, mert írtó hosszan és boldog tekintettel csinálja. Megismeri a helyzeteket, néhány napja egy-szer-kétszer szívom az orrát, megismeri a helyet és ha leteszem, elkezd sírni... :( De ugyanígy a amint a szoptatóspárnára kerül megnugszik és figyeli, merre is van a legközelebbi cici. :) Tegnap láttam az arcán egy tipikus szájlegörbülést, amit 4-5 másodperc múlva követett csak a sírás... :) Pénteken (gondolom a megfázás miatt a torka is fájhatott), mert majdnem egy teljes napig alig evett,... Két pohár anyatejet öntöttem ki a lefolyóba, miután végigkínálgattam a gyerekeknek, akik rendesek voltak, megkóstolták, mondták, hogy nagyon finom, de köszönték szépen nem kérték... :))
Folytatnám még, de mennem kell az oviba... :)

Szépül... :)

...avagy egy Manó álmodik... :)

Napsütéses hétköznapok

Nem írtam még arról, hogyan telnek a hétköznapok. Bár ez önmagában is beszédes. Lényeg az, hogy nagyon büszke vagyok mindenkire, Lorinra, hogy tüneményes nővérke és bár jobban szeretne mellém feküdni éjjel, mint rég, de mégis az ágyában marad, még ha sirdogál is néha. Lehelre, hogy megbízható segítségem tud lenni... Tegnap Leó épp megkérte, hogy pakoljon helyette is és ezért ha kell, még "fizet" is neki (értsd: ad valamit, ami az övé...:), mire Lehel: "Nem kell nekem Leó, én kedves vagyok..." (Legalább valakire hat a nevelésem, miszerint kedvesnek lenni JÓ! :)... és Leóra, aki a leggyengébb láncszemünk a szuperérzékenysége miatt, de leszámítva a szokásos harcokat, nem romlott a helyzet, sőt a szülés előtti "Mama, törölj meg, fürdess meg stb. igényei is teljesen eltűntek... :) Lambival meg igazán érző és figyelő, óvatos bátyó... És persze Lacira, aki az eddigieken is túl ha lehet még többet vállal, kérés nélkül darabolja este a zöldségeket, hogy másnap nekem csak be kelljen zúdítanom a fazékba és nem is sorolom, annyira hálás vagyok... :)
...és itt vannak ezek az ajándék pillanatok, mikor süt a nap, mindenki mosolyog és lehet töltekezni... :)

Hello

Hello. Lambert vagyok, két és fél hetes. Tegnap rámosolyogtam az Anyukámra és azt mondtam neki, hogy: Ööööö.

Akkor és Most, avagy egy dzsungeles body története...

Az első képen Leó és Lehel 2012. májusában, a másodikon pedig Lorin és Lambert 2019 februárjában...:))) S bár csak kevéssé látható, Leó és Lorin ugyanazt a bodyt viseli... :)))

Nővérke

Két hetes

A 10. napon leesett a köldökcsonkja, másfél hetes korától nem kakil már éjszaka... :) Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is ébred. :) Mindenesetre visszaköltöztem a gyerekekhez Lambival és ötösben töltjük az éjszakákat, ahogy eredetileg gondoltam. Így a legnagyobb a nyugalom és főként mert így alussza mindenki a lehető legtöbbet. Két hetesen újabb fél kilóval gyarapodott, de ezen nem lepődtünk meg, 4650g-mot mértünk este. Kezd nőni a szempillája, és sejthető már a szemöldök vonala is. :) Csupa finomság az élet egy ilyen pici kis Élettel. :) Már nem eszik-alszik, hanem eszik-sír-nemalszik, s néha mégis... Egyre többet figyel, főként a csíkokat, gerendákat, csíkos pólómat, szóval a kontrasztok a menők. :) Ma először vittük ki, első útja az iskolába vezetett. :) (Lehel tanítójánál voltunk felvételi beszélgetésen... :) Egyébként még mindig nagyon nyugodt baba, sírni csak addig sír, míg nem veszem föl, s ha ez megtörténik, a következő pillanatban már békésen szendereg. :) A többiek nagyon kedvesek vele, Lehelnek külön nagy sikerélménye volt, hogy vissza tudta altatni egy simogatással. Varázskezű... :)))

Na mi a durva?

"Mama, tudod mi a durva az Égig érő fában? Az, hogy az egész fönn játszódik a fán. Egy levélen."
Mondja Lehel, azokkal a nagyra nyitott kerek szemével... :)))

Egy hetes

Egy hetes. Az idő hetekben folyik. :) Lambert eszik-alszik-nő. :) Máris fél kilót gyarapodott, ma este 4150g-mot mértünk. A bőre nagyon száraz, így az esti fürdések egy részét kihagyjuk, bár már második alkalommal élvezte a pancsolást. :) Megismeri a hangomat, az énekeket, amiket pocakban hallott. De nagyrészt még mindig odabenn beszélek neki, mintha még mindig benn volna. Elképesztő ez az együttlét, mintha még mindig közös bőrünk lenne... mindig érzem pl. mikor ébred, Ő meg mellém kúazik valahogy éjszaka a matracon... :) Szívesen megállítanám az időt...

"Nagybátyó", "Kisbátyó"