Zaklatott hangolódási szakasz előzte meg, de az utolsó napokban már minden este úgy feküdtem le, hogy talán... :) Mert valamiért éreztem, hogy ez a Kisember el fog indulni magától, és amiért Leó éjszaka kettőkor indult, éjszakai szülésmegindulásra számítottam most is. A szülésre-születésre való felkészítő beszélgetések, amiket Lacival hármasban végeztünk a 38. héttől éjszakai titkos kis szeánszokként, most is sokat segített, Lambert olyan készséges volt és hálás, hogy csak rá figyelünk. Aztán véget értek, és csak teltek a várakozás napjai. Szerdán még csináltam róla egy pocakfotót, azt éreztem, hogy megint mintha nőtt volna és erősödött is, és egy-két napon belül kibújik. De jóslófájások nem voltak. Délután még sétáltunk egyet, sikerült Anyukámat is megsétáltatnom, :) majd este enyhe hasmenésem volt, mondtam is Lacinak, hogy ez lehet egy előjel. Éjjel 11-kor újra meglátogattam a WC-t, nagyon nehezemre esett felállni az ágyból függőlegesbe, de ilyen már volt máskor is, nem tulajdonítottam neki jelentőséget. az éjszaka további részében gyakran vonultam ki a mosdóba, de jóslófájások, vagy bármilyen fájás továbbra sem volt, így megpróbáltam aludni. Kettőkor :) azonban megkezdődtek a hullámok, figyeltem az órát, tízpercesek voltak. Igazából még mindig nem voltam teljesen biztos a dolgomban, egyedül az gondolkodtatott el, hogy éreztem odabenn Lambi végigtapogatja magát, nincs-e rátekeredve a köldökzsinór (Ezt a születésre felkészítő beszélgetésekben mondtam neki, és a főpróbán is ugyanígy csinálta, innen tudom... :)). Háromkor már világossá vált, hogy szülni fogok, gondoltam négykor szólok Lacinak, hogy még a dugó előtt menjünk korán, legyünk közelebb a kórházhoz. Négykor fölmentem Lacihoz, aki kipattant az ágyból, akkor már "lélegeztem", Ő azt mondta, ismerősek ezek a hangok és hogy soha nem fogja elfelejteni... :) Végül fél ötkor indultunk, ötre értünk a kórházba. Kint parkoltunk, mert sétálni akartam még, mielőtt bemegyünk. Madárcsicsergést hallottam a sötétben és nagyot mosolyogtam magamban, tudtam, hogy Lambinak csicsereg az a kismadár. :) Erzsike, aki nagyon álmosnak tűnt, megvizsgált, azt mondta, Juditkám, alig van méhszáj (8cm), ettől aztán láthatóan felgyorsult és sietősen előkészített mindent. Én nyugodtabb voltam, mert érdekesen alakultak a hullámok. Bár 5 percesek voltak, de csak minden második volt igazán erős, amolyan "mélyülős" érzés, a köztesek alatt még beszélgetni is tudtunk Lacival. Rámtették a CTG-t, beadták az antibiotikumot és levették a vért (az ellenanyagvizsgálat miatt). Nemsokára megjelent Siklós is, decensen és igen erős illatfelhővel, valamit tréfálkozott az ablakból látható meginduló forgalommal kapcsolatban majd kiment. nagyon jó volt, hogy senki de senki nem jött be pakolászni, nézelődni, csak és kizárólag Erzsikét és Siklóst láttuk, őket is csak mikor szükség volt rájuk. Egyszer kimentem pisilni, mert annyira utálok ülni ilyenkor. Hat körül érzetem, hogy nem sok van már hátra, Erzsike megvizsgált, de még mindig volt méhszáj. Siklós burkot repesztett, én megint elmentem a WC-re, majd 6.20 körül még egy vizsgálat, de még mindig nem tűnt el egészen a méhszáj. Siklós szerint azért, mert csak minden második fájás volt erőteljes. Kértem, hadd álljak föl. Belekapaszkodtam Laciba, két hullámot átlélegeztünk és szóltam, hogy Lambi jönni akar. Erzsike megállapította, hogy szabad az út. :) Olyan könnyen és fájdalommentesen jutottunk el idáig, mint még soha, talán ezért volt, hogy a kitolási rész (ehhez képest) nehezebb és hosszabbnak tűnt, mint emlékeimben. :) Talán három hullám is kellett, míg megszületett a fejecske, aztán nem nyomhattam, (ami talán a legnehezebb ilyenkor :), de a következő pillanatban kibújt hozzánk Lambert, s még kifelé jövet már a hangját is hallatta. Ekkor volt 7 óra 7 perc, éppen kivilágosodott odakint. :) Örökre megmaradnak ezek a pillanatok, ahogy először megpillantottuk, teljesen tiszta volt a bőre, sehol egy vérfolt, sehol sem volt magzatmáz, (nem is értem) és annyira gyönyörű volt, hogy nem győztük csodálni és felfogni a felfoghatatlant... Azonnal rámtették, csak egy törölközővel takarták le, és Ő meg is nyugodott rögtön. Megszületett a placenta is, Laci negyedszer is elvághatta a köldökzsinórt, aztán még öltöttek párat rajtam, gratuláltak és elmentek. :) Erzsike épp csak annyira vette el Lambit, hogy megmérje és ráadjon egy karszalagot. A kis törölköző marad Lambin, nem csutakolták, nem babrálták, anyaszült meztelenül feküdt rajtam a kis kifogóval letakarva és cicizett, aztán aludt. Így voltunk együtt 11-ig, akkor Laci elment, hogy behozza a gyerekeket. :)
Kimondhatatlanul hálás vagyok. Hogy kilenc hónapig odabenn növekedett, hogy a saját idejében és tempójában megszülethetett, úgy ahogy Neki és nekem a legjobb volt. Isten hozott nálunk drága kis Lambert!
