Boldog Új Évet kíván a Békás tó, meg mi! :)

Mozizunk... :)

Ez még egy szeptemberi kép, azt hiszem a 19 hetes UH. De nagyon vicces... :))) Annyira emlékszem, amikor Leót meg Lehelt vittük "babamozira", amit a kedvükért csináltattunk... :) Nagyjaból egy perc múlva unták. Most is így történt, bár aztán itthon napokig játszottak ultrahangosat. Jól is van ez így.

Tádám! :)

Eljött az idő, hogy bemutassam Nektek Legkisebbünket, aki az Ultrahangképek bizarrsága ellenére nagyon helyes, 32 hetes gyönyörű, finom, erős és nagyon férfias, a testvéreire hasonlító kicsi kincs. Ujvári Lambert, fogadjátok szeretettel! :)

Ádvent 2018

...és elkezdődött a várakozás időszaka, amit olyan türelmetlenül vártunk, hogy már november közepén kitettük a fényeket. Mióta pedig az adventi naptár is kikerült, minden napra jut egy kis meglepetés szösszenet a gyerekeknek. Újabban előkerül a furulya meg a fuvola is, sőt, ha igaz, még egy triangulum is csatlakozik a napokban hozzánk (ez még persze titok:), és együtt énekeljük az egyre bővülő karácsoyni repertoárunkat... :)

Balaton pocakkal

Aztán pocakkal hármasban is megismételtük... Így kabátos pocakfotó is készült a harmincadik héten... :)

Apa-Fia Balaton

November elején Lehelnek "Apás napja" volt, Lacival kettesben egy teljes napot Balatonfüreden töltöttek. De jó Nekik! :)

Márton napi "lámpásvacsora" :)

28. hét

...és hipp és hopp meg is érkeztünk a harmadik trimeszterbe. Meg viszonylag könnyen mozgok, csak hajolni ne kelljen, mert az elég kényelmetlen a pocakomtól, ami óóóóriási. Ma Erzsike meg Siklós meg is jegyezték, milyen szép pocakot növesztettem... Hát igen, nem csak az nő. A súlyom még soha nem volt ekkora, sem egyetlen paraméterem( na jó, a hasam a 40. héten biztosan nagyobb volt valamivel :)... Nagyon érzékeny vagyok, főleg, ha fáradt vagyok. Képes vagyok egész nap sírni ha úgy érzem, megbántottak. Egyre többet gondolok a szülésre és arra, milyen is lesz, hogy lesz még egy gyerekünk... Aki persze máris van idebenn, csak még nehéz elképzelni bármilyennek is... Pedig érzem, hogy erős, férfias, de érzékeny is. Reagál már a kinti hangokra, az pedig leírhatatlan érzés, amikor a testvérei közelednek hozzá és Ő reagál rájuk. Érdekes, hogy mindegyikőjük mennyire benne van már abban is, ahogy a pocakomra teszik a kezüket és figyelik.Leó feszülten figyel és minden apróságot megérez, aztán mikor a Picike tényleg mozdul egyet, elkapja a kezét és szélesen mosolyog... :) Lorin ambivalens, ölelgeti-puszilgatja, vagy épp durván nyomkodja a pocakomat, persze annak Ő is megörül ha jön a válasz odabentről, de még nem Rá reagál, csak a benne lévő érzéseket játsza le. Nyilván neki a legnehezebb, egyrészt mert még sosem élte meg milyen egy baba születése, ráadásul most az Ő helyét kell átadnia... Lesz még gpndunk a Kishölggyel. :) Na és itt van Lehel a nagy szívével. Ő a legtürelmesebb, ha várakozni kell a mocorgásra, így Ő kapja a legtöbb visszajelzést. :) Tegnap állítása szerint megsimogatta Őt a baba... :) Ráadásul nagyon félt, nehogy beteg legyek. Igen, rögtön gondoltam, miről szól ez, mikor legelőször kimondta. Tegnap rá is kérdeztem. Fél, nehogy Ő is megbetegedjen és meghaljon mint Noel. Édes kis nyulam. Igazság szerint örülök, hogy ilyen érzékenyek. Még ha sokat küzdenek is emiatt az életben.

Málta

Az őszi szünet egy hetét Máltán töltöttük. Voltak gyönyörű, kevésbé szép és persze kellemetlen és nehéz részek is, mégis jó volt együtt megélni ezeket és egy újabb közös élmémnnyel gazdagodni.

"Szálló levél, szálló emlék..."