28. hét

...és hipp és hopp meg is érkeztünk a harmadik trimeszterbe. Meg viszonylag könnyen mozgok, csak hajolni ne kelljen, mert az elég kényelmetlen a pocakomtól, ami óóóóriási. Ma Erzsike meg Siklós meg is jegyezték, milyen szép pocakot növesztettem... Hát igen, nem csak az nő. A súlyom még soha nem volt ekkora, sem egyetlen paraméterem( na jó, a hasam a 40. héten biztosan nagyobb volt valamivel :)... Nagyon érzékeny vagyok, főleg, ha fáradt vagyok. Képes vagyok egész nap sírni ha úgy érzem, megbántottak. Egyre többet gondolok a szülésre és arra, milyen is lesz, hogy lesz még egy gyerekünk... Aki persze máris van idebenn, csak még nehéz elképzelni bármilyennek is... Pedig érzem, hogy erős, férfias, de érzékeny is. Reagál már a kinti hangokra, az pedig leírhatatlan érzés, amikor a testvérei közelednek hozzá és Ő reagál rájuk. Érdekes, hogy mindegyikőjük mennyire benne van már abban is, ahogy a pocakomra teszik a kezüket és figyelik.Leó feszülten figyel és minden apróságot megérez, aztán mikor a Picike tényleg mozdul egyet, elkapja a kezét és szélesen mosolyog... :) Lorin ambivalens, ölelgeti-puszilgatja, vagy épp durván nyomkodja a pocakomat, persze annak Ő is megörül ha jön a válasz odabentről, de még nem Rá reagál, csak a benne lévő érzéseket játsza le. Nyilván neki a legnehezebb, egyrészt mert még sosem élte meg milyen egy baba születése, ráadásul most az Ő helyét kell átadnia... Lesz még gpndunk a Kishölggyel. :) Na és itt van Lehel a nagy szívével. Ő a legtürelmesebb, ha várakozni kell a mocorgásra, így Ő kapja a legtöbb visszajelzést. :) Tegnap állítása szerint megsimogatta Őt a baba... :) Ráadásul nagyon félt, nehogy beteg legyek. Igen, rögtön gondoltam, miről szól ez, mikor legelőször kimondta. Tegnap rá is kérdeztem. Fél, nehogy Ő is megbetegedjen és meghaljon mint Noel. Édes kis nyulam. Igazság szerint örülök, hogy ilyen érzékenyek. Még ha sokat küzdenek is emiatt az életben.