Apa-Fia Balaton

November elején Lehelnek "Apás napja" volt, Lacival kettesben egy teljes napot Balatonfüreden töltöttek. De jó Nekik! :)

Márton napi "lámpásvacsora" :)

28. hét

...és hipp és hopp meg is érkeztünk a harmadik trimeszterbe. Meg viszonylag könnyen mozgok, csak hajolni ne kelljen, mert az elég kényelmetlen a pocakomtól, ami óóóóriási. Ma Erzsike meg Siklós meg is jegyezték, milyen szép pocakot növesztettem... Hát igen, nem csak az nő. A súlyom még soha nem volt ekkora, sem egyetlen paraméterem( na jó, a hasam a 40. héten biztosan nagyobb volt valamivel :)... Nagyon érzékeny vagyok, főleg, ha fáradt vagyok. Képes vagyok egész nap sírni ha úgy érzem, megbántottak. Egyre többet gondolok a szülésre és arra, milyen is lesz, hogy lesz még egy gyerekünk... Aki persze máris van idebenn, csak még nehéz elképzelni bármilyennek is... Pedig érzem, hogy erős, férfias, de érzékeny is. Reagál már a kinti hangokra, az pedig leírhatatlan érzés, amikor a testvérei közelednek hozzá és Ő reagál rájuk. Érdekes, hogy mindegyikőjük mennyire benne van már abban is, ahogy a pocakomra teszik a kezüket és figyelik.Leó feszülten figyel és minden apróságot megérez, aztán mikor a Picike tényleg mozdul egyet, elkapja a kezét és szélesen mosolyog... :) Lorin ambivalens, ölelgeti-puszilgatja, vagy épp durván nyomkodja a pocakomat, persze annak Ő is megörül ha jön a válasz odabentről, de még nem Rá reagál, csak a benne lévő érzéseket játsza le. Nyilván neki a legnehezebb, egyrészt mert még sosem élte meg milyen egy baba születése, ráadásul most az Ő helyét kell átadnia... Lesz még gpndunk a Kishölggyel. :) Na és itt van Lehel a nagy szívével. Ő a legtürelmesebb, ha várakozni kell a mocorgásra, így Ő kapja a legtöbb visszajelzést. :) Tegnap állítása szerint megsimogatta Őt a baba... :) Ráadásul nagyon félt, nehogy beteg legyek. Igen, rögtön gondoltam, miről szól ez, mikor legelőször kimondta. Tegnap rá is kérdeztem. Fél, nehogy Ő is megbetegedjen és meghaljon mint Noel. Édes kis nyulam. Igazság szerint örülök, hogy ilyen érzékenyek. Még ha sokat küzdenek is emiatt az életben.

Málta

Az őszi szünet egy hetét Máltán töltöttük. Voltak gyönyörű, kevésbé szép és persze kellemetlen és nehéz részek is, mégis jó volt együtt megélni ezeket és egy újabb közös élmémnnyel gazdagodni.

"Szálló levél, szálló emlék..."

10.23.

Nagyon ránkfért már ez a hosszúhétvége. Két napot Balatonon voltunk, kettőt itthon és megnyugtató a tudat, hogy csak néhány nap és itt az újabb szünet. :) Füreden borfesztivál volt (vagy nem, de valami), volt színpad néptáncosokkal, illetve egy mini kovácsműhely. Mindkettő lenyűgözte a Gyerekeket. Olyannyira, hogy az ott kapott kis minipatkójukat itthon kijavították egyenesebbre... :) Kettőt pislogtam és már égett a tűz a rögtönzött kemencében és izzott a patkó, kopogott a kalapács, közben pedig, hogy kihasználják a tüzet, főztek egy kis koszlevest, vagy legalábbis vietforraltak és Lehel bőszen kevergette... :) Szeretem az ilyen itthoni napokat. :)

21. hét

Régen írtam erről a pici Életről idebenn... :) Aki már nem is olyan kicsi. A kép persze nem friss, még a 21. héten készült Malagában. :) Most pedig már a 24. hetet tapossuk. Orvosi szempontból minden ok, én kicsit nagynak érzem mindenem, de ettől nagyobb bajom ne legyen, úgyhogy próbálok nem hisztizni ilyen hülyeségeken. Ha sokat idegeskedek és rohangálok sokat keményedik, de ez nem a fizikai aktivitás miatt van, mert Spanyolországban napi tíz km felett mentünk, és egyszer sem keményedett a hasam. Tegnap míg a kocsiban ültem és mentem a városba a dokihoz, nagyjából hárompercente keményedett, amin azért meglepődtem... Felrémlett előttem egy autóban szülés képe valahol a hegyen a hóban , a vízmosásban, amerre Laci szokott csapatni és levágni az utat... :)))
Közben már azt is tudjuk, hogy Kisfiú, meg azt is tudom, hogy nagy és erős, de nagyon érzékeny, rögtön reagáló, bújós pici manó, szerintem "könnyű" icipici lesz majd, már amennyiben az anyukája kiegyensúlyozott lesz... :)))
Sok most itt a feladat, főleg Leóval meg Lehellel iskolán/Óvodán kívüli programok, foglalkozni valók, meg Lorin is képes újabban kétéveseket megszégyenítő véget nem érős sírással tudtomra adni, hogy Ő is teljesen és kizárólagosan óhajt... Nem tudom, hogy az ovikezdés (amit egyébként nagyon jól vett), vagy már a közeledő kistestvér-sztori az oka... Próbálok mindenkinek azt adni, amire szüksége van, meg közben utolérni magamat és fejlődni szervezettség tekintetében. Néha elkeseredem, hogy ez kilátástalan és nem fog menni, mert hát már most sem megy, néha kicsit bizakodóbb vagyok. És vannak pillanatok, amikor nem gondolok semmire, csak az érzésekre figyelek... és az nagyon jó. :)

4 éves lett Incifinci :)

...és még egy...

Lorin: "Majomkerék" . Na, ez vajon mi lehet?

Hát a Malomkerék. És nem, nem az L-t mondja hibásan J-nek... 😊

Ujabb szókreálmány Lorin-módra

Lehel tornára jár, erről majd később. Ma kiderült, hogy a bordásfal-nak sincs értelme egy majdnem négyévesnek, ezért inkább "rozsdásfal"- nak kereszteli... 😊 Látni igyanis nem látta, csak hallja, ahogy emlegetjük... :)))