Elveszett és Megkerült...

...és a kettő között 4-5 perc telt csupán el. De az a néhány perc eddigi életem legrosszabb percei voltak.

A nyelvek...

Ahogyan Lehel gondolkodik, az olyan mint a Nagykönyvben. Kisgyerek. :) Minden alkalommal rácsodálkozunk és megmosolyogjuk. A legújabb gyöngyszem: "Mama, az oviban valaki azt mondta, hogy "Yes" meg hogy "No". Mit jelent ez?" kérdezi nagy kerekre nyílt szemmel. Miután tisztáztuk, megkérdezi: "...és akkor az mit jelent, hogy "Miauuuu"?"
:)))) (Először bután néuztem rá, nem is értettem, csak mikor leesett, hogy a macskanyelv is olyan neki, mint az "angol", vagy az, hogy egy kisgyereknek mennyire mást jelent hogy "angol nyelven"... Zseniális. Gondolta, akkor kihasználja az alkalmat, hogy megtudja, mi is az a miáuuu... :)))
Másnap mesélte, hogy megint mondogatták, hogy yes, meg hogy no, Ő meg azt mondta nekik rá, hogy Miáúúúú, de nem értették. :) Ki érti ezt?! :)))

Játék

Lorin még mindig élvezi, ha csirke lehet, akit a sütőbe tesznek... :) pl. :)
itt most épp autót vezet. :D

Úsznak Fiaink

A Fiúk szombatonként az uszodában, Lorin pedig a kadban, az ágyon, a földön, álmában és ki tudja még hol... :)
Persze majd arról is illene írnom, hogy Leó milyen ügyesen halad, Lehel meg mennyire kivirul a vízben pedig hogy fél, de most csak a Kismókáról teszek föl egy képet, mert olyan vicces, ahogy lebukik, meg csibicsobizik teljesen szakszerűen... :)

Betegszünet

A gyerekek kicsit előrehozták az őszi szünetet, egy teljes hétig itthon pocoltak. Nem is baj, mert a szünetben nem leszünk itthon (HURRÁ NYARALUNK!:), így jutott egy kis itthoni pihenő is mindenkinek. Remélem addig már nem szednek össze újabb valamit. Egy biztos, bárányhimlősek már nem lesznek. ;)

Hajnali szösszenet

Most, hogy mindenkinek saját (egyszemélyes:) ágya van, az éjszaka jelentős részét mindenki a helyén tölti. Ha Lehel, vagy Leó ébred, melléjük szoktam feküdni, kivéve, ha Lorin nagyon sokat ébredt és hulla vagyok, na akkor bekuckózik mellém az épp ébredő,(már ha van még hely:). Így volt ez valamelyik hajnalon is, Lehel bújt be mellém. Hallom, hogy suttog valamit. Épp bosszankodom magamban, hogy nem fog visszaaludni, ha már ilyen éber, mikor hallom, hogy SZÁMOL. :) "Öt meg kettő, az hét. Három meg egy, az négy." Aztán jött a SZÓTAGOLÁS egy nagy felfedezéssel: "MA-Mut. Ez olyan mint a MA-ma". (Itt nem bírtam ki, hogy fel ne nevessek...:) ..és ahogy ezt megállapította, a következő másodpercben már újra egyenletesen szuszogott... :)))
Lorin gyakran álmodik, ilyenkor vicces dolgokat kiabálva ébred. :) Most éppen valami ilyesmit sikított: "Neeeem, nem akarom, hogy ZÖLD legyen a szemem! (pedig az:) Legyen inkább akkor PIROS! :)
Hát, többnyire szórakoztató a gyerekekkel egy szobában aludni. :)

A malac és a láva (Apa írása)

Épp a vulkánokról bszélgettünk a fiúkkal, amikor Lehel megkérdezte:
- Apa, a malac gyorsabb, mint a láva?

Incifinci három éves :)

Ajándék (Apa írása)

Beszélgetés Lorinnal a születésnapja előtt:
- Api segíts ajándékot csomagolni!
- Jó. És kinek lesz az ajándék?
- Nekem.
- És mi lesz az ajándék?
- Nem tudooom.. :(

:)

Telefonbeszélgetés

Mostanság (hogy a kullancsoltásba belevágtunk) Lorin egyik kedvenc játéka a doktoros. Ő, mint Petike (az annaéspetiből, az egyik babája Petike lett:) Anyukája telefonál nekem, mint doktornéninek, elmondja mik a tünetek, aztán kér egy időpontot, hogy megvizsgáljam... Rendszerint a torka vagy a füle szokott fájni Petinek, de néha előáll igen vicces tünetekkel is. Ma pl így zajlott a beszélgetés:
-Halló, Ki az?
-Én vagyok.
-Ki az az én?
-Lorin vagyok.
-Milyen Lorin?
-Ujvári Lorin, Petike Mamája.
-Tessék mondani, mi a baj?
-Nem érem el Petikét.

(Petike fönt sziesztázott a konyhaasztalon. Vicces volt, mert akkor jöttünk haza, még épp vetkőztünk, Ő csak emlékezhetett rá, hogy ott maradt...:)