Garázsmenet

Hó

Végre itt a hó, ráadásul becsületes mennyiségben... Amikor egy hóemberkényit nem a terasz összeseprésével kell begyűjteni... :) Ráadásul egy jó kis szánkózáshoz nem is kell messzire mennünk, csak épp ide, a ház mellé az erdő széléig... :)

Hárman

Mostanra Lorin abszolút partnere a Fiúknak minden játékban, talán csak a kislegoban nem. Olyan szerencsések vagyunk, hogy tudnak és szeretnek együtt játszani. Sokszor hallom, hogy a hármas szám nem kedvez az együttes játéknak, ott kialakul előbb-utóbb a pár és a harmadik hoppon marad. Most úgy látom, ennek azért nem feltétlen kell így Lennie. Remélem így is marad! :)

Igyekszem...

...behozni lemaradásom, mert ami a kötést illeti, Leó máris leelőzött. Valamelyik nap fogtam a kötőtűjét, meg egy szakkönyvet és a kis Mesterem instruálásával eljutottam az első sorig. Amikor is kiderült, egy tűvel nem lehet kötni. Szerencsére Leó elég kreatív, ajánlotta, hegyezzek ki egy fakanalat. Ám az vastagnak bizonyult... Akkor egy ceruzát... Az is... Mikor a második ceruzát hegyeztem és puffogtam egy kicsit, hogy ha ez sem lesz elég vékony, feladom a próbálkozást, Leó kissé rámpirított: "Nem baj Mama, legalább kihegyeztél két ceruzát..." No, igen, egyelőre még valóban cask ennyi haszna van legújabb szenvedélyemnek... Igaziból viszont Lehel miatt vágtam bele a dologba, mert az oviban kapott egy kincstári zoknit, ami kötött volt, alig akarta itthon levenni, azt mondta, vegyek neki ilyet... Meglátjuk mi less belőle... :)

Leó és a betűk világa

Megkezdődött az iskola, ahol újra a betűké a főszerep. A gyerekek nagy örömére most magánhangzókat kezdtek tanulni, így már lehet olyan szavakat találni, amit maguk is le tudnak írni... :) Leó egyébként örömmel megy változatlanul, a Tanító néni szerint nagyon jól érzi magát odabenn, abszolút megtalálta a helyét, aminek nagyon örülünk! Tegnap Laci megkérdezte, melyik a kedvenc tantárgya, mire Ő kis gondolkodás után visszakérdezett, lehet-e többet mondani. Mert ha lehet, hát az összes! :)
Az első kötött labdája néhány sor és készen lesz, s akkor elkezdi kötni a furulyatokot... :) Újabban pedig hazahordja az épp szabad kötőtűjét (hogy engem inspiráljon, erről később! :), meg is jegyezte, hogy itthonra is kéne csinálni egy kötőtűt, mert szívesen kötögetne itthon is. "Mama, amikor majd egyetemre megyek, hazahozom mind a két tűmet, de addig kléne itthonra is egy, amin tudnék itthon Lehelnek is labdát kötni." Hát így állunk.

Lehelbeszéd, avagy a törékeny egyensúly...

Lehel lassan másfél éve hullámzóan ugyan, de dadog. Van, hogy teljesen megszűnik, aztán történik valami és egyre rosszabb lesz, aztán megint hetekig, gyakran hónapokig megint hullámzóan szenved szegénykém. A napokban állapítottam meg, hogy jé, milyen jó, megint jól beszél, sőt tegnapra tökéletesen eltűntek a megakadások. Erre ma fejre esett a székéről és azóta ismét akadozik. Nem durván még, de elkezdődött a romlás. :( Olyan durva, hogy ilyen kézzel fogható, számára szorongató eseményekre ennyire érzékenyen reagál. Ilyen volt, mikor December elején Leó egyik este rosszul let és hányni kezdett egy vírustól. Vagy amikor nyáron az ikrek áthívták Leót játszani. Egyik pillanatról a másikra kezdődik, nem lehet nem összekötni a történésekkel. Persze biztosan a hullámzásban is be lehetne azonosítani az okokat, csak ott jóval nehezebb, mert a kiindulási állapot nem a folyékony beszéd, így gyakran csak napok múlva érzékele, hogy romlott, vagy javult a beszéde...
Persze mindig felmerül a vigyem-e szakemberhez kérdés. Na de ki a szakember? A logopédus? Nem hinném, hiszen egyértelműen lelki tényezők befolyásolják a beszédét. A pszichológus? Nyilván segítene egy terápia, bár az ok (testvérrivalizáció) olyan jellegű, amit a fejlődésből következően kell meghaladnia és persze idővel meg is fog. Így azt gondolom, nem lenne annyi hozadéka, mint amennyit ártanék amúgy is törékeny lelkének azzal, hogy megbélyegzem, azaz, hogy nem stimmel vele valami, ezért vele járunk szakemberhez. Merthogy vele minden stimmel. Ő most így beszél és kész. Majd nem fog. (Jól emlékszem még, mikor anno én is dadogtam és a szüleim össze-vissza hurcibáltak mindenkihez, ami persze nem segített, de az átjött, hogy velem aztán biztos nem stimmel valami...) Egy durva péda, valahol olvastam arról, ha van egy (bármilyen szempontból) "fogyatékos" gyerek a családban, azzal teszek a legjobbat vele és a testvéreivel is, ha úgy kezelem őt is, mint a többieket. "Normálisnak". ...és ez nem a homokba dugom a fejem típusú hozzáállás... Most így gondolom.

Boldog Új Évet kívánunk! :)

2016 képekben...

Január elsején Laci kinézett a konyhaablakon és merengve így szólt: "Úgy érzem, nagy változások lesznek az évben Bubukám..." és lőn... :) Mozgalmas, izgalmas, gyönyörű évünk volt! Bár a blogon sajnos negatív rekordokat döntöttem, elmaradtak a posztok meg a fényképek is, de a hétköznapjaink annál sűrűbbek voltak. Igyekszem a jövőben visszatérni, (és ez nem újévi fogadalom! :)

Január

Február

Marcius

Április

Május

Június

Julius

Augusztus

Szeptember

Október

November

December

Gyerekparadicsom...

Minden nappal, amit itt töltünk, egyre jobban szeretjük ezt a csodás helyet! A héten Leó osztálytársával találkoztunk,akik szintén most költöztek ide és megmutattak egy kis tavat, amit Ők is nemrég fedeztek föl. Gyerekparadicsom, állapítottuk meg egyszerre Beával, ahogy néztük a futkározó srácokat a festői környezetben. :) és tényleg. A kis tóhoz azóta minden nap elzarándokolunk, legalább egyszer, mert tegnap sötétedés után is visszamentek a fiúk elemlámpával és egy fejszével léket vágni... :)

Gézengúz

A konyhában épp a sokadik kiló mézeskalácsot nyújtom, egy adag már épp a sütöben, mikoris kis Kétévesünket sürgösen el kellett terelnem a huncutkodás lejtöjéröl... Hirtelen jobb nem jutott eszembe, mint hogy: "Lorin, nézd csak meg, jó már a mézeskalács a sütöben?" A terelés sikeres, a kis Gézengúz berekeszti a csínytevést és szakértö szemmel bekukkant a sütöajtón át, majd maganiztosan kijelenti: "Még nem jó, még forró!" :)