Lehelbeszéd, avagy a törékeny egyensúly...

Lehel lassan másfél éve hullámzóan ugyan, de dadog. Van, hogy teljesen megszűnik, aztán történik valami és egyre rosszabb lesz, aztán megint hetekig, gyakran hónapokig megint hullámzóan szenved szegénykém. A napokban állapítottam meg, hogy jé, milyen jó, megint jól beszél, sőt tegnapra tökéletesen eltűntek a megakadások. Erre ma fejre esett a székéről és azóta ismét akadozik. Nem durván még, de elkezdődött a romlás. :( Olyan durva, hogy ilyen kézzel fogható, számára szorongató eseményekre ennyire érzékenyen reagál. Ilyen volt, mikor December elején Leó egyik este rosszul let és hányni kezdett egy vírustól. Vagy amikor nyáron az ikrek áthívták Leót játszani. Egyik pillanatról a másikra kezdődik, nem lehet nem összekötni a történésekkel. Persze biztosan a hullámzásban is be lehetne azonosítani az okokat, csak ott jóval nehezebb, mert a kiindulási állapot nem a folyékony beszéd, így gyakran csak napok múlva érzékele, hogy romlott, vagy javult a beszéde...
Persze mindig felmerül a vigyem-e szakemberhez kérdés. Na de ki a szakember? A logopédus? Nem hinném, hiszen egyértelműen lelki tényezők befolyásolják a beszédét. A pszichológus? Nyilván segítene egy terápia, bár az ok (testvérrivalizáció) olyan jellegű, amit a fejlődésből következően kell meghaladnia és persze idővel meg is fog. Így azt gondolom, nem lenne annyi hozadéka, mint amennyit ártanék amúgy is törékeny lelkének azzal, hogy megbélyegzem, azaz, hogy nem stimmel vele valami, ezért vele járunk szakemberhez. Merthogy vele minden stimmel. Ő most így beszél és kész. Majd nem fog. (Jól emlékszem még, mikor anno én is dadogtam és a szüleim össze-vissza hurcibáltak mindenkihez, ami persze nem segített, de az átjött, hogy velem aztán biztos nem stimmel valami...) Egy durva péda, valahol olvastam arról, ha van egy (bármilyen szempontból) "fogyatékos" gyerek a családban, azzal teszek a legjobbat vele és a testvéreivel is, ha úgy kezelem őt is, mint a többieket. "Normálisnak". ...és ez nem a homokba dugom a fejem típusú hozzáállás... Most így gondolom.