A kicsi NŐ...

...ül a szőnyeg közepén, két kezével a saját hajába kapaszkodik és visít... :)

Egy éves Lorin!

Kedves lénye, mosolya, bújása, kacagása, rajongása, ragaszkodása, huncutsága, szépsége, kicsi tenyerei csattogása, illata, könnyes szeme, ásítása, mammamma-mamázása, utánzása, cuppogása, sóhajtása... Lorin... Már egy éve, hogy idekinn is szeretgetjük, csodáljuk, növesztgetjük! :) Isten éltessen!
(majd írok száraz tényeket is, meg mittudmárt, meg ünneplős képet is rakok föl, ez most csak egy kis sóhaj volt így az évfordulón...:)

Pöttömlány és a Szomorú szemű Óvodás

A szúnyogok támadása... :)

Kedvenc játékuk Lacival, a "szúnyogjáték" néven futó fogócska, ahol néha Apa az üldöző "szúnyog" és a fiúk menekülnek kacagva, néha meg ők lesznek a szúnyogok és Apa a menekülő... :) Nézni is öröm, nem beszélve a jótékony hozadékáról, igazi sportértéke van... ;)

A "Hordozó" és a "Hordozott" esete...

Éppen nagy az összhang Fiaink között. :) Szeretem az ilyen pillanatokat... Ma mikor a kikötőben sétáltunk, rájuk szóltam, hogy óvatosan szaladgáljanak, mert belepottyanhatnak a vízbe... meg azt is hozzá tettem, hogy persze én azonnal utána ugranék a vízbeesettnek, hogy kihúzzam. Lehel rögtön kontrázott, hogy persze, Ő is azonnal utánaugrana... :) Lecsillapítottam a kedélyeket, megbeszéltük a vésztervet, hogy a másikuk nem ugrál sehová, hanem kiabál Apának (aki Lorint tolta babakocsiban és a diskurzus miatt jócskán lemaradtunk mögötte). Majd Leó csillogó szemmel, komoly hangon érett nagyfiúként így szólt: mama, ha Te nem lennél itt és Lehel beleesne a vízbe, én is utána ugranék. De jó, hogy így szereted a testvéredet, hogy rögtön utána ugranál, mondom én, mire Ő ártatlan hangon még hozzáteszi: "Persze, csak előbb azért levetkőznék!" Az én érző lelkű, praktikus nagyfiam... :)

Micsoda nap!

Az idei nyaralás kétségkívül legnagyobb szenzációja a tegnapi "csakafiúk" nap volt, amikor is Laci és fiacskái útrakeltek Toulon városába... Nem is akár hogyan, TGV-vel. :) A fiúkkal egész úton madarat lehetett fogatni, nem is csoda, ha ilyen kilátásuk volt... :) Majd Toulonban hajóval körbementek a haditengerészeti kikötőben és látták többek között a francia flotta repülőgéphordozóját... Kerek volt a nap.
Mindeközben Lorin "itthon" mászva jött ki utánam a konyhába! :) Már néhány napja látom, ahogy próbálgatta, most jött el az idő, hogy rögtön jónéhány métert megtéve megörvendeztessen minket új tudományával! :)
...és még mindig nincs vége... Lehel dadogása... Néha javult, majd megint romlott, majd újra javult... Néhány napja újra javuló tendenciát éreztem, tegnap pedig néhány megakadást leszámítva teljesen folyékonyan beszélt! Ma délutánra pedig tökéletesen eltűnt a dadogás! Olyan furcsa hallgatni, hogy folyékonyan beszél, érzem rajta a nagy megkönnyebbülést, velünk pedig madarat lehetne fogatni! :)

Vonulunk

Ha jó passzban vannak a gyerekek, elég jó a hangulat az utcán, ahol vonatost játszva összekapaszkodva haladnak, vagy épp beépítenek egy "teherbabakocsit" maguk a szerelvények közé és úgy haladunk, de olyan is megtörténik, hogy Leóval emelgetteti magát Lehel és úgy jönnek, bár így nem haladunk, vagy a briósról Lehel arcára ragadt cukordarabokat Leó útközben nemes egyszerűséggel lenyalogatja... Szóval jó a hangulat és nézőközönségünk is akad bőven... :)

...elment a vonat...

...amikor Lehel vidámit...

Először minden szöveg nélül tettem föl a képet, de nem állom meg, hogy le ne írjam, nem csak cukinak tűnik, de hogy mennyire az is... ez a Kislány! Tegnap délután még elvonatoztunk a szomszéd "városkába" :), és csak este, jócskán belecsúszva már az alvásidejébe értünk haza, el is volt fáradva, de ha egyszer Lehel valakinek bohóckodik, akkor nem lehet nem nevetni... legfeljebb nem ilyen édesen... :)

Fiúk a habokban...

Leó szenvedélyesen vetette bele magát a tengerbe, bár érkezésünk első napján még jóval hűvösebb volt az idő is, a víz is, de ez sem szegte kedvét. Ma pedig sikerült beszerezni két pipát, búvárszemüveget és egy bodyboard-ot is, potom pénzért egy szezonvégi leárazáson, így sikerült fokozni az élvezeteket. :) A tengeralatti világ lenyűgözte, még most is meséli, milyen halakat látott Apival... :)
Lehel pedig fél bemenni, meg fél, hogy elviszi a hajóját a hullám, meg úgy általában mindentől... Mintha csak az ilyenkorú önmagamat látnám a Velencei tó partján... :) De azért Lacinak sikerült becsalnia és a nyakbakapaszkodás ellenére a végére már mosolyt is láttunk Lehelünk arcán... Meglátjuk hova jutunk a nyaralás végére... :)