A szúnyogok támadása... :)

Kedvenc játékuk Lacival, a "szúnyogjáték" néven futó fogócska, ahol néha Apa az üldöző "szúnyog" és a fiúk menekülnek kacagva, néha meg ők lesznek a szúnyogok és Apa a menekülő... :) Nézni is öröm, nem beszélve a jótékony hozadékáról, igazi sportértéke van... ;)

A "Hordozó" és a "Hordozott" esete...

Éppen nagy az összhang Fiaink között. :) Szeretem az ilyen pillanatokat... Ma mikor a kikötőben sétáltunk, rájuk szóltam, hogy óvatosan szaladgáljanak, mert belepottyanhatnak a vízbe... meg azt is hozzá tettem, hogy persze én azonnal utána ugranék a vízbeesettnek, hogy kihúzzam. Lehel rögtön kontrázott, hogy persze, Ő is azonnal utánaugrana... :) Lecsillapítottam a kedélyeket, megbeszéltük a vésztervet, hogy a másikuk nem ugrál sehová, hanem kiabál Apának (aki Lorint tolta babakocsiban és a diskurzus miatt jócskán lemaradtunk mögötte). Majd Leó csillogó szemmel, komoly hangon érett nagyfiúként így szólt: mama, ha Te nem lennél itt és Lehel beleesne a vízbe, én is utána ugranék. De jó, hogy így szereted a testvéredet, hogy rögtön utána ugranál, mondom én, mire Ő ártatlan hangon még hozzáteszi: "Persze, csak előbb azért levetkőznék!" Az én érző lelkű, praktikus nagyfiam... :)

Micsoda nap!

Az idei nyaralás kétségkívül legnagyobb szenzációja a tegnapi "csakafiúk" nap volt, amikor is Laci és fiacskái útrakeltek Toulon városába... Nem is akár hogyan, TGV-vel. :) A fiúkkal egész úton madarat lehetett fogatni, nem is csoda, ha ilyen kilátásuk volt... :) Majd Toulonban hajóval körbementek a haditengerészeti kikötőben és látták többek között a francia flotta repülőgéphordozóját... Kerek volt a nap.
Mindeközben Lorin "itthon" mászva jött ki utánam a konyhába! :) Már néhány napja látom, ahogy próbálgatta, most jött el az idő, hogy rögtön jónéhány métert megtéve megörvendeztessen minket új tudományával! :)
...és még mindig nincs vége... Lehel dadogása... Néha javult, majd megint romlott, majd újra javult... Néhány napja újra javuló tendenciát éreztem, tegnap pedig néhány megakadást leszámítva teljesen folyékonyan beszélt! Ma délutánra pedig tökéletesen eltűnt a dadogás! Olyan furcsa hallgatni, hogy folyékonyan beszél, érzem rajta a nagy megkönnyebbülést, velünk pedig madarat lehetne fogatni! :)

Vonulunk

Ha jó passzban vannak a gyerekek, elég jó a hangulat az utcán, ahol vonatost játszva összekapaszkodva haladnak, vagy épp beépítenek egy "teherbabakocsit" maguk a szerelvények közé és úgy haladunk, de olyan is megtörténik, hogy Leóval emelgetteti magát Lehel és úgy jönnek, bár így nem haladunk, vagy a briósról Lehel arcára ragadt cukordarabokat Leó útközben nemes egyszerűséggel lenyalogatja... Szóval jó a hangulat és nézőközönségünk is akad bőven... :)

...elment a vonat...

...amikor Lehel vidámit...

Először minden szöveg nélül tettem föl a képet, de nem állom meg, hogy le ne írjam, nem csak cukinak tűnik, de hogy mennyire az is... ez a Kislány! Tegnap délután még elvonatoztunk a szomszéd "városkába" :), és csak este, jócskán belecsúszva már az alvásidejébe értünk haza, el is volt fáradva, de ha egyszer Lehel valakinek bohóckodik, akkor nem lehet nem nevetni... legfeljebb nem ilyen édesen... :)

Fiúk a habokban...

Leó szenvedélyesen vetette bele magát a tengerbe, bár érkezésünk első napján még jóval hűvösebb volt az idő is, a víz is, de ez sem szegte kedvét. Ma pedig sikerült beszerezni két pipát, búvárszemüveget és egy bodyboard-ot is, potom pénzért egy szezonvégi leárazáson, így sikerült fokozni az élvezeteket. :) A tengeralatti világ lenyűgözte, még most is meséli, milyen halakat látott Apival... :)
Lehel pedig fél bemenni, meg fél, hogy elviszi a hajóját a hullám, meg úgy általában mindentől... Mintha csak az ilyenkorú önmagamat látnám a Velencei tó partján... :) De azért Lacinak sikerült becsalnia és a nyakbakapaszkodás ellenére a végére már mosolyt is láttunk Lehelünk arcán... Meglátjuk hova jutunk a nyaralás végére... :)

Mindeközben...

... 11 hónapos lett Lorin lányunk... Visszaolvastam a fiúk 11 hós összefoglalását és meglepődtem, mennyi mindent tudtak már ők akkor... Lorin se nem áll, se nem lépeget széket tologatva maga előtt, se nem mutogat (most ellenőriztem, de még az ujjamat nézi, ha mutatok, nincs még interszubjektivitás), se nem érti a "hol van a..."-val kezdődő kérdéseket. Viszont elkezdett csücsülni, mondókázik, azaz utánozza a különböző mondókák dallamát és ritmusát felismerhetően, mamamatrica lett Ő is, szerintem elhatározta, hogy egyéves korára a meglévő 8 (!) mellé növeszt még két (rágó)fogat is... :) és a mászás sincs már messze, ugyanis néhány "ütemet" már négykézláb tesz meg, ha úgy adódik. Jelenség Ő is, mint a többiek, jelenlegi kedvencem, amikor felhúzott orral vicsorogva hangosan fújtat és vigyorog... Nagy csibész lesz, mondtam már? :) Tegnap egy tükör előtt játszottunk épp, és észrevettem, hogy engem megismer már a tükörben, de a saját képmásával még nem tud mit kezdeni... Gyanakodva szemléli és csodálkozik, hogy miért utánozza Őt az a baba?! Mint abban a játékban, ahol az a cél, hogy olyat csinálj, amit a többiek nem tudnak utánozni, Ő is elkezdte mórikálni magát, ide-oda hintázott, grimaszolt, húzgálta, emelgette a játékokat és figyelte, mi történik a tükörben... :) Nagyon cuki volt... Végtelenül szeretjük mi mind...
Itt pedig a három 11 hónapost mutatom...

...úgy élvezem én a strandot...

Megkezdtük a strandszezont! :) Kicsit megkésve, de nyaralunk! Különös varázsa az idei nyaralásnak, hogy a helyszín azonos a tavalyival, viszont a létszám eggyel nőtt, azaz a pocak helyett slingben szállítom a Legkisebbet... :) Nem írok beszámolót idén sem, csak néhány képet teszek föl, hogy legyen min ácsingózva sóhajtozni február tájékán... :)

this moment