7 hónapos a Kiskirálylány

Gyönyörű. Kékszemű. Nagy, mégis a legkisebb babánk és az egyetlen LÁNY! :) Amire nap mint nap rácsodálkozom, ízlelgetem, és örülök neki! Mert egyre lányosabb! :)
Mit tud már?
Forogni. :) Úgy másfél hete "telefonos segítséget" kértem Kingától, aki elmondta, mit csináljak, hogy segítsem a fordulást, és lőn, Lorin fordult. Egy délután gyakoroltuk és másnapra olyan könnyedén tette, hogy szinte csak az ujjammal kellet, hogy hozzáérjek. Ha van elég motiváció, egyedül is megy neki, ma pedig motiváció nélkül, hátról hasra fordult. Mindkét irányban. Biztos a hóforduló motiválta. :)
Négy foga van. :) Na, ezt azért megszenvedtük. Még nem eszik, eltekintve a múltpénteki két kiskanálnyi almalétől, a betegség miatt most hanyagolom a témát. Majd vidáman folytatjuk. :)
Szereti, ha éneklek, vagy csak beszélek, ha a közelében vagyok, de azért is nagyon hálás, ha csak ránézek. :) Ha mellé is telepedem a szőnyegére, fülig ér a szája. Ha Leó ugrabugrál előtte, teli torokból kacag, ha Döncike magyaráz valamit, le nem veszi a szemét róla, figyelmes és hálás közönség. Tapsolni ugyan még nem tud, de biztos azt is fog majd neki... :) Ha tehetné, már jönne utánam, főleg ha éhes, sérelmezi, ha kikerülök a látóteréből. :)
Most berekeszti a beszámolót a Kisasszony, mert itt fekszik már az ölemben. :) Ma nem hajlandó aludni. Bár ez egy újabb téma, hogy a cicizéssel töltött idő és az alvással töltött idő milyen összefüggést mutat családunkban a születési sorrenddel... :) Erről majd legközelebb. :)

Betegecskék

Hétfő reggel a két kicsi otthon maradott 39-es hővel indította a napot. Lorin láza cicizés után lement (nem mértem, csak érzésre), majd újra föl, majd újra cicizett és újra le majd újra föl, de egyre kevésbé föl... Szerdára pedig egészségesnek nyilvánítottam. Lehel ennél rosszabbul volt, magas láz (nem nagyon mérem,m de a valaha is mért legmagasabb rekordot is megdöntötte 40,6-tal). Ja, és délutántól éjszakáig hányt. Szegényem, két kép villan be a nehéz részből, mikor a mosdó felé hajolva kakis pelenkában lázasan áll és várja, hogy majd jobb lesz, vagy legalább, hogy majd jövök...(mert én épp Lorinnal a karomon takarítottam a romokat, hogy legalább a közlekedési útvonal tiszta legyen...) Aztán este megérkezett Laci és megmentett minket, megfogta Lorint, megnevettette Döncit, engem meg megnyugtatott a jelenléte...
A másik, ahogyan bágyadtan, komoly ábrázattal félpucéran ül egy párnán, kezében "A" tállal és néz maga elé, mint egy kis felnőtt...
Utálom a hányós vírust, s ha mindez magas lázzal társul, no attól pánikba esem. Szívszaggató, mikor vízért könyörög szegény kis meggyötört test és én nem adhatok neki, csak kettő darab kortyot, aztán jó tíz percig semmit... Szerencsére kedden már nem volt hányás csak láz, ma pedig egyik sem, talán csak egy kis hőemelkedés. De ma már újra játszik, úgyhogy legbiztosabb jele ez a gyógyulásnak. :) Hála Istennek, úgy tűnik ennyivel megúsztuk!

Folyik a munka

Adós vagyok a művészetükről szóló beszámolóval is, ugyanis mindketten nagyot fejlődtek az utóbbi időben és szinte napi szinten kápráztatnak. Már önmagában az is elvarázsol, ahogy hosszú-hosszú percekig (20-30) belefeledkezve merülnek el a rajzolásban.
Lehelnél megjelentek a fejláb-emberek, lett nyúl, mag apa, de azóta már fej-pocak láb kék, sőt papucs, meg a kézben ennivaló is szerepel nagypapa figuráján... (majd bemásolom ide is a rajzokat!)
Leó pedig újabban hatalmas rajzlapokra történeteket rajzol. Apró részletekig kidolgozva (mondjuk a szögekig egy építkezést), gyakorlatilag egy Tesz-vesz város oldal jelenik meg előttünk keze nyomán. Gyönyörűek! Majd ilyet is mutatok. :)
Most csak Őket. :)

Galamblelkű

Leó "árulkodik", "Mama, Lehel meg akar ütni azzal a lapáttal!". Lehel a szoba másik sarkában áll, mire erre nem védekezésképp, de még csak nem is nekem, hanem az orra alatt dörmögi: "Nem akarom megütni ezzel, ez kemény." :)

Videók a közelmúltból....

Olyan régen töltöttem föl videót... Tudom, a szűk családot leszámítva nem élvezetes senkinek, de nekünk annál inkább. Ez a kis vonatos videó azonban most talán kivétel lesz, a Vasúttörténeti Parkban készült Lehel szülinapján, ahol akkora mázlink volt, hogy karnyújtásnyi távolságból láttuk, ahogy egy gőzmozdonyt beforgat a fordítókorong. Fiú gyerekesek figyelem! :)


Itt pedig Lehel halált megvető bátorsággal megérint, sőt, majdhogynem megsimogat egy IGAZI cicát! :)

"Először csak a levét..." :)

Egy kiskanálnyi almalé, nagy kék szemek, izgatottan rúgkapáló lábak, csorgó nyálfolyam, kifelé lefetyelő nyelvecske, semmi fintor, némi összerázkódás, végül egy határozott kézmozdulat... :) Így kezdődött Lorinnál csaknem hét hónapos korában a hozzátáplálás.
Egyelőre a fém kanál (az áttörő félben lévő felső két fogára való tekintettel) nagyobb sikert arat, mint maga az almalé, de hosszútávon a nagy számok törvénye alapján bízom benne, az alma lesz majd a nyerő. :)

this moment

Nagypéntekünk...

Ma értelmet nyert a húsvétról "kinn felejtett" barkakoszorú. Ma először emlékeztünk Noelre családilag. Ma hatan lettünk.

Kicsik és Nagyok...

Családi ünneplést csaptunk a hétvégén, tekintettel a dupla szülinapra, tekintet nélkül a betegségre. :) Szerencsére Leó már épp volt annyira jó állapotban, hogy jól érezze magát, így jól sikerült az összejövetel. Készült néhány kép a gyönyörűséges Ujvári Lányokról (Köszönjük Trixi!) és az egyikről nekem rögtön egy régi kép jutott eszembe két Ujvári fiúról... :)

(A képeken Blanka és Lorin, illetve a "nagy" Kolos és a kis Leó található. Érdekesség képen Leó itt közel annyi idős, mint most Lorin... és még annyit, hogy az első kép az első kép, ahol látom magam a lányomban... :) A szeme...)

Leó 6 éves

Szülinapjának hajnalán kínzó torokfájásra ébredt, aztán reggelre a láz is megérkezett, így kútba esett a programozás, de majd bepótoljuk. Kicsit szomorkás, gyengélkedéssel, alvásokkal megszakított köszöntés és ünneplés volt az idei, de ettől még Leó 6 éves lett... :) Isten éltessen Drága Leó!
Összegzés hamarosan.... :)