Leó és a pénzügyek... :)

Amikor összeismerkedtem Lacival, az elsők között állapítottam meg, különleges kapcsolata van a pénzzel. Ahogy bánik vele, ahogy tervez, számol, ahogyan felhasználja, nem egy egyszerű halandóra jellemzően. Aztán mesélt sokat, hogy már kicsi gyerek korában is foglalkoztatta a "pénz-ügy"... :) Leó újabban a bankok felől érdeklődik. Nem tudom, jobb családokban is előfordul-e az ilyesmi 5 éves korban, vagy ez is csak egy a sok-sok hozott dologból... :)
Laciék most költöztek el új irodába, gondolom innen az apropó, mert Leó a múltkoriban nekem szegezte a kérdést:
"Mama, ha valakinek nincsen irodája, hogy vesz magának irodát, ha nincs neki és nem tud hol dolgozni?"

Halálos...

Leó mostanában elalvás előtt sokszor panaszosan így szól: "rosszat álmodtam!" Ami annyit tesz, valami szorongástkeltő dologra gondolt. A tartalom szinte mindig ugyanaz, a halál, mint végérvényes szeparáció tőlem, a téma pedig a napi élmények szerint változatosak... Pl. Bekap egy cápa és nem látlak többé, vagy elsodor a Duna és nem látlak többé, vagy egészen konkrétan: "meghalok és nem látlak többé".
Tegnap este viszont valami mást mondott, amiben annyira szépen benne van Ő maga és az ötéves gyerek lénye...
"Mama valami rosszat álmodtam megint!"
"Mi volt az Leó?"
"Arra gondoltam, hogy meghalok és nem játszhatom többé!"

Aki ismeri Leót, tudja, a játék neki olyan mint a levegő, még sz ételnél és a víznél is előrébb való...

Titokzatos Lorin kislány...

Még sosem voltunk egyikőjükkel sem "babamozin". Most eljött az ideje, főleg a fiúk miatt, de mi is nagyon vártuk már, hogy lássuk, még ha ezek a furi 4D-s képek néha kicsit bizarrak is... :) A fiúk az első néhány percet élvezték, aztán inkább már jönni akartak haza játszani... :) Lorin végig aludta a vizsgálatot, először csak mindkét kezével, majd a külső pocakrázásra már a lábaival is eltakarta az arcát. :) Énlányom... :)))

Úszik... :)

Beírattuk Leót egy intenzív úszótanfolyamra, szeretnénk, ha ősztől már heti rendszerességgel vihetnénk valahová úszni. Most négy hétig pedig minden hétköznap hattól hétig pancsol. Két hét vízhez szoktatás, majd két hét kezdő csopi. Féltem tőle, mi lesz, fog-e tetszeni neki, mert néha olyan nyávogást csap, mint egy kiscica, a hajmosás pedig a mai napig finoman szólva is nehézkes... De láss csodát, élvezi, sőt... :) Lelkesen bukik a víz alá (50 percből legalább 40-et víz alatt vannak) és nyitott szemmel (!) buzgón keresi a medence aljára rejtett színes köveket, ha épp az a feladat. Utána pedig rém büszkén meséli, hogy milyen feladatok voltak és irtó nagyfiús lesz... :) Remélem a lelkesedése kitart...

Áppá, Ámmá, Ájó!...

...azaz Apa, Mama, Leó. Megtört a jég Lehelnél, szinte minden nap valami új szóval örvendeztet meg minket! :) Ma, mikor az autóban megdicsőülve és irtó büszkén Leó székében utazott és Laci kérdezte tőle, na kinek a székében ülsz? A válasz az Ájó! volt. Itthon pedig megismételte legnagyobb gyönyörűségemre! :) S hogy el ne feledjük, ma volt a napja, hogy néven nevezte a hangyát is ("gyangya"), illetve végre vau-zik is az AAAA helyett, amit pedig rendkívülien élvezek, hogy megjelent a NEM, ami eddig csak ÁÁÁÁ volt némi fejingatással, majd egy-két napja Em, mára pedig Nem! :) Csak így tovább Döncikénk! :)

Nagyfiú...

Kevés 5 éves hord még éjszakára pelenkát, Leó bizony hordott. Vártam, hogy egyszercsak reggelente száraz lesz majd... Nem lett... Így Laci javaslatára, úgy mint két éve a délutáni alvás esetében, egyszerűen csak nem adtunk rá többet pelenkát, mikor hajlandóságot mutatott rá. Ennek most két hete... Azóta szárazon ébred. :) Újra tanultam valamit.

A "nagy" vigasztal...

Tegnap késő este fürdés után, a gyerekek pizsamába öltözve, indulunk hazafelé Dunaalmásról. Lehel sírdogál a hátsó ülésen, mert nem szeretne elmenni, vissza akar menni. Leó vigasztalja:
"Ne sírj Lehel, nézd (mutatja neki a kezében lévő papír repülőt, amit az imént kapott), ez majd emlékeztet téged Dunaalmásra, (ellágyult hangon hozzáteszi még) Nagyapa hajtogatta!"

Lehel és a repülők

Az első szavai között van a repülő, azaz ahogy Ő mondja "Epülő" és a repül, azaz "Epül". :) (Egyébként jellegzetesen minden mássalhangzóval kezdődő szó elejéről lehagyja a mássalhangzót, így vagyok én is Ama, a kutya meg vau helyett au... :)
Tegnap papírból nagy körültekintéssel és szakértelemmel hajtogatott magának egy papírrepülőt (ami persze az egyszerű szemlélőnek egy összegyűrt papír volt csupán, de mi azért tudjuk, hogy az kérem egy komoly utasszállító...:), majd Epül epülő! kiáltozásokkal dobálni kezdte és legnagyobb gyönyörűségére a papírgalacsin repült... (azaz a levegőből leszállt a földre...:) Ezt nagyjából 20 percig játszotta... :)))

Művész Úr... :)

Lehel énekel...
Ha babakocsiban, vagy autóban utazik mindig rázendít. Leheles hangerővel, így nagyjából 5-800 m-es körzetben élvezhető az előadás... :) A nyaralás alatt a kis óvárosban ahol laktunk már ismerhetett minket a környék, á, igen jön az éneklős kisfiú... A dal egyébként a legújabb kedvence, mostanában jutott eszembe és énekelgettem nekik, csak sajnos a szövegét nem tudom, de biztos ráismertek Lehel előadásában, ez az a "...Minden kislány férjhez adatik..."

Lehel fut...
Elképesztő bohóc is egyben. Rajongva utánozza Leót, minden mókában azonnal cinkos, de mostanában mintha túltenne rajta, kezd túlnőni a tanítvány mesterén... :) A videón azt játssza, hogy elmegy a beton széléig, ott megfordul, mert ott a rajt, majd néhány mókás karlengetés következik, csak hogy jelezze, most indul a futás és aztán fut. :) Mostanában egyébként ezzel a karlengetéssel vezeti be a futólépést séta közben is... Iszonyú cuki!!!! :) Bocsánat, most látom a videón már nem látszik a bevezető karlengetés, de azért így is cuki...

Hárman...

Újra itthon, bár a képen és lélekben még inkább ott... :)
Mindenesetre megkezdtük a hétköznapokat így hármasban, ami szokatlan, de nagyon hamar összecsiszolódunk mi hárman. :) Lehel tegnap reggel, amikor látta Lacit elmenni, élete első mondatával is megörvendeztetett bennünket (azaz lehet hogy nem, de kísértetiesen így hangzott, Leó is és én is így hallottuk): "Hova megy Apa?" és ezt legalább 5-ször megismételte... Ezek szerint nem is szavakat kell várnom tőle, hanem rögtön mondatokat... :)
Ma pedig sok szép hármasban töltött pillanat jutott nekünk. Szeretem, ahogy ülünk a konyhában, a fiúk az asztalon és együtt vágjuk-(esszük) a karalábét a levesbe, vagy ahogy segítenek vasalni és elférünk hárman egy vasalódeszkán, vagy amikor a délutáni alvásból arra ébredek, hogy két oldalamon szuszognak... :)