Kalandozás...

Őrült szülők képesek csak egy napra cirka ezer km-es távolságra vinni kirándulni két kisgyermeket (és egy pocakot). Hát, mi megtettük és a napnak voltak pillanatai, amikor én is így gondoltam, mégis elmennék újra, ha lehetne és ezzel a gyerekek is így vannak... :) Utaztunk vonattal, repülővel, taxival, vonattal, metróval, gumikerekű vonattal, majd újra repülővel, s végül éjjel 10 körül taxival. Az autóban Leó megkérdezte, hogy "fürdés előtt azért ugye még belefér egy kis játék?"... :) és belefért, míg mami újraélesztette magát a zuhany alatt... :) Kimerítő nap volt, de voltunk fönn az Eiffel toronyban, ettünk egy tápláló és egészséges ebédet egy gyorsétteremben, Lehel aludt két órát a babakocsiban, majd játszóterezés következett a Luxemburg kertben... Szerintem még látjuk Párizst! :)

Hurrá Nyaralunk! :)

Lorinpocak 24 hetes

Olyan gyorsan rohan az idő a gyerekekkel is, pocakkal pedig ha lehet, még jobban... Néha bevallom fogalmam sincs hanyadik hétben is járok, ilyenkor előveszem a blogot és lesek egy kicsit a kis számlálómról. :) Már néha keményedik a hasam, de a dokim szerint ez normális, én is annak érzem, csak meglepődöm, hogy ilyen gyorsan eljött ez az idő is... Néha eszembe jut már a szülés, meg főleg Lehel, mint a kis Középsőnk, nem tudom mit tartogat a számunkra, mennyire fog megváltozni, hogyan tudok majd mindőjüknek azt adni magamból, amire szükségük van és persze főleg annyit, amennyit szeretnének, szeretnék. Meg persze egészen odáig vagyok, hogy lesz nemsokára egy kis rózsaszín csomagom is, hogy megint szoptathatok fogak nélküli újszülöttet, aki még nem tekerget/babrál a másik kezével közben, legfeljebb megkapaszkodik kicsi kezével az egyik ujjamban... :) Hmmm... :)
Lorin pedig szépen fejlődik, (legalábbis a pocakom napról-napra láthatóan nagyobb), már csuklik is néha, és szorgalmasan mocorog. :) Néha csücsül odabenn és lefelé rugdos, amit nem szeretek túlzottan, de ha ilyenkor szólok neki, hajlandó abbahagyni... :) (Már most látom, hogy a sok L-betűs gyerekeim nevét folyton cserélni fogom... tegnap mikor kértem Lorint, hagyja abba a "kapu" döngetését, fölsoroltam előbb a fiúk neveit, mire eljutottam a Lorinhoz... szegény...:)

Giccs... :)

...avagy itt láttuk utoljára Leó kulacsát. :)

Utazás-Érkezés

Álmos szemek... azaz NYARALÁS indul!

A reggel hatos ébresztő picit korán volt még, Leó első mondata a miért kell nyaralni menni? volt... :) De néhány perc után magához tért és izgatottan húzta magára a ruháit. Lehel sem sírt, bár Ő aztán végképp nem értette, mi is történik... Szegénykémnek komoly egyensúlyproblémái akadtak még ülve is... :) Az autóúton Bécsig szerencsére aludt egy kicsit, így mind jókedvűen vágtunk neki első négyesben (ötösben) töltött repülőutunknak. :)

Fiúk...

Ma este bementünk "ellopni" Apát az irodából, mert holnap hajnalban nyaralni indul a család! :) A Fiúk rögtön helyet is foglaltak és munkához láttak, amíg Laci elintézte a dolgait. Szeretjük ezt a képet nagyon...

Titokban olvasni tanul... :)

Apa! Nem látok semmit...

Tatai Patara

Az elmúlt hétvégén ellátogattunk a török időket megidéző Tatai fesztiválra. Mivel a programpontok között szerepelnek a korabeli ruhák, fegyverbemutatók, komplett csaták, sőt a legnagyobb attrakció maga a kapuberobbantás, sejtettük, hogy a Fiúk élvezni fogják, hát nem csalódtunk. Nagyon jó hangulatú fesztivál volt, mesés helyszínen, érdekes és látványos programokkal, finomságokkal és persze az elmaradhatatlan játékdömpinggel, de a kínálat itt inkább a fából készült harci eszközökre korlátozódott... :) Remekül éreztük magunkat, azóta itthon is csatásat játszunk reggel-este... Jövőre feltétlenül visszamegyünk! :)