Legkedvesebbik

fényképem a mai napról, bár lehet, az egész idényről... :)

Dunaalmás 2.0 avagy együtt lenni jó :)

Dunaalmási pillanatok

Volt ma szép számmal olyan pillanat, amiért már megérte kimennünk Dunaalmásra. :)
Láttam végre újra Leó szemét mosolyogni. Lehel arcában felfedeztem a szivárvány újabb színeit (ez külön posztot érdemelne, hogy mennyire döbbenetes élmény egymás mellett látni két ilyen egyéniséget, akik olyan nagyon különbözőek és ezt olyan csodás megtapasztalni... egészen odáig meg vissza vagyok mindkettőtől...:)))
...nem utolsó sorban pedig rájöttem, a ribizli kizárólag csak bokorról fogyasztva esik jól annyira, hogy megállás nélkül ismételjem a tép-töm-tép-töm mozdulatsort... :) vagy ha meg is szakítom, csak annyira, míg átballagok a cseresznyefa alá. Mondjuk az emeleti ablakból is remekül lehet cseresznyézni... :)))

Bobóka 14 hónapos :)

Elszánt, határozott, nagyhangú, bújós, szelíd, elégedett, csupaderű kisnagyember. Szeretem, ahogy elszántan járkál a lakásban, mint akinek nagyon fontos dolga van, odamegy a könyvespolchoz, kihúz egy kisvakondos könyvet, sikoltva megörül neki, majd fülig érő szájjal hozza megmutatni, rábök az ujjával a főszereplőre és tudományosan hozzá is teszi sajátnyelvén "kisvakond" (amit képtelen vagyok lekottázni..:). Szeretem, ahogyan ölelgeti, harapdálja, majd melléfekszik a kutyának nevezett ikeas kékfarkasnak. Szeretem, hogy szereti Leót, bármennyire is undok legyen vele néha a megnevezett... Szeretem, ahogy megérteti maghát, ahogy beszél a tekintete, ahogy mutogat, ahogy az ölembe ül (ha valami/vaklaki más volt ott előtte, azt egyszerűen kiteszi), majd mutatóujjával egyre erősödő mértékben kezdi ütögetni a pólóm alól kilátszó csupasz mellkasomat "agyál" felkiáltással, ha cicizni szeretne... :)

Egyébként pedig jön-megy, próbálkozik szavakkal, de az ÁJÁ még mindig joly-joker, jó sok fogat növeszt most egyszerre, jó magas és nagyon nehéz. :)

Pufievők :)

Egy gyerekről nem olyan nehéz spontán képet készíteni, na de kettőről, ha azt akarjuk, hogy egyszerre legyenek a képen... muszáj pufit adni nekik, akkor megülnek egy pillanatig egymás mellett... s hogy nem lett spontán, na mindegy... :) azért cukik... :)

Sárkányszelidítő

Leó játszik, szól a zene, majd egy mese, ahol épp levágják a sárkány összes fejét. Leó meglepődve érdeklődik, miért kell levágni a fejeket? Majd kifejti: "Ha itt lenne egy sárkány, én azt csinálnám, hogy kinyitnám neki az ajtót és azt mondanám neki (fölemelt mutatóujjal, parancsoló szigorú tekintettel) Sárkány, menj ki! Aztán mikor leér, (a lépcsőházba) a lenti ajtót már nem nyitnám ki neki, hanem azt mondanám neki: Sárkány őrizd a házat!"
Én erre csak azt mondom, ejha... :)))

Leó szerint... :)

"-Nagyon rossz lehet valahova beszorulni, ugye?
-Igen, kellemetlen tud lenni.
-Szerintem nem kell szorongani."

...ugorj cica az egérre...
"-A cica megeszi az egeret?
-Megeshet.
-Nem értem, miért vadászik a Nagyobb a Kisebbre?
-Mert a kicsi nem tudja megenni a nagyot.
-Ha nagy leszek, a szám is megnő majd?
-Igen.
-De nem ennyire, ugye?" (és mutatja az ívet egészen a füléig) :)))

Legény a gáton

Volt a napokban még egy áradás, ami még közvetlenebbül érintett bennünket, a nappali radiátora elkezdett csöpögni. Azaz először csöpögött, majd pár nap múlva már óránként kellet cserélni alatta az edényt, beleértve természetesen az éjszakát is. Szerencsére pont most voltak itt a szüleim, így az éjszakai "beosztásban" még két önkéntes vállalt oroszlánrészt. A nappali vízkiöntést, és főleg a vödör ide-oda hurcibálását a legkisebb önkéntes is boldogan vállalta... :) Tegnap megoldódott a probléma, egy kisebb vagyonért leszedték a rossz radiátort, leengedték, majd újratöltötték a rendszert és két dugót is nyomtak a csövekbe... de ez már egy másik történet, itt most csak az önkéntesek munkáját szeretném hálásan megköszönni! :)

Áradás

Néhány napja állandó programot jelent esténként az áradás szemrevételezése. Reméljük nem leszünk árvízkárosultak és nem telepítenek ki bennünket. A legrosszabb lehetőség szerint ugyanis nekünk is szállás után kell néznünk a hétvégén, jövő hét elején... De ez azért nem valószínű... Addig pedig vidáman, kicsit azért borzongva szemléljük ezt a nagy vizet itt közvetlenül a szomszédságunkban... :)

Először...

...hangzott el Leó szájából a mondat reggel, a szokásos "Ma ÉN NEM MEGYEK óvodába!" helyett: "Ma van kedvem óvodába menni, csak várjuk meg, míg felébredek..." Vissza is kellett kérdeznem, mert nem hittem a fülemnek... :)))
Gyanítom köze van a dolognak az új baráthoz, Csanádhoz. :) Az utóbbi időben egyre többet emlegeti Csanádot, tegnap pedig örömmel jegyezte meg: "Egyre több gyereknek tudom a nevét az oviban!"
"Kinek tudod a nevét Leó?"
"Ágoston, Benedek, Csanád"
Harmincan vannak... :)))