Áradás

Néhány napja állandó programot jelent esténként az áradás szemrevételezése. Reméljük nem leszünk árvízkárosultak és nem telepítenek ki bennünket. A legrosszabb lehetőség szerint ugyanis nekünk is szállás után kell néznünk a hétvégén, jövő hét elején... De ez azért nem valószínű... Addig pedig vidáman, kicsit azért borzongva szemléljük ezt a nagy vizet itt közvetlenül a szomszédságunkban... :)

Először...

...hangzott el Leó szájából a mondat reggel, a szokásos "Ma ÉN NEM MEGYEK óvodába!" helyett: "Ma van kedvem óvodába menni, csak várjuk meg, míg felébredek..." Vissza is kellett kérdeznem, mert nem hittem a fülemnek... :)))
Gyanítom köze van a dolognak az új baráthoz, Csanádhoz. :) Az utóbbi időben egyre többet emlegeti Csanádot, tegnap pedig örömmel jegyezte meg: "Egyre több gyereknek tudom a nevét az oviban!"
"Kinek tudod a nevét Leó?"
"Ágoston, Benedek, Csanád"
Harmincan vannak... :)))

Mélázós...

Nincsen nekem sok barátnőm... Őket is nagyon hanyagolom, iszonyú rossz kapcsolattartó vagyok... Ők meg nem véletlenül a barátnőim, mert hát ők is... :) A múlt hét azonban bővelkedett találkozásokban és ami miatt különleges volt, hogy mit volt mit tenniük, gyerekeink is találkoztak... :) Valószínűleg ők nem lesznek barátok-barátnők, de nekem olyan megható volt látni együtt őket... :)
A képen látható gyerekek balról jobbra: Lehel-Lily-Buda-Lehel

Leó játszik

Szerintem zseniális, ahogyan a világot modellezi ez a Kisember. Tegnap délután családostól bicikliztünk a környéken és láttuk a közeli hőerőmű kéményét, amit persze Laci el is kellett, hogy magyarázzon a kis Szivacsunknak. :) Ma reggel első játékának témája természetesen a kémény volt, csővezetékkel, házzal, emberekkel, ahogyan annak lennie kell... :)

Leó (terv)rajzol :)

Mostanában, mielőtt nekilátna az építkezésnek, először nagy komolyan félrevonul, leül a kis asztalához és tervrajzot készít. Azután a rajz alapján fölépíti a művet. Van, hogy egész összetett rajzot rajzol és utána tényleg azt rakja / építi föl. Ma sátrat épített a kanapéra, a rajzon a kanapé három párnája, a sátor fala és maga a mester látható... :) (ja és persze az újabban elmaradhatatlan aláírás, amit ha kérdezek mi van rajta, azt mondja, hogy leó, megmutatja, hogy egy o-betű és egy e-betű, majd elfordítja a papírt és az e-betű megfelelő részében megmutatja a hiányzó l-let is...:)


...és persze humora is van ennek a gyereknek. A képen a régi "hepehupás út" és a megépítésre váró "jó út" látható... :)

Tyúkocskám

Pénteken vendégségben voltunk. A gyerekek nagyon lelkesek voltak az igazi állatok megunhatatlan társaságától, mi pedig örültünk a találkozásnak egy igazi Emberrel... csak a Házigazda hiányzott olyan nagyon... Drága Kati, ha egyszer ide vetődnél, ezúton is mindent köszönünk! Ünnep volt nekünk az a nap...
Leó barátságot kötött a cicákkal, megijedt a nyakába ugró kutyától, majd ebéd után így szólt: "Akkor most tereljük be a tyúkokat a házba!" :)))

Elképesztő

Leó uzsonna közben merengve mesél:
"Ágoston megette a kenyeremet az ebédnél... Marianna néni mondta, vegyek másikat... Azt már messzebbre tettem."
Nagyon csibészek vagytok ti ott bent, ugye? -kérdezem
"Nem is akarok többet oviba menni. Nem szeretem. Pedig Ágostont szeretem, csak amiket csinál, azt nem... Elképesztő, amiket művel..."
A történeti hűség kedvéért azért itt gyorsan megjegyzem, Leó és iker cimborái (Á és B), mint a három ördögfióka vonultak be az óvoda történetébe... :) De ki bánja, ha négyévesen képes ilyen finom különbségtételre! :)

A kisebbik Bob... :)

Egy ideje már rakja egymásra a kockákat és minden sikeres akció után örömteli sikolyt hallatt... :) Nagyon cuki. Rombolni nem rombol, ez érdekes, nem láttam még ekkorka gyereket építeni. 5-6 kocka a rekordja jelenleg. :) Továbbá ha lejön a lábáról a zokni, azonnal lecsücsül és megpróbálja felhúzni, és állítom, nem is áll már messze az önálló zoknifelhúzástól... A cipőket, papucsokat rendszeresen fölveszi az előszobában. :)

"...még akkor is...?"

-Mama, Te akkor is szeretsz engem, mikor bezársz a szobámba?
-Igen Leó, akkor is.
-...és még akkor is, mikor Lehelt szoptatod?

Rég írtam a "Lehel issue" címke alatt futó testvérféltékenység állásáról. :)
Ma a parton jártam a gyerekekkel és pont két másik anyukával beszélgettünk a testvérek közti "ideális" korkülönbségről. Az egyiküknél kisebb, a másikuknál nagyobb volt a korkülönbség és mindhárman elmondtuk, milyen piszok nehéz volt az első időszak... :)))
Ha távolról tudom nézni és a tendenciát figyelni csak, persze javul a helyzet, ha kicsit közelebbről, akkor hullámzik, a hullámok okát viszont nem látom tisztán, ha meg egészen közelről, úgy legtöbbször elkeseredem, hogy most miért ilyen elemi erővel tör ismét felszínre és jaj, sosem lesz már ennek vége... néha pedig (próbálom megtalálni a jellemző kontextust:) elhihetetlen, de elcsitul a vihar és a felhők mögött kibújik a nap és olyan gyönyörűséget látok, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Mert létezik egy Leó, aki szerető nagytestvér, gondoskodó, aggódva figyelő, segítő, engem helyettesítő, magyarázó, nyugtató, simogató, kedves, vagy egyszerűen csak cinkos huncut és pajtás, mindenféle számítás és szerepjátszás nélkül, őszintén, önzetlenül, igaziból. Na ilyenkor gyorsan feltöltöm az anyai szívemet napsugarakkal... :)))

Kirándulás

Leó ma nélkülünk kirándult, nem is akárhol, a repülőtéren jártak az ovival. Ráadásul oda jutottak be, ahová civileket nem engednek be, így mi szülők is izgalommal vártuk az estét, hogy a fényképek közt mazsolázhassunk... :) Szuper nap volt a mai, Leó nagyon élvezte az első hátizsákos-szendvicses kirándulását... :)