Lehel kutyám...

Leó szívesen játszik mostanában Lehellel. Három típusú együttlétük van, 1. amikor Leó utánozza Lehelt és felváltva dobolnak, vicsorognak, vagy adnak ki hangokat, ennek mindig közös nevetés a vége és Lehel iszonyúan élvezi... :) 2. amikor Leó játékszernek tekinti Lehelt, (mostanában azt játssza, hogy a kutyája) ilyenkor határozott elképzelése van arról, hogy Lehel hova üljön, mit csináljon és igen mérges, ha a "játékszer" nem marad ott, ahova teszi... Lehel édesen tűri, vicces ahogy szinte minden jó neki... :) 3. amikor párhuzamosan elmerülve játszanak egymás mellett, egymásról szinte tudomást sem véve... :) (ezt is szeretem, nincs sok dolgom ilyenkor... :)
A videón a második típus látható. Az utolsó mondata Leónak, mielőtt elhagyja a színt: "Vigyázzál a kiskutyámra, hogy nehogy bemenjen megenni a kalapácsot majd, jó Apa? Vigyázzál rá!" :)

Jó hírek

Azért jó dolgok is történnek mifelénk! :) Ma például megérkezett a rég vágyott manducánk! Hálás köszönet érte ezúton is Lindának Bécsbe!!! Linda Kedves, nagyon szépen köszönjük, amint megkaptam, azonnal beleugrasztottam az éppen enni- és aludni vágyó amúgyisbeteg Lehelemet, Ő pedig rutinosan bújt hozzám és elégedetten kezdte majszolni az ujjacskáját... Így aztán a manduca jól vizsgázott, nekem pedig tényleg összehasonlíthatatlanul könnyebb így, mint a karomban, főleg ha még Leót is be kell venni az ölelkezős buliba... :) A képek pedig Neked készültek... :)

Rossz hírek

Makacs egy kórság, ami emészt bennünket. :( Lehel kedden hagyta abba az egy hetes antibiotikum kúrát, péntekre pedig ráterjedt a tüdejére, a fülére és a szemére is. Így tegnap ismét doktornéninél voltunk (a héten harmadszor), aki így újabb adag kúrát írt elő. Remélem ezúttal hatásosabb lesz. Az antibiotikum mellett szedi kétszer egy nap a hörgőtágítót, hogy könnyítse a légzését, illetve naponta ötször próbálok csöppenteni a szemébe, ami nem egyszerű, mert ha "felfeszítem" a szemét, akkor utána annyira összeszorítja, hogy kifolyik a csöpp, vagy ha nem, akkor a sok sírás mossa ki... ezért kitaláltam, hogy csukott szemmel csöppentek neki a sarába, mikor újra kinyitja, szépen begurul a "helyére" a csepp, csak arra kell vigyázni, hogy ilyenkor ne dörzsölje ki, meg hogy ne sírjon... Gyerekjáték... :((( egyébként elég csúnya a szeme. Múlt héten nekem is ráment a szememre a gyulladás, én szteroidos cseppet kaptam rá, ami két nap alatt meggyógyította, de a szemészem azt mondta, Ő azt nem kaphat. Nagyon remélem, hogy a szarujára nem megy rá...
S hogy fokozzam az izgalmakat, Leó két napi óvodai tartózkodás után hazahozott egy újfajta takonykórt, mérsékelten lázas, nagyon taknyos. Kíváncsi vagyok, ebből mi lesz... Próbálok mindent elkövetni, hogy Lehel ezt ne kapja meg, legalábbis most még néhány napig semmiképpen. Nem könnyű, mert igen jóban vannak újabban. :)
Mi felnőttek már jól vagyunk, hébe-hóba egy kis köhögős roham emlékeztetne csupán a rosszabb napokra...

Szegénykém

Lehel kedd óta nem szedi az antibiotikumot, gondoltuk meggyógyult... tegnap éjjel nem sokat aludtunk, mert letehetetlen volt, a karomban ülve békésen aludt, de mikor le akartam tenni, vagy szoptatni, feszítette magát és keservesen sírt... Ma reggel óta hőemelkedése-láza is van. Most járt itt a doktornő, aki meghallgatta a tüdejét és kiderült, hogy baloldali tüdőgyulladása van gyógyuló félben... Vízszintesen kevésbé kap levegőt, ezért nem tud aludni. Szerencsére most nem írt újabb antibiotikumot, "csak" hörgőtágítót, meg vitamint kell szednie Buddhának. Mondtam már, hogy elegem van a betegségekből?!!! Szegény kicsi Macikám, hát ezért nem engedett tegnap el maga mellől 1 méternél messzebb...:(

Hogyisállunk

Kicsit lemaradtam az írással, mindjárt kiderül miért is... :)
Beteg, gyógyszeres kezelés alatt áll/állt/állni fog: 4+2 (a mentőangyalainkat is megfertőztük) fő
Köhög, taknyos, torokfájós: 4+2 fő
Orrát szívjuk: 1 fő
Dolgozik (betegen is): 1 fő
Itthon lábadozik: 2 fő
Nyaral (hogy a fentebb említettek lábadozhassanak): 1 fő

Reggelizik...

Leó rajzol

Cím helyett... :)

Ma este, már pizsamában mutatta be legújabb tudományát a Fiatalember. Mikor megláttam, sikítottam egy visszafogott "Gyerelaci!"-t, majd gyorsan széles mosollyal biztattam az ettől kicsit elbizonytalanodott Macinkat... :) A képek egy gyorsan előkapott telefonnal készültek, de jól látszik az állómagasság "füligmosoly" kíséretében, majd a pillanatnyi "hogyantovább?" tétovázás, majd a sikeres landolás. Másodjára is olyan csoda... :)))
(Zárójelesen jegyzem meg, Kornélnál kedden voltunk és mindent a legnagyobb rendben talált, csak egy hónap múlva hívott vissza, mondván addigra jócskán állni fog már, majd megnézem, hogyan... amennyire én látom, ez is rendben van ám! :)

Az első közös pancsi :)

Két Világ

Gyönyörködöm a részleteik számtalan hasonlóságában, hogy aztán még inkább lenyűgözzön az "egészük" különbözősége. Mind testileg, mind lelkileg. Hogyan is mérhetném őket egymáshoz, hogyan is szerethetném őket egyformán, hiszen két külön Világ Ők. Számomra a legfontosabb kettő. Az elmúlt napok felszabadító felismerése volt ez nekem, hogy nem kell, lehet egyformán szeretni/mérni/adni nekik magamból, magamat. Hiszen úgy szeretem Őket, ahogyan vannak, amilyenek, önmagukért. Ilyen különbözőek. Ilyen különbözően. :)
(Talán még csak annyit, hogy Istenem, de boldog vagyok!)