Végtermékek :)

FIGYELEM! Az alábbi poszt alkalmas a finomabb lelkületű olvasóim nyugalmának megzavarására... :)
Leó tegnap "Á"-val kardozott az oviban. A mosdóban. Pisilés közben. Jobban mondva a pisisugár volt a kardjuk. Az arcán lévő karmolásnyomok pedig némi nézeteltérésről árulkodnak. Az óvónéni csak ennyit mondott Lacinak: "ezek nagyon nagy barátok lesznek, csak ezt az évet bírjuk ki addig valahogy..." :))
Tegnapelőtt este, esti szett, Leó épp a kádban játszik, én szokás szerint a lakásban rohangálok jobbra-balra, pakolok, eszek, stb. Egyszer csak hallom Leót, hangjában némi türelmetlenség! "Mami, gyere!" Viszonylag hamar szólt, máskor tovább szokott játszani, így kissé feszülten szólok vissza, "mindjárt!" Kisvártatva újra: "Mami, mikor jössz már?" Még épp lenyelem a vacsorám utolsó falatjait és visszakiabálok: "számolj el húszig és ott leszek!"... Mire odaérek, Leó épp gyurmázik kezében egy hatalmas kakival... (Szorulása volt a napokban, gondolom a meleg víz megoldotta a problémát, Ő meg a kezével felfogta a kakit, hogy a vízbe azért mégse pottyanjon bele, de csak nem jöttem, ezért elkezdett játszani... jobb híján a kakival...)
Mára átkereteztem a történeteket és vállon veregetem magam, milyen jó, hogy nem kapcsolódik szorongás sem a pisihez, sem a kakihoz. Hurrá! :)

9 hónapos

Mérföldkő nekem a 9 hónap. Talán mert a pocaklétnyi idő, mindenesetre másodszor élem meg, hogy a kinti létben is nagyjából ennyi szükséges nekünk, hogy megszülessen valami új... :)
Leó testvérré fogadta Lehelt. Úgy is mondhatom, hogy 9 hónap kellett, hogy Lehelnek megszülessen a Leótestvére. Így mostanra lettünk igazi család, nemcsak egy család két gyerekkel... :) ...és a felszín alatt folynak ám még további változások is, de erről majd később, egy másik posztban...
Visszatérve Buddhához... a tények: 10,89kg, (így Ő a nyertese a "ki nehezebb 9 hónaposan" versenynek! :) Hosszra nagyjából 80 cm, de a pontos adatot utólag pótolom! Fogak száma továbbra is csak 6, de nagyon szenved ezügyben... meg mi is. :)
Mozgásban a mászás már régi nóta, viszont újabban ha meg tud kapaszkodni, feltérdel.
Kognitív dolgokban is sokat érett, már keresi a letakart játékokat, nemes egyszerűséggel félrerántja a kendőt és megszerzi amit akar. :) Építeni is próbál, két kockát egymásra rak(na), de a felső leesik még... :) Van már saját elképzelése is a dolgokról, ha nem tetszik valami, ennek hangot is ad, bár leginkább a testével, lábával rúgkapál, ha elviszem valahonnan ahol még maradna... :) Próbálom minél kevesebbet frusztrálni, Leó ugyanis gondoskodik az egészséges fejlődéshez szükséges napi frusztrációmennyiségről... :) de ezzel együtt nagyon békés, rugalmas, alkalmazkodó, simulékony drága Gyöngygyerek. :) Laci "nagy örömére" Ő is kezd belépni a "Mindenmami!" korszakba, bár még terelhető... :) Azt nem mondom, hogy árnyékként követ, na jó mégis. Egy lomhább árnyékként... :) De sokat színez a képen Leó jelenléte. Ha Leóval játszik, nem hiányzom neki, ha csak nem zökken ki a komfortzónájából valami miatt... Szívesen szerel-malterozik-épít-vonatozik-fest Leóval, vagy bármiben lelkesen közreműködik, amit Leó csinál. Ha nincs Leó, akkor kedvence a pecabot zsinórja, bármilyen zsinór, csörgő, illetve mindenféle rágható dolog (sok kedvence van, boldog gyerek:). Illetve ragaszkodó is, mert egyik kezével mindig magával viszi az épp aktuális játékát a felfedező útjára, így a jellemző "közlekedési hangja" a két tenyércsattogás helyett: "Csatt-Kopp, Csatt-Kopp, Csatt-Kopp"... :)
Evésről régen írtam. Sokat eszik. Részletekbe menve pedig ez annyit jelent, hogy cicizik kétóránként (kb két-három hónapja visszaállt a kétóránkénti evésre, először azt hittem, hogy fejlődési ugrás, de azóta is ugrik...:). Szemcséset pedig kétszer-háromszor kap, délben főzeléket, délután gyümölcsöt, este tetszés(em) szerint valamit. :) Adagja változó, de főzelékből elfogyaszt egy üvegeset, amit én főzök, abból meg úgy másfél decit. gondolom ez tartalmasabb. :) Legtöbbször én főzök, de kétszer-háromszor evett már üvegeset is, nem vagyok szívbajos etéren... Az, hogy cici előtt vagy után eszik, gyakorlatilag mindegy, nem változtat a mennyiségeken, kétóránként akkor is jár, ami jár... :)))
Az alvást most inkább hagyjuk. :) Ami a mikéntjét illeti, legtöbbször cicin alszik el, ha nagyon nagy a baj, akkor ringatom-szoptatom-rugózok egyszerre, ez a módszer verhetetlen, eddig még mindig bevált előbb-utóbb... :)
Szeretem. Nagyon.

Hóemberek (Apa írása)

A nagy hóesésben kihagytuk az ovit (meg a délelőtti munkát) a téli örömök javára. Lett belőle hóember a ház előtt és egy a Duna-parton is. Az is kiderült, hogy egymás ölében elfér Judit és a gyerekek az egyszemélyes szánkón, én pedig suhanhatok velük rénszarvasként a friss hóban. :)

Buddha és az afrikai szobor

Lehel kedvence, a vendégszoba polcán lévő afrikai szobor (gyanítom az égnek álló haja miatt...:). Néha gondol egyet és nekiindul felkeresni. Ilyenkor elzarándokol (elmászik) a vendégszobáig, leül az ajtóba és hosszú percekig nézi-nézi-nézi. Ha hirtelen nem találom Lehelt, rögtön tudom, hol kell keresnem... :)

Idill

Szeretem ezt a képet. :) Meg a közös evészetet. Leginkább azt, ha mind a négyen az asztalnál ülünk és senkit nem kell etetnem. :) Mert igen, ilyen is van már, Lehel reggelire kap egy gluténmentes szárazabb kenyeret a kezébe, vagy egy pufit, amit jóízűen elrágcsál, míg mi falatozunk. Leóra pedig igen jó hatással van Lehel étvágya. :) Kicsit meg is ijedtem most, mert a lelki szemeim előtt felvillanó képen három deltás férfiembert látok, akik a vasárnapi ötfogásos ebéd után fél órával a hűtőt nyitogatják... :)

Egy kisebb és egy nagyobb UL

A rajongó

Minden nap Karácsony...

Vagy legalábbis Leó Karácsony óta szinte minden nap apró meglepetéseket készít és csomagol, amíg meg volt, addig a karácsonyfa alá helyezte és csilingelt is, mióta nincs fa, csak átadja, de az örömünk persze így sem kisebb... :) Ki ne örülne egy galuskaszaggatónak, vagy egy mobiltelefonnak, vagy egy zsiráfos rágókának... :) A képen látható ajándék Apinak készült (az Ő mobilját rejti), papírtörlőbe gondosan becsomagolva, leragasztva, fűzősjáték zsinórjával átkötve... Hmmmm. :) Jövőre rábízom a csomagolást. :)

Ölbemanóm

Szeretem, ahogy a fejét rám hajtva, meleg kezével átölelve bújik... :) Hmmm. :) esetleg nem ártana megtanulnom, hogy tudom a hátamra kötni. :)))

Az egyetlen érv... :)

Kizárólag a történeti hűség kedvéért írom ezt a bejegyzést, hogy öreg napjainkon, amikor az idő jótékonyan elhomályosítaná az átvirrasztott éjszakákat és a zombi nappalokat, legyen egy vigasztaló érvünk, miért is jó, hogy már nem olyan kicsik... :)
Már egy hete ugyanis, hogy nem alszom éjjel (sem). Lehelnek valószínűleg fogzásos hasmenése van, éjjel 1 és 3 között többturnusban érkeznek a kakik, így ezen időintervallumban szoptatom-ringatom-járkálunk-pelenkátcserélek a csillagfénnyel kivilágított lakásunkban. Előtte és utána pedig átlagosan óránként ébred, leszámítva az éjszaka legelső részét, amikor 10 percenként. No, ez van múlthét péntek óta, szerdától pedig Leó is beszállt a mi kis éjjeli szeánszainkba, nehogy kimaradjon már valamiből, mert újra beteg lett (hozza a kéthetes átlagát, pedig még oviban sem volt). Szerda éjjel édes volt, mert némán megjelent 3 körül az ágyunk mellett, csak felébresztette a -mit ad Isten- épp ciciző Lehelt, így innentől két gyerekkel múlattam az éjszakát. Vicces jelenetek akadtak bőven, pl. Lehel valamilyen hetedik érzékkel veszi Leó jelenlétét és félálomban elkezd felé mászni... :), vagy amikor Lehellel már túl a 250. rugózáson (ha már semmi sem jó, így altatom, hogy a karomba veszem és jöhet a comberősítő gyakorlat, amit unalmamban, vagy a régi beidegződések miatt néha számolok...:))) lerogyok a fotelba, Leó odajön, megsimogatja a lábfejemet, majd lefekszik a lábamhoz. Lehel a karomban cicizik és jóeséllyel perceken belül elalszik, Leó a szőnyegen fekszik és az éjjeli fénynél látom, ahogy lassan csukódik le a szeme... aztán egyazon időpillanatban Lehel hirtelen elengedi a cicit és kifordulva átadja magát az álomnak, Leó szeme pedig csukva marad... itt pedig győztes mosollyal az arcomon újra elkezdek számolni (ez valami kényszer lehet!?), mert biztosra akarok menni és úgy érzem kell még egy fél perc, hogy a felállásnál nyikorgó fotel egyiket se ébressze föl. Vagy tízig el is jutok, amikor Lehel hirtelen felsír a karomban, Leó szemei kipattannak és panaszkodik, hogy fölébresztették... De hat körül GYŐZTEM!