Hoppá! :)

Büszkén jelentem, Leó kész úriember! :) A kép után gondolom nem kell bizonygatnom a lelkesedést, amivel Virágot körülrajongta... Cukik... Még ha kicsit félelmetes is, hogy kb. 100 évet öregedtem, mikor ezt a képet megláttam... :)

Kedveseim

Karácsony

Évről-évre alakul, változik, formálódik a "Mikarácsonyunk". :) Nincsen még "bejáratott" ünnepi menetrend, részint azért mert a gyerekek életkorához idomul, részint mert mi magunk is keressük, ízlelgetjük... Idén a szüleimmel együtt ünnepeltünk itthon Szenteste, másnap pedig a család másik felével Dunaalmáson.

Advent

Négy hete minden este és délután az altatások alkalmával Leóval együtt számoljuk vissza a napokat... A "mikorleszmárkarácsony" kérdésre már félálomban is tudom a naprakész választ... és a legszebb, hogy Ő is! :)
Vártunk, meséltünk, készültünk, sütöttünk, csomagoltunk, (Leó kis bunkert is épített párnákból és takarókból az ajándéka tökéletes elrejtése céljából), majd ma végre Lacival is kiegészülve együtt lehetett a család, sőt kettecskén még a Karácsonyi vásárba is benézhettünk...
...és IGEN, holnap már Karácsony! :) Áldott Karácsonyt mindenkinek!

Nézőpont

Hazafelé az oviból a lépcsőházban Leó megáll és sokat mondó mosollyal rám néz:
- Api, amikor óvodába viszel, akkor megszabadulsz tőlem.

Buddha

Nem az első eset, hogy vadidegenül szólít meg valaki, hogy mosolyogva megjegyezze, "olyan ez a gyerek, mint egy kis Buddha". Ma az orvosi rendelőben mosolygott meg minket egy hölgy, mint később kiderül óvónő és háromgyerekes anyuka, de állítása szerint ilyet Ő még nem látott... :) "Olyan szelíd, tiszta tekintetű, bár nagyon érdeklődve szemlélődik, de olyan nyugodt, bölcs...mindig ilyen?" :) ÁÁÁÁ, csak ha beteg... :)) Különben mosolyog is hozzá. :))

Kicsit uncsi...

...de újra betegségről panaszkodom. Persze csak a dokumentálás miatt no... :)
Leó kezdte, hozta, jó másfél hete a tőle eddig még nem látott "fényes nappal(!) lefekszem a kanapéra mert olyan fáradt vagyok" betegségtípust. Először csak láz, majd orrfolyás, majd csütörtökre olyan durva köhögést produkált, hogy jobbnak láttam kihívni a doktornőt, főleg azért mert szerda éjjel már Lehel is jó másfél órán át üvöltött csillapíthatatlanul a (mostmár tudom, hogy fül-)fájdalomtól. Csütörtökre Ő is lázas lett és taknyos. Minden idők eddigi legborzasztóbb napját éltük meg, mindkét gyermekem szeretett volna a bőröm alá bújni, igen ám, de ha a nagy percenként minimum 5 hurutosat köhög, nem célszerű őket egyszerre a keblemen melengetni. Így történt, hogy Lehel elől rámkötve, Leó pedig hátulról ölelve (közben csupaszbőrt fogva:) közlekedtünk a lakásban... Valahogy túléltük, az antibiotikumtól elég gyorsan jobban lett Leó, a köhögése is hamarosan teljesen megszűnik. Viszont Lehelnek nemhogy a fülfájása nem múlik, (azóta is minden éjjel csak fájdalomcsillapítóval tud 1-2 órát összefüggően aludni) de tegnapra már köhögött is, így ma doktornéninél jártunk és Ő is megkapta az antibiotikumot. Halleluja. Egyik éjszaka elgondolkodtam azon, amit tavaly egy ismerős anyukától megdöbbenve hallottam. Ő a nagyobbik örökös betegeskedése miatt vette ki az oviból az első évben a gyereket, mert minden héten beteg volt és a kicsi is mindig megkapta... Nos, nálunk minden második héten beteg Leó és Lehel nagyjából minden másodikat kap el... Nem tudom, sokkal jobb-e ez a mérleg? :(
DE, Karácsonyra mindenki EGÉSZSÉGES lesz! :))) mikorleszmárkarácsony?!!!

Lehel 8 hónapos

Néhány napja egyenes háttal ücsörög! :) ...és játszik. :) Nem tudom, hogy csak az ülő helyzet miatt, vagy tényleg minőségi ugrás történt a mentális fejlődésében is, de mintha a játéka is egyre inkább kisgyerekes lenne és nem babás. :) Kedvencei a Leókedvencek, szereti a nagydömpert, a síneket-vonatokat, és legújabb nagy szerelme az a zsinór (eredetileg ablakredőny felhúzó), ami a labdatartó kosárból lóg le a szőnyegre. Csak ül mellette, mindkét kézzel húzgálja, kóstolgatja, rágcsálja és persze sikongatva magyaráz neki/vagy nekünk... :))) Régi megunhatatlan kedvencei a könyvek, lapozgatja, csörgeti, majd kifejti véleményét az olvasottakról :) és új "szájbavalója" az a zsiráf amit direkt fogzáshoz vettem neki. Mert igen, mostanra 6 db foga van, a felső egyesek között némi szünettel... :)) Kornélnál épp tegnap jártunk és mindent rendben talált. Szerinte nemsokára mászni fog, mondta kedden, Lehel pedig szerdán, a hónapfordulóján megtette első mászó-"tempóit", így vagy másfél métert haladva előre az áhított célért. :) A mászás és ücsörgés mellett még egy újdonság, hogy négykézláb egészen felnyomja a popsiját úgy, hogy csak a keze és a lába van lenn, lábfeje kifelé néz saroknál szorosan összezárva... :) Nagyon cuki, majd teszek fel róla képet. :)
Kommunikációban is szépen fejlődik, már hallgat a nevére, illetve elszántan magyaráz, de nem az a be nem áll a szája típus, csak ha van mondanivalója. :) Ebben olyan, mint Leó volt. :)
Mára már olyan természetességgel ülünk az asztalnál négyen, mintha mindig is velünk lett volna. Leó is hiányolja már, ha nincs kint a szőnyegen vele, mert épp alszik. Bár a játékokon való osztozkodás újra felszakítja a testvérféltékenység sebeit, de ez már nem olyan elementáris, mint anno. Mégiscsak egy dömperen és nem mamin kell most megtanulni osztozni. :) Kapcsolatuk most ennek megfelelően inkább a "se veled se nélküled" hangulatot idézi, de azért édesek. Nekem különösen. :)
...és a számok, 76 cm és 10,45kg. Ezzel újra Lehel vezeti a nemlétező testvérsúlyversenyt. :) Kezd izgalmassá válni, kérem megtenni a téteket a 9. hónapra... :)))

Irul-pirul :)

Gyakori vendég nálunk a betegség. Két hete Leó hányt, egy hete én, most újra Leó beteg, szerencsére most "csak" a takonykórság. Tegnap délutáni alvása épp hogy csak elkezdődött, mikor fuldokolva ébred, nyöszörögve hív. Bemegyek, orrot fújunk, majd mivel elég ébernek tűnt, megkérdezem, hogy kijön-e, vagy még pihen egy kicsit. Még maradna, de megkér, hogy feküdjek mellé. Lehel épp alszik, én hullafáradt, így már épp dőltem is, mire befejezte a mondatot... :)
"Mami, Te vagy a legjobb mama a Világon!"
(Ó ugyan, szabadkozom, hiszen nem ismered a többieket, meg sok mindent szeretnék másként, jobban, blablabla...)
"Mami, Te épp olyan vagy, amilyennek lenned kell!"
Hááát... mondanom sem kell, ez a mondat a háromésfélévesem szájából megmosolyogtatott, majd megkönnyeztetett, majd felmelegítette a szívemet, majd bearanyozta a napomat... :)

Arcok...

Szívesen időzöm mostanság Lehel fényképezésével, aztán a képek nézegetésével, rendezgetésével... Olyan ütemben bontakozik a kis személyisége, olyan hihetetlen változás megy végbe a szemünk előtt szinte napról napra, hogy ha csak néhány nappal később tudom megnézni a képeket, már egy másik gyerek néz rám vissza róluk, mint akit épp az imént altattam el... döbbenet. :)
...és hogy a "lacikülső" mögött "juditbelső" lakik, vagy legalábbis egy nagyon hasonló kis habitus, az a párosítás miatt külön megmosolyogtató... :) Emlékszem, amikor Noelpocakkal Laci meg én arról tanakodtunk, hogy mi mennyire különbözőek vagyunk, milyen viccesen szélsőséges gyerekeink lesznek... és tessék. Három kos kisfiú.... :)
Ezek a képek bár laci orrú-fülű-szájú, judit tekintetű, de mégis nagyon Lehel mindegyik... :) Mély, Nyugodt, Tiszta...