Gyakori vendég nálunk a betegség. Két hete Leó hányt, egy hete én, most újra Leó beteg, szerencsére most "csak" a takonykórság. Tegnap délutáni alvása épp hogy csak elkezdődött, mikor fuldokolva ébred, nyöszörögve hív. Bemegyek, orrot fújunk, majd mivel elég ébernek tűnt, megkérdezem, hogy kijön-e, vagy még pihen egy kicsit. Még maradna, de megkér, hogy feküdjek mellé. Lehel épp alszik, én hullafáradt, így már épp dőltem is, mire befejezte a mondatot... :)
"Mami, Te vagy a legjobb mama a Világon!"
(Ó ugyan, szabadkozom, hiszen nem ismered a többieket, meg sok mindent szeretnék másként, jobban, blablabla...)
"Mami, Te épp olyan vagy, amilyennek lenned kell!"
Hááát... mondanom sem kell, ez a mondat a háromésfélévesem szájából megmosolyogtatott, majd megkönnyeztetett, majd felmelegítette a szívemet, majd bearanyozta a napomat... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése