Advent

Négy hete minden este és délután az altatások alkalmával Leóval együtt számoljuk vissza a napokat... A "mikorleszmárkarácsony" kérdésre már félálomban is tudom a naprakész választ... és a legszebb, hogy Ő is! :)
Vártunk, meséltünk, készültünk, sütöttünk, csomagoltunk, (Leó kis bunkert is épített párnákból és takarókból az ajándéka tökéletes elrejtése céljából), majd ma végre Lacival is kiegészülve együtt lehetett a család, sőt kettecskén még a Karácsonyi vásárba is benézhettünk...
...és IGEN, holnap már Karácsony! :) Áldott Karácsonyt mindenkinek!

Nézőpont

Hazafelé az oviból a lépcsőházban Leó megáll és sokat mondó mosollyal rám néz:
- Api, amikor óvodába viszel, akkor megszabadulsz tőlem.

Buddha

Nem az első eset, hogy vadidegenül szólít meg valaki, hogy mosolyogva megjegyezze, "olyan ez a gyerek, mint egy kis Buddha". Ma az orvosi rendelőben mosolygott meg minket egy hölgy, mint később kiderül óvónő és háromgyerekes anyuka, de állítása szerint ilyet Ő még nem látott... :) "Olyan szelíd, tiszta tekintetű, bár nagyon érdeklődve szemlélődik, de olyan nyugodt, bölcs...mindig ilyen?" :) ÁÁÁÁ, csak ha beteg... :)) Különben mosolyog is hozzá. :))

Kicsit uncsi...

...de újra betegségről panaszkodom. Persze csak a dokumentálás miatt no... :)
Leó kezdte, hozta, jó másfél hete a tőle eddig még nem látott "fényes nappal(!) lefekszem a kanapéra mert olyan fáradt vagyok" betegségtípust. Először csak láz, majd orrfolyás, majd csütörtökre olyan durva köhögést produkált, hogy jobbnak láttam kihívni a doktornőt, főleg azért mert szerda éjjel már Lehel is jó másfél órán át üvöltött csillapíthatatlanul a (mostmár tudom, hogy fül-)fájdalomtól. Csütörtökre Ő is lázas lett és taknyos. Minden idők eddigi legborzasztóbb napját éltük meg, mindkét gyermekem szeretett volna a bőröm alá bújni, igen ám, de ha a nagy percenként minimum 5 hurutosat köhög, nem célszerű őket egyszerre a keblemen melengetni. Így történt, hogy Lehel elől rámkötve, Leó pedig hátulról ölelve (közben csupaszbőrt fogva:) közlekedtünk a lakásban... Valahogy túléltük, az antibiotikumtól elég gyorsan jobban lett Leó, a köhögése is hamarosan teljesen megszűnik. Viszont Lehelnek nemhogy a fülfájása nem múlik, (azóta is minden éjjel csak fájdalomcsillapítóval tud 1-2 órát összefüggően aludni) de tegnapra már köhögött is, így ma doktornéninél jártunk és Ő is megkapta az antibiotikumot. Halleluja. Egyik éjszaka elgondolkodtam azon, amit tavaly egy ismerős anyukától megdöbbenve hallottam. Ő a nagyobbik örökös betegeskedése miatt vette ki az oviból az első évben a gyereket, mert minden héten beteg volt és a kicsi is mindig megkapta... Nos, nálunk minden második héten beteg Leó és Lehel nagyjából minden másodikat kap el... Nem tudom, sokkal jobb-e ez a mérleg? :(
DE, Karácsonyra mindenki EGÉSZSÉGES lesz! :))) mikorleszmárkarácsony?!!!

Lehel 8 hónapos

Néhány napja egyenes háttal ücsörög! :) ...és játszik. :) Nem tudom, hogy csak az ülő helyzet miatt, vagy tényleg minőségi ugrás történt a mentális fejlődésében is, de mintha a játéka is egyre inkább kisgyerekes lenne és nem babás. :) Kedvencei a Leókedvencek, szereti a nagydömpert, a síneket-vonatokat, és legújabb nagy szerelme az a zsinór (eredetileg ablakredőny felhúzó), ami a labdatartó kosárból lóg le a szőnyegre. Csak ül mellette, mindkét kézzel húzgálja, kóstolgatja, rágcsálja és persze sikongatva magyaráz neki/vagy nekünk... :))) Régi megunhatatlan kedvencei a könyvek, lapozgatja, csörgeti, majd kifejti véleményét az olvasottakról :) és új "szájbavalója" az a zsiráf amit direkt fogzáshoz vettem neki. Mert igen, mostanra 6 db foga van, a felső egyesek között némi szünettel... :)) Kornélnál épp tegnap jártunk és mindent rendben talált. Szerinte nemsokára mászni fog, mondta kedden, Lehel pedig szerdán, a hónapfordulóján megtette első mászó-"tempóit", így vagy másfél métert haladva előre az áhított célért. :) A mászás és ücsörgés mellett még egy újdonság, hogy négykézláb egészen felnyomja a popsiját úgy, hogy csak a keze és a lába van lenn, lábfeje kifelé néz saroknál szorosan összezárva... :) Nagyon cuki, majd teszek fel róla képet. :)
Kommunikációban is szépen fejlődik, már hallgat a nevére, illetve elszántan magyaráz, de nem az a be nem áll a szája típus, csak ha van mondanivalója. :) Ebben olyan, mint Leó volt. :)
Mára már olyan természetességgel ülünk az asztalnál négyen, mintha mindig is velünk lett volna. Leó is hiányolja már, ha nincs kint a szőnyegen vele, mert épp alszik. Bár a játékokon való osztozkodás újra felszakítja a testvérféltékenység sebeit, de ez már nem olyan elementáris, mint anno. Mégiscsak egy dömperen és nem mamin kell most megtanulni osztozni. :) Kapcsolatuk most ennek megfelelően inkább a "se veled se nélküled" hangulatot idézi, de azért édesek. Nekem különösen. :)
...és a számok, 76 cm és 10,45kg. Ezzel újra Lehel vezeti a nemlétező testvérsúlyversenyt. :) Kezd izgalmassá válni, kérem megtenni a téteket a 9. hónapra... :)))

Irul-pirul :)

Gyakori vendég nálunk a betegség. Két hete Leó hányt, egy hete én, most újra Leó beteg, szerencsére most "csak" a takonykórság. Tegnap délutáni alvása épp hogy csak elkezdődött, mikor fuldokolva ébred, nyöszörögve hív. Bemegyek, orrot fújunk, majd mivel elég ébernek tűnt, megkérdezem, hogy kijön-e, vagy még pihen egy kicsit. Még maradna, de megkér, hogy feküdjek mellé. Lehel épp alszik, én hullafáradt, így már épp dőltem is, mire befejezte a mondatot... :)
"Mami, Te vagy a legjobb mama a Világon!"
(Ó ugyan, szabadkozom, hiszen nem ismered a többieket, meg sok mindent szeretnék másként, jobban, blablabla...)
"Mami, Te épp olyan vagy, amilyennek lenned kell!"
Hááát... mondanom sem kell, ez a mondat a háromésfélévesem szájából megmosolyogtatott, majd megkönnyeztetett, majd felmelegítette a szívemet, majd bearanyozta a napomat... :)

Arcok...

Szívesen időzöm mostanság Lehel fényképezésével, aztán a képek nézegetésével, rendezgetésével... Olyan ütemben bontakozik a kis személyisége, olyan hihetetlen változás megy végbe a szemünk előtt szinte napról napra, hogy ha csak néhány nappal később tudom megnézni a képeket, már egy másik gyerek néz rám vissza róluk, mint akit épp az imént altattam el... döbbenet. :)
...és hogy a "lacikülső" mögött "juditbelső" lakik, vagy legalábbis egy nagyon hasonló kis habitus, az a párosítás miatt külön megmosolyogtató... :) Emlékszem, amikor Noelpocakkal Laci meg én arról tanakodtunk, hogy mi mennyire különbözőek vagyunk, milyen viccesen szélsőséges gyerekeink lesznek... és tessék. Három kos kisfiú.... :)
Ezek a képek bár laci orrú-fülű-szájú, judit tekintetű, de mégis nagyon Lehel mindegyik... :) Mély, Nyugodt, Tiszta...

Pillanat

Két hete visszhangzik a fejemben a mondat, amit valaki mondott nekem, mikor a gyerekekről beszélgettünk: "Élvezzetek ki minden pillanatot!" Eddig is tudtam, hogy kivételes ez az időszak, (a gyerekeinkről nem is beszélve:) de mostanában tényleg próbálom beszippantani és megőrizni a pillanat minden morzsáját... :)
Ma különösen kápráztattak. Talán mert az alvás elmaradt, így még intenzívebben és (hosszabban) csodálkozhattam rájuk.
Lehel az 5.-6. fogát növeszti és bújósabb mint valaha, érzékeny mamamatrica, aki tud már egyenes háttal is ülni HA akar, kúszni is HA akar és a hideg futkározik a hátamon a gyönyörűségtől, ahogyan a nyiladozó értelmű púderillatú pihe-puha Gyönyörűségemet hurcolom magamon körbe a lakáson és figyelem, ahogyan megjelenik az arcán AZ a bizonyos mosoly... amelyik végtelen bizalommal és kíváncsisággal gyönyörködik mindenben és mindenkiben ezen a neki még olyan csodálatos és titokzatos világon...

Leó nem bontja ki az ajándékokat, hacsak nem nagyon muszáj. :) De estére ezt a rejtélyt is megfejtettem! :))) Mert amit tőlünk kap, azt persze azonnal. De a mikuláscsomagjához reggel nem volt hajlandó hozzányúlni puszta kézzel, nekem kellett kivennem a csomagból a könyvét, s hasonló sorsra jutott az óvodai csomag is, meg aztán beugrott, hogy milyen kellemetlen, amikor (neki) ismeretlen emberektől kap valami becsomagolt ajándékot és minimális érdeklődést sem mutat az ajándék iránt... A titok nyitja banális, akit nem ismer, attól nem fogad el ajándékot... Hihetetlen...
Ma sikerült némi mesélésre rávennem az óvodai délelőttjéről, és kiderült, hogy távcsövet épít bent az ablak mellett és leül mellé, azon nézve, vajon érkezik-e Mami vagy Api... :))) Lefekvés előtt pedig épp pelenkába csomagolom, mikor elkapja a szeretethullám és mondaná, hogy Mami én ennyire nagyon szeretlek, de közben megtorpan, mert ehhez demonstratív ölelés is dukálna ám, így most kénytelen puszta szavakkal kifejezni... kicsit gondolkodik, majd így szól: "Mami én olyan nagyon szeretlek, mint egy betonkeverő!" :))) "Mikor holnap elmegyek az oviba, tizen....(itt újra erősen csattognak a kis fogaskerekek, hogy egy megfelelően nagy számot találjon)....tizenhétet puszit fogok adni!..." de ahogy kimondja, egy kicsit máris elégedetlen a szám nagyságával, így még gyorsan hozzáteszi: "...vagy annál is többet!" :)

Uzsonnáznak :)

Az alma és az Ő fája... :)