Karácsony

Leó most alszik. :) A karácsonyfa feldíszítve, az angyalkák felragasztva, az ajándékok összerakva, becsomagolva várják Leót. Ma reggel mondtam neki, hogy Karácsony van. Mosolygott. :) Mosolygott, annak ellenére, hogy azon kívül, hol áll majd a fa, nincs még konkrét emléke, tudása, mit is jelent a karácsony. Mégis mosolyog, mert érzi, tudja, itt valami TITOK lehet! Ez a Titok, ami ma estére, az ajándékok kibontása után sem fog teljesen kibomlani, kicsit utána is Titok marad. Lehet rá vágyakozni, lehet megsejteni, megérezni, részesülni belőle, sőt, tovább is adni... :)
Mindenkinek kívánunk igazi Ünnepet, a Szeretet Titkának átélésével!
Judit, Laci, Leó

Előkarácsony

Kedves vendégek jártak nálunk ma és tegnap, akik mint a mellékelt kép is mutatja, nemcsak nekünk, de Leónak is igen kedvesek... :) Így történhetett, hogy Leót életében először nem Laci vagy én fürdettem, hanem a Fiatalember kifejezett kérésére Nóri Barátnőm. :) De jó volt Veletek!

Honnan...?

Leónak a boldogsághoz nem is kell más, csak egy madzag, amit a megfelelő helyre bedugva működésbe hozhat valamit. Ez eddig rendben is volna, de kérdezem én, honnan tudja, hogy melyik dugót, hova kell dugni? Figyeli az ikont, vagy csak a színazonosságra utazik? Mert soha, ismétlem, SOHA nem véti el... Ki érti ezt? :)

A kis Hóhányó :)

A délelőtti havazás örömére családilag egy barbával és egy szánkóval kiegészülve meglátogattuk a játszóteret. Leóra időközben sikerült ráadnom a kesztyűjét is, aminek komoly hírértéke van, így itt is megemlítem... :) A Fiúk havat lapátoltak, én fényképeztem, majd a kis Hóhányónk szülők röpítette szánon hagyta el a játszót. :)

20 hónapos

Húúúú, máris húúúúsz hónapos ez a nagyfiú! :) Nem is tudom, meddig kell hónapokban mérni a korát. :) Amilyennek most látom: Hihetetlenül tud figyelni, az ember azt hinné, ahová épp nem néz, azt nem látja... Nos, ez nem így van. :) Azt is látja, megfigyeli ami a háta mögött történik, mert a megfelelő időpillanatban leutánoz olyasmiket, amit én sose mutattam meg neki (DIREKT!)... :) Szerintem egyébként ez úgy lehetséges, hogy nem is a szemével figyel, hanem minden kis sejtecskéjével szívja magába az információt. :)(Mint annak idején az anyatejet, mert, hogy a száján nem sok ment be, az biztos! :) Minden érdekli, ami a világban történik. Sokkal jobban, mint bármilyen játék. Gyakorlatilag a játéka is abból áll, ami megragadja őt a nagyvilágból. Ennek a nagy figyelésnek az ára, hogy kissé lassú, vagy legalábbis az őt nem épp lekötő dolgokba nem fektet túl sok energiát... :) Mint például enni iszonyúan lassan eszik, akárcsak picike korában. Meg a tornán most látom, hogy a többi gyerek sokkal gyorsabban reagál bizonyos helyzetekben, Leóra meg rá kell néha szólni, hogy ébredjen és jöjjön vissza a gondolataiból körünkbe... :) Viszont rendkívül kommunikatív. Vicces ezt leírni, mert nem beszél még mindig, sőt szavak kimondásával egyáltalán nem is bajlódik, ellenben mindent aprólékosan lemutogat és a mimikája hihetetlen! :) Metakommunikációban pedig igen beszédes, be nem áll a "metaszája". :) Két biztos szó van, amit sűrűn ismétel: "Appa" és "Mamma".
Annyira szeretem, amikor Barbát meg Manyikát eteti, itatja, megmutatja nekik a csillagokat, a holdat (odanyomja a fejüket az ablakhoz abba az irányba, amerre a hold van, hogy ők is lássák)... Szóval még mindig kedves, szelíd, elbűvölő, huncut és nagyon-nagyon szeretjük! :)

Lachtal

Íme a kis vörösre fagyott arcú "hóemberkénk" a lachtali lejtőn. :) Avagy (szerencsés) véget ért első családi csúszásunk, tegnap hiánytalanul és egészségesen érkeztünk haza. Még csak a hegyről gurultunk lefelé, én már sóhajtoztam a síléccel felszerelkezve indulók láttán... Szóval nagyon-nagyon jó volt és ezúton is köszönjük az én Drága Szüleimnek, akik elkísértek, Leóvigyáztak, főztek, fuvaroztak, hóláncot szereltek, kiszolgáltak, kényeztettek... mert nélkülük természetesen nem jött volna létre... :) Leó az öltözködést leszámítva nagyon élvezete a kirándulást, jól bírta az utazást, meg a délelőtti mamitlanságot is. Csak abból gondolom, hogy hiányozhattam neki, amit Laci mesélt. Amikor feljött Leó Nagypapával értünk a hegyre, és "Itt van Apa!" felkiáltással lelkendezve ment elé, Leó fejét rázva "Mamma-Mamma!" kiáltásokkal hagyta faképnél... :)

Elhagyatva...

Ma fodrásznál voltam, Leó születése óta másodszor, na nem, mintha mentegetőzni akarnék... :) Leó addig Lacival múlatta az időt, igazság szerint remekül megvoltak, csak a vacsoránál tört el a mécses. Sírva mutogatott az üres székemre, majd hangosan Mamma-Mammázva az ajtó felé... :( De szerencsére sikerült túljutni a holtponton, "egy kis házimunka mindig jöhet!" felkiáltással. Erről mellékelek két videót is, mert annyira de annyira édesen tüsténkedik. A második videón megcsörren a telefon (én hívtam Lacit), mire Leó ugrott is Mamma-Mammázva... :)

"Pikk und Pakk"

Ha hiszitek, ha nem, Leó legújabb szavajárása a pikkundpakk. :) Természetesen nem így, ebben a formában, ezért viszonylag sokáig tartott, amíg rájöttem, mit is jelent a rengetegszer énekelgetve ismételt "Pakk-ummm, Pakk-ummmm". :) Aztán ma délután, porszívós serénykedésünk közben mondtam neki, hogy pikkundpakk, mire Ő elszántan ismételgette a rejtélyes Pakk-ummm-jait... :))) Hihetetlen, mert ritkán használom csak ezt a kifejezést, neki valamiért mégis nagyon tetszett, ha így megjegyezte... :)

Kisfiú

Egy hosszú, nehéz nap végén... Kicsit fáradtan, kicsit gondterhelten, de nagyon Leósan álldogál. Mi meg csak nézzük a letöltött képeket és ámulunk, mekkora lett... :)

Gyertya

Ma esti sétánk alkalmával sikerült elcsípnem egy újabb Leó-szót! :) Azért elcsípnem, mert Leó nem volt hajlandó megismételni, bármennyire is szerettem volna, ha Laci is hallja... :( :) Az új szó pedig a "Gyertya!" :) Nem épp könnyű, de hibátlanul ejtette, leszámítva, hogy az r-betűt kihagyta, vagy legalábbis azt nem hallottam tisztán. Leónak valamiért nagyon tetszenek a gyertyák, este képes volt mellettem (!) egy órán át sétálni a sötétben, csak, hogy az ablakokban már égő karácsonyi fényeket megnézzük. Épp azon gondolkodtam mostanában, hogy vajon mit és hogyan mondjak majd neki a közelgő Ünnepről. Ma este viszont arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is annyira fontos, mit mondok, hiszen a gyerekek annyira jól értik még a szimbólumokat. Majd azok beszélnek helyettünk. "Gyertya". Érti. :)
Ennek örömére közzéteszem itt a következőt:

Ziháló

szűrt fényében
az alacsony napnak
fürdenek rövid téli órák
sovány sápadtan
a ragyogás valahogy törékenynek tűnik
ahogy a reggeli fagy fölött fekszik
a fény karcsúbb, hosszabb
mint máskor bármikor
az utolsó szárazzá csoffadt levelek
remegnek meztelen ágakon
az újjászületés ígérete
oly távoli, akár egy másik világ
ezért
ideje van a csendes kuporgásnak
a napforduló felé
s növekszik a téli hideg
a fény fogyatkozása peremén
de a teremtés tudja
hogy ez csupán egy utolsó hatalmas ziháló
mélyre beszívott lélegzet
a fordulás előtt
játék csak az ígéret megtartásáig
néhány hétig talán
egy nap a tartózkodó fényben
visszatartván
a megújulást
fricskázza az ujjongást
a váratlan meglepetést
s a fordulást
a Megtestesülés felé
(Körmendy Petra)