A kis Hóhányó :)

A délelőtti havazás örömére családilag egy barbával és egy szánkóval kiegészülve meglátogattuk a játszóteret. Leóra időközben sikerült ráadnom a kesztyűjét is, aminek komoly hírértéke van, így itt is megemlítem... :) A Fiúk havat lapátoltak, én fényképeztem, majd a kis Hóhányónk szülők röpítette szánon hagyta el a játszót. :)

20 hónapos

Húúúú, máris húúúúsz hónapos ez a nagyfiú! :) Nem is tudom, meddig kell hónapokban mérni a korát. :) Amilyennek most látom: Hihetetlenül tud figyelni, az ember azt hinné, ahová épp nem néz, azt nem látja... Nos, ez nem így van. :) Azt is látja, megfigyeli ami a háta mögött történik, mert a megfelelő időpillanatban leutánoz olyasmiket, amit én sose mutattam meg neki (DIREKT!)... :) Szerintem egyébként ez úgy lehetséges, hogy nem is a szemével figyel, hanem minden kis sejtecskéjével szívja magába az információt. :)(Mint annak idején az anyatejet, mert, hogy a száján nem sok ment be, az biztos! :) Minden érdekli, ami a világban történik. Sokkal jobban, mint bármilyen játék. Gyakorlatilag a játéka is abból áll, ami megragadja őt a nagyvilágból. Ennek a nagy figyelésnek az ára, hogy kissé lassú, vagy legalábbis az őt nem épp lekötő dolgokba nem fektet túl sok energiát... :) Mint például enni iszonyúan lassan eszik, akárcsak picike korában. Meg a tornán most látom, hogy a többi gyerek sokkal gyorsabban reagál bizonyos helyzetekben, Leóra meg rá kell néha szólni, hogy ébredjen és jöjjön vissza a gondolataiból körünkbe... :) Viszont rendkívül kommunikatív. Vicces ezt leírni, mert nem beszél még mindig, sőt szavak kimondásával egyáltalán nem is bajlódik, ellenben mindent aprólékosan lemutogat és a mimikája hihetetlen! :) Metakommunikációban pedig igen beszédes, be nem áll a "metaszája". :) Két biztos szó van, amit sűrűn ismétel: "Appa" és "Mamma".
Annyira szeretem, amikor Barbát meg Manyikát eteti, itatja, megmutatja nekik a csillagokat, a holdat (odanyomja a fejüket az ablakhoz abba az irányba, amerre a hold van, hogy ők is lássák)... Szóval még mindig kedves, szelíd, elbűvölő, huncut és nagyon-nagyon szeretjük! :)

Lachtal

Íme a kis vörösre fagyott arcú "hóemberkénk" a lachtali lejtőn. :) Avagy (szerencsés) véget ért első családi csúszásunk, tegnap hiánytalanul és egészségesen érkeztünk haza. Még csak a hegyről gurultunk lefelé, én már sóhajtoztam a síléccel felszerelkezve indulók láttán... Szóval nagyon-nagyon jó volt és ezúton is köszönjük az én Drága Szüleimnek, akik elkísértek, Leóvigyáztak, főztek, fuvaroztak, hóláncot szereltek, kiszolgáltak, kényeztettek... mert nélkülük természetesen nem jött volna létre... :) Leó az öltözködést leszámítva nagyon élvezete a kirándulást, jól bírta az utazást, meg a délelőtti mamitlanságot is. Csak abból gondolom, hogy hiányozhattam neki, amit Laci mesélt. Amikor feljött Leó Nagypapával értünk a hegyre, és "Itt van Apa!" felkiáltással lelkendezve ment elé, Leó fejét rázva "Mamma-Mamma!" kiáltásokkal hagyta faképnél... :)

Elhagyatva...

Ma fodrásznál voltam, Leó születése óta másodszor, na nem, mintha mentegetőzni akarnék... :) Leó addig Lacival múlatta az időt, igazság szerint remekül megvoltak, csak a vacsoránál tört el a mécses. Sírva mutogatott az üres székemre, majd hangosan Mamma-Mammázva az ajtó felé... :( De szerencsére sikerült túljutni a holtponton, "egy kis házimunka mindig jöhet!" felkiáltással. Erről mellékelek két videót is, mert annyira de annyira édesen tüsténkedik. A második videón megcsörren a telefon (én hívtam Lacit), mire Leó ugrott is Mamma-Mammázva... :)

"Pikk und Pakk"

Ha hiszitek, ha nem, Leó legújabb szavajárása a pikkundpakk. :) Természetesen nem így, ebben a formában, ezért viszonylag sokáig tartott, amíg rájöttem, mit is jelent a rengetegszer énekelgetve ismételt "Pakk-ummm, Pakk-ummmm". :) Aztán ma délután, porszívós serénykedésünk közben mondtam neki, hogy pikkundpakk, mire Ő elszántan ismételgette a rejtélyes Pakk-ummm-jait... :))) Hihetetlen, mert ritkán használom csak ezt a kifejezést, neki valamiért mégis nagyon tetszett, ha így megjegyezte... :)

Kisfiú

Egy hosszú, nehéz nap végén... Kicsit fáradtan, kicsit gondterhelten, de nagyon Leósan álldogál. Mi meg csak nézzük a letöltött képeket és ámulunk, mekkora lett... :)

Gyertya

Ma esti sétánk alkalmával sikerült elcsípnem egy újabb Leó-szót! :) Azért elcsípnem, mert Leó nem volt hajlandó megismételni, bármennyire is szerettem volna, ha Laci is hallja... :( :) Az új szó pedig a "Gyertya!" :) Nem épp könnyű, de hibátlanul ejtette, leszámítva, hogy az r-betűt kihagyta, vagy legalábbis azt nem hallottam tisztán. Leónak valamiért nagyon tetszenek a gyertyák, este képes volt mellettem (!) egy órán át sétálni a sötétben, csak, hogy az ablakokban már égő karácsonyi fényeket megnézzük. Épp azon gondolkodtam mostanában, hogy vajon mit és hogyan mondjak majd neki a közelgő Ünnepről. Ma este viszont arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem is annyira fontos, mit mondok, hiszen a gyerekek annyira jól értik még a szimbólumokat. Majd azok beszélnek helyettünk. "Gyertya". Érti. :)
Ennek örömére közzéteszem itt a következőt:

Ziháló

szűrt fényében
az alacsony napnak
fürdenek rövid téli órák
sovány sápadtan
a ragyogás valahogy törékenynek tűnik
ahogy a reggeli fagy fölött fekszik
a fény karcsúbb, hosszabb
mint máskor bármikor
az utolsó szárazzá csoffadt levelek
remegnek meztelen ágakon
az újjászületés ígérete
oly távoli, akár egy másik világ
ezért
ideje van a csendes kuporgásnak
a napforduló felé
s növekszik a téli hideg
a fény fogyatkozása peremén
de a teremtés tudja
hogy ez csupán egy utolsó hatalmas ziháló
mélyre beszívott lélegzet
a fordulás előtt
játék csak az ígéret megtartásáig
néhány hétig talán
egy nap a tartózkodó fényben
visszatartván
a megújulást
fricskázza az ujjongást
a váratlan meglepetést
s a fordulást
a Megtestesülés felé
(Körmendy Petra)

Alakul...

Leó fejében kezd alakulni egy kép a Karácsonyról. :) Ha emlegetem, felvidul az arca. Olyan jó lenne belátni a fejébe, mit is rakott össze eddig. :) Amit biztosan tud:
hogy hol lesz a karácsonyfánk helye a lakásban
hogy nem a "Kisfa" lesz a karácsonyfa
hogy világítanak majd a kis lámpák a fán
hogy ajándékok lesznek a fa alatt
hogy milyen karácsonyi énekeket éneklünk majd (ebből etetések alkalmával kap ízelítőt:)
hogy mire az adventi koszorún mind a négy gyertya ég majd, (plusz egy-két nap :) karácsony lesz! :)

Esti idill

Ma este mindenki tette a dolgát, én a konyhában pakolásztam, közben Lacival beszélgettünk. Egyszer csak megjelent Leó, kezében a lapátja, rajta egy levél. Rám se nézett, csak óvatos léptekkel haladt a szemetes felé. Miután kidobta, szaladt a következő adagért. Lacival pukkadozva figyeltük, majd a harmadik kört már meg is örökítettük. Kíváncsi vagyok, meddig marad ilyen házias ez a Drága Kisember! :)

Manyika

Leó tegnap kapott egy babát az Apjától. Bár Laci saját bevallása szerint sem gondolta volna, hogy valaha is majd babát vesz a fiának, most mégis vett, mert azt gondolta, Leó nagyon fog örülni neki... és milyen jól gondolta! :) (Csak szigorúan zárójelben jegyzem meg, milyen büszke vagyok ezért a férjemre! :) Leó azóta majdnem mindenhová magával viszi (óvatosan és finoman megfogva) Manyit a babát. Táncolni is csak szigorúan Manyit ölelve táncol, ma este lefekvés előtt még a holdat is megmutatta neki és ami igazán nagy szó, hogy "átengedi" neki azokat a dolgokat, amiket annyira szeret egyedül csinálni: Így Manyi kapcsolja föl a lámpákat (értsd: Leó Manyi kezével fölkapcsolja:) illetve hasonlóképpen reggel Manyi indította be a mosógépet is... :)