Biciklizik a család

Most, hogy lassan véget ér az idény, beszereztünk egy biciklis gyerekülést és sisakot Leónak. :) A sisak kiválasztása nem volt egyszerű, majdnem elriasztottuk a többi vevőt, mert Leó iszonytató sipításba kezdett, ahogy a fejéhez közelítettünk egy sisakkal... De szerencsére itthon gond nélkül fölvette, sőt este, külön kérte, hogy adjuk rá, alig tudtuk leszedni róla. :) Meg aztán az eső is elállt, így bicajoztunk egy jót családilag. :)

17 hónapos Leó

Nehéz összeszedni, de megpróbálok egy pillanatképet adni arról, milyen most ŐLeósága:
Mozgás: tovább ügyesedett a finommozgása, a mágneses méhecskéket nemcsak, hogy felhúzza már, hogy zenéljen, de a kis fém pöcköt le is tudja csavarni, majd újra visszaillesztve a csavarra visszacsavarja... :) Szalad, ha vau-vau kutya van a láthatáron. Természetesen a vau-vau irányába (bár mami inkább az ellenkezőbe szaladna... :)
Psziché: Hatalmas érdeklődéssel és boldogsággal figyel minden új műveletet, legfőképpen amit én vagy Laci csinálunk. Alapvetően boldog és kiegyensúlyozott, baj csak akkor van, ha a foga kínozza, mert a fájdalmat rosszul viseli. Van, hogy dühös rám, mert nem jöhet utánam a konyhába... ilyenkor bedobja a rácson lévő borzot, vagy valami olyat csinál, amit nem szoktam megengedni neki. :) Viszont egyre jobban kimutatja ragaszkodását, napközben rengetegszer odaszalad hozzám és átöleli a lábamat, vagy odabújik hozzám, Lacihoz, a nagyszülőkhöz. De minden és mindenki máshoz is, aki tetszik neki, a játszótéren gyerekeket ölelget, sorra megöleli a plüssállatait, vagy néha még a vasalódeszkát is... :)
Beszéd: NEM, MAMA, PA (apa), BO (boci), BUMBU (panda), HAM (evésnél) és számtalan szó, aminek a kezdő hangzóját ejti csak. Meg van egy saját nyelvezete, amit használ, pl. EM-EM (ha valamit meg akar szerezni...) De nagyon sokat mutogat, újabban "kétszavas mondatokat" mutogat, megmutatja az alanyt, meg az igét... :) és néha Ő az alany... :))) és persze a sok-sok állathang utánzása.
EVÉS: Sok-sok cici elsősorban, másodsorban ez-az, ami kiszámíthatatlan mind a mennyiség, mind a tartalom tekintetében. Gondolom nem marad így... :)
ALVÁS: Újabban kezd átállni a napi egyre, a délelőtti ezen a héten rendre kimaradt. De még így is volt, hogy csak 4 körül dőlt ki, ami kicsit késő. Ami új, az az esti elalvás előtti küzdelem. Eddig nem volt gond, szépen elaludt cicin, most viszont úgy érzem, mintha nem akarna aludni, sírva mutogat a sötét lakásban és körbe-körbe sétálok vele, Ő mutatja az utat. Az út persze öncélú, mert mikor falba ütközünk, mutatja az ellenkező irányt... :) Úgy érzem nem akarja elengedni ezt a világot, ami olyan izgalmas neki... :) Vagy esetleg már félne az egyedülléttől? Passz. Mindenesetre nehéz. Meg közben olyan nagyon szívmelengető, ahogy cipelem a sötétben és kapaszkodik egyik kezével a nyakamba, másikkal biztos-ami biztos, fogja a cicimet... :)
EGYÉB: Új szokása, hogy megmutatja a "varázsujját". Ez azt jelenti, hogy az egyik mutatóujjával megmutatja a másik mutatóujját. És azért varázsujj, mert az indítja be csodálatos módon a brümm-brümm autót, porszívót, fúrót, mosogatógépet, mosógépet és még sorolhatnám mimindent... :)
Kicsi Napsugaram! Nagyon szeretünk!!!! (Képünkön az egyre bővülő kedvenceivel fényképezkedett.)

Virtuális nagyszülők

A távolság okán sajnos nem találkozik Leó olyan gyakran egyik nagyszülő-párossal sem, mint ahányszor jó lenne... Viszont a technika lehetővé teszi, hogy virtuálisan mégiscsak kommunikáljanak, amit Leó újabban már ért, sőt néha élvez is... (főleg, ha közben kellő teret adunk neki, hogy ha "ellaposodik" számára a beszélgetés, legyen mihez nyúlnia... :) Azt viszont még nem érti, hogy ha megnyomjuk a beszélgetés vége gombot, hova tűnnek a nagyszülők... :)

Ess eső ess! :)

Egy éve, hogy beszereztem Leónak egy kis sárga esőkabátot... Elképzeltem az akkor még csak alig fél éves Leót sárga gumicsizmában a pocsolyákban randalírozni. :) Valahogy így... :)

De jó nekem! :)

 

"Leó, szereted Mamit?" -kérdezte Laci... A jól ismert dorombolás és bújás következett, így... :)))

Szemezget

Leó evési sebessége kísértetiesen hasonlít a babakori cicizési sebességére, ami 1,5-2 órás étkezéseket jelentett anno... Tegnap borsófőzeléket evett, egy órán keresztül. :) Eközben volt időm megfigyelni a technikáját is, mert természetesen nem hagyta, hogy segítsek neki... :) A borsószemeket kézzel egyesével tette a szájába, mindig a tőle legtávolabbi borsót véve a kezébe. Ha véletlenül összeragadtak a szemek és több is került egyszerre az ujjacskái közé, addig rázta a kis kezét, míg le nem potyogott a "fölösleg" és a maradék egyet újra a szájához emelte... :))) Videónk legutóbbi éttermi evészetünk 15 másodperces epizódját örökíti meg, mialatt Leó egyetlen tésztadarabkát vett a szájába. Kb 1 órát töltöttünk az étteremben, kiszámítható, Leó mennyit evett... :)

Evés-zavar, avagy hosszúhétvége a gasztronómia jegyében :)

Szombaton Kanizsára voltunk hivatalosak Dödölle-fesztiválra. :) Pénteken indultunk, első állomás Balatonszemes, Kistücsök étterem. Leó öleléssel üdvözölt egy kétéves kisfiút, ami annak ellenére, hogy még sosem látták egymást, Leótól nem volt meglepő, ellenben az, hogy a kisfiú visszaölelte, már annál inkább. :) Ezt egy fenséges ebéd követte, az én porciómban sajnos volt egy kis glutén-rész, de minden-mindegy alapon megettem, mert már úúúúgy unom, hogy nem tudok választani SEMMIT. Aztán a Laci egyértelműen "gluténszennyezett" részét is megettem, mert neki valamiért nem jött be a választása. Majd végül még megkóstoltam a házi krémesüket. :)
Következő állomás Balatonlelle, Yacht Club. (Kinga, köszönjük az ötletet, minden dicsérő szavad szentigaz a létesítményről!!!) Modern és jólfelszerelt tiszta szobák, remek kilátás a saját HOMOKOS, yachtültetvényes partra, lenn medencék, játszótér. A szezon miatt ugyan mi csak a kilátást és a játszóteret élvezhettük, de azt nagyon! Leó úgy érezte magát mint Alice csodaországban! :)




Én magam pedig folytattam a kicsapongó életmódot, megettem az útravalónak hozott sajtos tekercset (bár közben hüppögve sírtam, milyen cudarul elbánt velem amúgy az élet, hogy ilyen finomságokat kell megtagadnom magamtól), majd lecsúszott a spenotós táska is, mire a sajtos stanglikhoz értem, már jobb kedvem volt... :) Leó eközben kisangyalként aludt. :)


Szombat Kanizsa, dödölle fesztivál, ahol egy kis dödöllét is megkóstoltam, de ezek mellett volt még káposzta, kemencében sült tarja és krumpli, este sajtkülönlegességek és kiváló borok, majd éjfélkor a szigorúan gluténmentes libamáj zsírjában némi lilahagymával. Családunk legifjabb tagja nem mutatott érdeklődést a gasztronómia eme remekei iránt, maradt a kölesgolyónál és az anyatejnél. Ellenben lelkesen simogatta, majd később különböző testrészeit húzgálta a vendéglátóink kutyájának, illetve a fesztiválon miután kiszabadult a babakocsiból nem győzte a forgalomterelő-rácsot és bóját rendezgetni... :)



Vasárnap hazafelé utolsó állomásunk Zamárdi, ahol egy kellemes ebéd után még kacsákat üldöztünk (főleg a kis sárga törpénk) a parton...

Ajándékot adni

Dunaalmáson jártunk ma, részben Nagymamaköszöntőre, részben csak mert olyan jó... :)
Laci megkérte Leót, adja oda az ajándékot Nagymamának. Leó örömmel kapott a csomag után, robogott Nagyi felé, majd mosolyogva átnyújtotta a kis csomagot. Ebben a rövid cselekménysorban nekünk szülőknem több meglepő elem is van (megfogja és nem mást csinál, tényleg odaviszi, ahová "kell", és a kellő időpillanatban el is engedi). A képet elnézegetve, pont, mintha tudná, miről van szó... :)))

Új porszívó jól porszívóz :)

Vettünk egy remek porszívót. Leó már a régiért is odavolt, az újat kisebb óvatossággal közelítette meg, de már a második napon szerelem lett... :) Kár, hogy a vasalót nem adhatom a kezébe... :))

Leó és az Ősz