Szemezget

Leó evési sebessége kísértetiesen hasonlít a babakori cicizési sebességére, ami 1,5-2 órás étkezéseket jelentett anno... Tegnap borsófőzeléket evett, egy órán keresztül. :) Eközben volt időm megfigyelni a technikáját is, mert természetesen nem hagyta, hogy segítsek neki... :) A borsószemeket kézzel egyesével tette a szájába, mindig a tőle legtávolabbi borsót véve a kezébe. Ha véletlenül összeragadtak a szemek és több is került egyszerre az ujjacskái közé, addig rázta a kis kezét, míg le nem potyogott a "fölösleg" és a maradék egyet újra a szájához emelte... :))) Videónk legutóbbi éttermi evészetünk 15 másodperces epizódját örökíti meg, mialatt Leó egyetlen tésztadarabkát vett a szájába. Kb 1 órát töltöttünk az étteremben, kiszámítható, Leó mennyit evett... :)

Evés-zavar, avagy hosszúhétvége a gasztronómia jegyében :)

Szombaton Kanizsára voltunk hivatalosak Dödölle-fesztiválra. :) Pénteken indultunk, első állomás Balatonszemes, Kistücsök étterem. Leó öleléssel üdvözölt egy kétéves kisfiút, ami annak ellenére, hogy még sosem látták egymást, Leótól nem volt meglepő, ellenben az, hogy a kisfiú visszaölelte, már annál inkább. :) Ezt egy fenséges ebéd követte, az én porciómban sajnos volt egy kis glutén-rész, de minden-mindegy alapon megettem, mert már úúúúgy unom, hogy nem tudok választani SEMMIT. Aztán a Laci egyértelműen "gluténszennyezett" részét is megettem, mert neki valamiért nem jött be a választása. Majd végül még megkóstoltam a házi krémesüket. :)
Következő állomás Balatonlelle, Yacht Club. (Kinga, köszönjük az ötletet, minden dicsérő szavad szentigaz a létesítményről!!!) Modern és jólfelszerelt tiszta szobák, remek kilátás a saját HOMOKOS, yachtültetvényes partra, lenn medencék, játszótér. A szezon miatt ugyan mi csak a kilátást és a játszóteret élvezhettük, de azt nagyon! Leó úgy érezte magát mint Alice csodaországban! :)




Én magam pedig folytattam a kicsapongó életmódot, megettem az útravalónak hozott sajtos tekercset (bár közben hüppögve sírtam, milyen cudarul elbánt velem amúgy az élet, hogy ilyen finomságokat kell megtagadnom magamtól), majd lecsúszott a spenotós táska is, mire a sajtos stanglikhoz értem, már jobb kedvem volt... :) Leó eközben kisangyalként aludt. :)


Szombat Kanizsa, dödölle fesztivál, ahol egy kis dödöllét is megkóstoltam, de ezek mellett volt még káposzta, kemencében sült tarja és krumpli, este sajtkülönlegességek és kiváló borok, majd éjfélkor a szigorúan gluténmentes libamáj zsírjában némi lilahagymával. Családunk legifjabb tagja nem mutatott érdeklődést a gasztronómia eme remekei iránt, maradt a kölesgolyónál és az anyatejnél. Ellenben lelkesen simogatta, majd később különböző testrészeit húzgálta a vendéglátóink kutyájának, illetve a fesztiválon miután kiszabadult a babakocsiból nem győzte a forgalomterelő-rácsot és bóját rendezgetni... :)



Vasárnap hazafelé utolsó állomásunk Zamárdi, ahol egy kellemes ebéd után még kacsákat üldöztünk (főleg a kis sárga törpénk) a parton...

Ajándékot adni

Dunaalmáson jártunk ma, részben Nagymamaköszöntőre, részben csak mert olyan jó... :)
Laci megkérte Leót, adja oda az ajándékot Nagymamának. Leó örömmel kapott a csomag után, robogott Nagyi felé, majd mosolyogva átnyújtotta a kis csomagot. Ebben a rövid cselekménysorban nekünk szülőknem több meglepő elem is van (megfogja és nem mást csinál, tényleg odaviszi, ahová "kell", és a kellő időpillanatban el is engedi). A képet elnézegetve, pont, mintha tudná, miről van szó... :)))

Új porszívó jól porszívóz :)

Vettünk egy remek porszívót. Leó már a régiért is odavolt, az újat kisebb óvatossággal közelítette meg, de már a második napon szerelem lett... :) Kár, hogy a vasalót nem adhatom a kezébe... :))

Leó és az Ősz

Maradandó

Maradandó, de legalábbis tartós sérülést szerzett ma Leó. :(((( Kis vasgyúrónk ma a konyhát elszeparáló rácsot kezdte rágni (többek között, de ez volt a legkeményebb) és lepattant egy jó darab a jobb első metszőjéből. Iszonyú lelkiismeretfurdalásom van. Láttam, hogy rágja, megpróbáltam tenni ellene, de odamenni épp nem tudtam. Nem tudom, pontosan mikor történhetett, mert nem fájt neki. Ez a konyharács amúgy is nagy dilemma, mert ha beteszem a lábam keserves sírásba tör ki, mert nem tud utánam jönni. Ha viszont nyitva hagyom, bejön és beindítja a mosogatógépet, magárarántja a levest, kipakolja a mélyhűtőt, az edényekkel csörög a kövön, magára borítja a késeket stb stb...
Annyira sajog a szívem, ha látom a hajdan gyönyörű szabályos fogacskáját így csorbán... :(((

Jó úton

Feltétlenül meg kell emlékeznem Leó pszichés fejlődésének újabb mérföldkövéről, amit a napokban fedeztem föl és úgy de úgy örülök neki... :) Nem kisebb dologról van szó, mint a majdani empátiás érzések előhírnökeiről. Egy ideje már észrevettem, hogy ha mi felnőttek beszélgetés közben nevetünk valamin, Ő lelkesen bekapcsolódik és velünk kacag jóízűen. De nem csak a pozitív érzésekbe képes már beleélni magát. Az előző héten szívtuk az orrát, amit egy bespriccelés előz meg. Hogy jobban viselje, mindig magamnak spricceltem előbb. Közben figyeltem az arcát, ahogyan Ő pedig az enyémet. Ahogyan eltorzult az enyém (mert felnőttség ide vagy oda, nem épp kellemes ez a kis orrspricc-dolog... :), úgy ráncolódott az övé is, majd pedig széles mosollyal jutalmazta bátor mamiját... Ma pedig bevágtam a fejem. Nagyon. Büszke vagyok magamra, mert nem szentségeltem, csak sziszegtem, Leó figyelt. Mondtam neki, hogy mami bevágta a fejét, mire összeráncolt homlokkal megfogta a saját buksiját és fájdalmas arckifejezéssel utánozta a mozdulatot, "Bumm". Aztán kértem, ha megsimogatná, már nem is fájna. Jött és simogatott. Sokszor. :) Annyira szeretem!!!

Zoo

...és ha már Nyíregyháza, természetesen meg kellett ismételnünk a három hónappal ezelőtti állatkerti látogatásunkat! :) Most, hogy Leó képekről már jobban "ismerte" az állatokat, illő volt neki élőben is prezentálni néhányat, nehogy azt gondolja, hogy a zsiráfnak tényleg csörgős masni van a nyakában, a zebrának meg kerekei vannak... :) A fogadtatás döbbenetes volt... Úgy nézte az állatokat, mint aki csodát lát, (Laci szerint "ilyen állat márpedig nincs is!" arckifejezéssel :) mindtől integetéssel búcsúzott, mikor elhagytuk őket. Legjobban a majmok, a madarak, a halak és persze az oroszlán, a zebra meg a zsiráf tetszett neki. :) Persze mindvégig megőrizte technikai érdeklődését, mert bár egy óriás zsiráf pofija épp karnyújtásnyira volt tőle, mikoris észrevett egy hatalmas csavart, ami természetesen azonnal lekötötte a figyelmét, s máris csavarozott volna... :) Vagy az óriás akváriumban a színes halak lenyűgöző látványa közben egy oldalpillantása két gyönyörű ikerlányra tévedt, akiket azonnal meg kellett ölelnie, vagy ha ez nem sikerült (mert ők nem hagyták) akkor legalább a bátyjukig üldöznie... :)))

Leó nyaralt...

Leó majd egy hetet Nyíregyházán nyaralt a nagyszülőknél, természetesen előbb csak mamival, később pedig apa kíséretében. Ez alatt az idő alatt is rengeteget változott, főleg az, ahogyan néz, ahogy ért, ahogy mozog, ahogy kifejezi magát, ahogy nevet, ahogy sír, ahogy küzd az elalvás ellen... szóval sokmindenben. :) Egyre inkább kisgyerek. :) Igazi élmény volt ez a néhány nap, bár vittem néhány játékot, de teljesen felesleges volt... :) A nagyszülők ugyanis nem restellték befogni Leót a házimunkába. :) Asztalt tolt és húzott ki és be, padot nyitott és zárt, ágyazott, szekrénybe ki-be pakolászott, gereblyézett, sepregetett, szemetest nyitott és virágot locsolt. Mindezeket pedig földöntúli boldogságtól ragyogó arccal... :)))

Kertész leszek és Ezermester...

Ha Leó beszélni tudna, a kérdésre, mi leszel, ha nagy leszel, valószínűleg ezt a választ adná... :) Kertész leszek és ezermester,utcaseprő és szakács! :) Szenvedélyesen fúr-farag, porszívózik, kalapál, vasal, tereget, törölget, főz, virágot locsol, gereblyézik, söpröget, és nyilván kihagytam egy csomó mindent... :)