'Chill out'

"Hol van már a Mojitóm?!" :)

Bumbu!

Bumbu... :) Még soha nem hallottam ennyire kedves nevet. :) Leó így hívja a pandáját. Ha megkérdezem, szereti-e, odaszorítja az arcához és hozzábújik. :) Ha leesik, megsimogatja a fejét. (Azért ledobja néha és kiált: Bumm! :)) Persze a mama is elhangzik néha, de az ritkábban, inkább csak akkor, ha baj van, félig sírva Mamma-mammama! Ohhh jaj... :))) (Ha sikerül lekapnom egyszer pandával, azonnal töltöm is föl a képet... :)

Hajóval a játszóra :)

Írtam már, milyen remek helyen lakunk? :) A nagy melegben minden nap a Dunához megyünk sétálni, ott egy picit hűvösebb van, meg aztán tele a part érdekességekkel, mint kicsi és nagy hajók, kacsák, kutyák, repülők, vonat, és persze remek játszótér is homokkal! (Bár mostanában Leó ahogy leérünk, azonnal leül a porba és bőszen lapátolja a kavicsokat...) De tegnap Apa és Fia épp elkapott egy menetrendszerinti hajójáratot és egy megállónyit utaztak is vele (kb. 700m-nyit), épp a játszótérig. :) Leó első párperces hajóútján még nem a hullámzó vizet, vagy a madarakat csodálta, hanem a hajókabin ajtajában fölfedezett ELZETT-kulcstól nem volt hajlandó elszakadni... :)

Leó a játszón

Olyan büszke és boldog vagyok magamban, amikor nézem Leót, ahogyan a játszótéren a többi gyerek mellett fölfedezi ezt a számára új világot. Olyan jó azt látni, hogy teljes belső biztonsággal, őszinte (naív) örömmel közelít a többi gyerekhez, bátran kipróbál minden játékot, elkéri a másik lapátját, vagy ha tőle kérik, Ő adja... Vicces, mikor a nagyobbacska gyerekek Őt is hasonló korúnak nézik és szóbaelegyednek vele, azaz csak elegyednének mert Leó még nem válaszol... :) Meg az is vicces, hogy szintén a méretei miatt, kicsit tartanak Tőle. A minap egy kicsi házikóban barátkozott egy kislánnyal, akihez be is ment, mire a bent lévő 2 évesnek tűnő kisfiú azonnal felpattant a benti egyetlen székről (átadva ülőhelyét Leónak) és a falhoz simulva oldalgott kifelé, mivel egyszerre csak két ember fért be a házikóba... :) Hosszasan győzködtem a kisfiút, hogy üljön vissza nyugodtan, Leó úgyis a kislányért jött, nem leülni... :))) és mindig kinézi a legszebb kislányt... :)

Pápá göndör fürtöcskék!

Reggel történt, hogy Laci újra bekapcsolta a hajnyírót, hogy szokja Leó a hangját, hogy egyszer majd le tudjuk vágni vele a haját. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mondtam, tartsa oda a saját fejéhez, és tegyen úgy, mint akinek most aztán hejdenagyonjó! Így tett, mire Leó kíváncsian és mosolyogva kémlelt, majd engedte, hogy brümmögjünk vele a feje körül és hát az eredmény a képen látható... :) Kopasz. A gyönyörű, szívemnek oly kedves szőke göndör tincsek lehullottak. Meg kell hogy állapítsam, ha eddig nem látszott volna, nagyon-nagyon fiús ez a fiú! :) Meg azt is, hogy a haja ezeddig finomította a vonásait, így viszont most nagyon-nagyon csibész, nincs kegyelem! :)

Csattogóslepke

Itt az idő! Leó beteljesíti Apja egy régi vízióját, amit olyan szívesen hangoztatott baráti körben anno... :) "Mikor majd csattogóslepkével rohangál..." Na, ha még nem is rohangál, de a csattogás az már így is megvan... :)

Találkozás, a régi szerelemmel... :)

Végre, végre viszontláthattuk Virágot és Szüleit egy röpke délutánra. A két "kiskorú" szemlesütve, mamik lába mögül kukucskálva üdvözölték egymást, majd oldódott a hangulat, mindketten megmutatták miminden újat tanultak, mióta utoljára látták egymást, a parti sétán pedig már teljes volt az összhang, közös egyetértésben dobálták a botokat a vízbe és ették egymás kölesgolyóit, meg itták volna egymás "iszijét" is, ha hagytuk volna... :) Olyan édesek együtt! :)))

Két lépcsőfok, egy bukfenc, avagy de jó, hogy nem láttam! :)

Leót mai sétájára Laci kísérte el, én addig takarítottam szorgosan. :) Ennek köszönhetem, hogy nem láttam az alábbi jelenetet: Míg Laci a tárolóba teszi a babakocsit, Leó nekiiramodik a lépcsőnek, egyik láb föl, másikkal mellélép, aztán a második lépcsőfokra ugyanígy, mikoris meggondolja magát, mégiscsak bevárja Apát. De hogy megpihenjen egy kicsit, lecsücsül, azaz csak csücsülne, mert a lépcső sajnos nem elég széles, így hátraesik és bukfencelve gurul lefelé, majd a lépcső aljában elterül... Lacinak a következő gondolatai támadtak: (1) Leesett a gyerek! (2) Nincs baj, mert a lépcső puha gumis és lábtörlőre pottyant (3) De jó, hogy Judit nem látja! :))) Egyébként pedig igazi kisfiús külsővel büszkélkedhet Leó, jobb arcán egy nagy barna folt (ez még a múltheti arcraesés eredménye), mindkét lábán horzsolás, és csupa-csupa szúnyogcsípés... :) De így mosolyog hozzá... :)

Pécs

Hétvége Pécsen. Barátok, találkozások, grillezés, fagyizás, séta, beszélgetés nekünk, hinta, kismotor, szökőkút, Bendegúz, trambulin, homokozás Leónak. Visszamegyünk! :)

Mindmegette... :)

...vagy legalábbis nagykanállal sokkal izgalmasabb a zöldborsófőzelék. :) Bár állítólag a gusztusos terítés hozza meg a kicsik étvágyát, Leó legszívesebben a konyhában eszik a fakanálról, vagy ha azt nem lehet, hát legalább a lábosból... :) Az esztétikát így nálunk kiszorítja az izgalom... :)