Az első orvosság

Szerda estére Leónak lement a láza, de a biztonság kedvéért csütörtökön mégiscsak kihívtuk a doktornőt, mert továbbra is köhécselt és öklendezett a hurutos váladéktól. Sajnos nem feleslegesen jött, mert a diagnózis tüszős mandulagyulladás és hörghurut. Erre sajnos muszáj antibiotikumot adni, mert nagy a veszélye, hogy különben másodlagosan szívizomgyulladást, vagy tüdőgyulladást okoz. :( Szívesen kihagytuk volna az életünkből, annyira jó lett volna, ha legalább 2 éves koráig nem kell antibiotikumot kapnia. De bízunk a doktornőben, ha muszáj, akkor muszáj, Ő szerencsére nem az a mindenre antibiotikum a gyógyír-típus. A jó hír, mert ilyen is van, hogy elintézte nekünk a lisztérzékenység genetikai vizsgálatát, amit Magyarországon a TB elvileg fizet, csak épp nem hozzáférhető a vizsgálat... Így végre kiderül, valóban lisztérzékeny vagyok-e, s ha igen, Leó örökölte-e. Addig pedig birkózunk a Kisoroszlánnal minden nap háromszor, hogy lenyeljen 4ml málnaízű szuszpenziót. Nem könnyű, de már csak 28 van hátra. :)

14 hónapos Leó

A szemünk előtt változik, nagyon-nagyon gyorsan... :) Önállóan ácsorog, egyre tovább. állásból leül, illetve 3 lépést tesz kapaszkodó nélkül. Legtöbbször a karomig, de előfordult már, hogy csak úgy a nagyvilágba, majd lehuppan. :) Rendkívül zsivány, megállás nélkül huncutkodik, és közben persze lesi a fogadtatást, s ha együtt nevethetünk valamin, visongat a boldogságtól. :) Ami új, hogy igazi kis bújós kisfiú lett. Ha leülök mellé a szőnyegre, vagy ébredés után, vagy csak úgy, odamászik, rámhajtja a buksiját, átkarolja a nyakamat a kezével és dorombol, közben pedig olyan arcot vág, mint akinek szülinapja van és most látja meg a gyertyás tortáját... :))) Ami a kommunikációt illeti, mindent ért. Néha elmondom, hogy épp hova megyek a lakásban, mire Ő odamutat és játszik tovább. :) Mutogatva szinte mindent kifejez, amit mondani akar, állathangokat utánoz, meg persze brümmög, ha kedvence a brümmbrümmautó feltűnik. Egyébként hihetetlen, de úgy tűnik a kisfiúk zsigereikben hordozzák az autók iránti érdeklődésüket. Egyszer felsoroltam Leónak az autó általam ismert részeit, azóta is kérésre megmutatja az összeset, még a rendszámtáblát is. :)) A teljességhez hozzátartozik az is, hogy nagyon-nagyon erős, akarata is van, így szerencsétlen, mikor az az enyémmel ütközik... :) Csak akkor nyűgös, ha valami baja van, de akkor nagyon, gyakorlatilag ilyenkor csakamami-csakamami jó, az is csak ha ölbevesz. :))) Nem is értem, miért maradt ilyen vékony a karom??? Testileg pedig nagyon sok kiló (mérleg híján csak találgatni tudok), szép hosszú, szőke göndörödő tincsek, csodás huncut barna szempár hosszú fekete pillákkal, 9 fogacska, csupa erő, csupa izom, meg egy kis tejhas. :) Megszállott ciciző, enni főleg kölesgolyót szeret, meg persze Apa és Mami tányérjáról kunyerálni.

Betegen

Leó beteg lett. Nagyon fájhat a torka, mert ha nyelnie kell öklendezik, még a tejtől is, folyik a nyála és kicsit köhög. No meg lázas, estére 39.7-et mértünk. Egész nap bújós volt és nagyon anyás, csak az ágyamban tudtam elaltatni, ott is nyöszörgött és még álmában is csak akkor nyugodott meg, ha hozzámért a keze... A szívem szakad meg. Emellett pedig előjön belőlem az anyatigris és legszívesebben puszta kézzel mennék neki az összes bacinak meg vírusnak...

Erkély-strand :)

Gyönyörű panel-lakunk egyetlen nehezen viselhető hátránya a forró nyári napok fülledt hősége, mikor a falak árasztják a meleget. Hármónk közül én viselem a legjobban, de Apa és Fia nagyon szenvednek. Tegnap reggel Laci gondolt egyet, és ezervalahány forintért vásárolt egy "strandot" az erkélyre. Ami bár nem fogható sem a pátyi medencéhez, sem a dunaalmási gyönyörű kertipancsihoz, de Leó (és Laci) remekül lubickol benne, én meg végre zavartalanul kedvemre dokumentálhatok a "hűs" szobában. :)))

Valami készül!

Kapaszkodó nélkül ácsorog már vagy egy hete. Igaz, hogy még csak néhány másodpercig, de már nem is huppan a földre, hanem ügyesen leül. Aztán a napokban elkezdett vezetgetve járni. Kicsit girbe-gurba még a járása, de nagyon akar. :) Tegnap megtette első önálló lépéseit, számszerint kettőt. :))) A járkálás még persze kicsit várat magára, de azt hiszem meg kell hogy vegyük azt a kiscipőt! :) Csak tudnám, hogy milyet...

Halló!

Halló! Virág?! Hogy vagy? ... Most nem beszélhetek, túl sokan vannak körülöttem, de találkozzunk, ok? Megkérdezem Mamit, mi a programunk holnapra, aztán visszahívlak! Puszi!

Pancsi

Itt a forróság, Leó nehezen viseli, nagyon izzadós. Dunaalmáson viszont remekül pancsizott a medencében, amit Nagypapa fújt föl neki. :) Közben pedig figyelte, milyen az, amikor a víz, meg a kislocsoló egyszerre van jelen... A furfangos vízsugarat azonban hiába próbálta megfogni... :)))

Gének...

Drága Barátnőm pirított rám, mikor nemrég panaszkodtam Leó étvágytalansága miatt, hogy az egyetemi évek alatt én is csak kefírből és némi napsütésből merítettem energiáimat... és tessék. Leó mami nyomdokaiba lépett. Kefírt iszik, maximum egy kis kölesgolyó kíséretében. Azért a testtömegindexünk távolról sem hasonló... :))))

Oroszlánok :)

Képünkön hat oroszlán van elrejtve... :) Avagy Leó a nyíregyházi állatkertben ismerkedik a nagymacskákkal. :)

Levél Papának

Szia Apa! Képzeld el, a nagy brümbrümm-autót Mami is tudja vezetni! :) Eljöttünk vele Nyíregyházára Nagypapáékhoz! Egész nap hancúrozom és csupa új dolgot csinálok! :) Ha Mami elég közel van, elengedem a kapaszkodót és rávetődöm, közben meg a lábaimat is mozgatom, így eljutok hozzá valahogy és végül Ő mindig elkap. :) Babát is ringatok az ölemben, bár kicsit hevesen mozgathatom még jobbra-balra, mert még egyszer sem aludt el... :) Tegnap este meg megpróbáltam utánozni Nagymamit, aki csákót hajtogatott nekem, majdnem nekem is sikerült... :) Ma pedig kipróbáltam, milyen az úszópelusba pisilni, mert elvittek Nagypapáék egy hatalmas kádba, ahol sok gyerek egyszerre fürdött. Azért a kiskádam jobban tetszik. Főleg, ha Te fürdetsz! Nagyon hiányzol ám! Mikor lesz már Zing-zing, meg Tóbiás a pók? Nagyon várunk, gyere gyorsan! Szeretlek! Leó