Leo és az APEH

Leó kénytelen-kelletlen saját kezébe vette hivatalos ügyeinek intézését. :) Gondatlan Mamája ugyanis vagy egy hétig hitte, hogy elhányta kisfia adókártyáját, de tegnap kiderült, még csak most küldték meg... Leó bizalmát azonban már nem sikerült visszanyerni... :)

Mikulás

Az idei szórásból már Leó sem maradt ki, pedig nem is az ablakban volt a tutyija, hanem szokott helyén a polcon. Sőt a jó Öreg Fehérszakállú még az egyik rénszarvasát is itt felejtette... :)
Boldog mikulásünnepet mindenkinek, jelentsen is ez bármit..

Kötélmászás

avagy Leó és a macskák 3. :)

Leó és a macskák 2.

Minden sikerfilmet követ egy-két év múlva egy második, egy harmadik rész, rendszerint egyre silányabb minőségű, egyre nagyobb csalódást okozva a rajongók táborának. Nos, bízom benne a "Leó és a macskák" legújabb részei jobb sorsa érdemesek! ;)

Vigyázz, kész, FORDUL! :)

Leó megfordult végre a hátáról a hasára, 7 hónapos és 1 napos korában. :) Amilyen hirtelen és váratlanul történt nekünk mindez, Leó épp olyan természetességgel végzi a forgást. Egyelőre csak az egyik irányba (balra), de remélem hamarosan a másik irányt is kitünteti bizalmával. :) Nem lendületből nekirugaszkodva csinálja, mint ahogyan filigránabb társainál már láttuk, hanem tiszta izomból lassan, tudatosan, kicsit szuszogva. :) Sajnos még nem sikerült kameravégre kapni, csak a legelső fordulat utáni végállapotot láthatjuk a képen. Boldog. :) (és mi is!!!:)

Okosodik

Leó rengeteget fejlődött az elmúlt napokban. Szeret és tud már együtt nevetni velünk! :) De nem csak úgy, hogy a mi nevetésünkbe kapcsolódik be, hanem Ő is kezdeményezi azt... A minap csuklottam, amit nagyon viccesnek talált. Aztán elkezdtem szoptatni, de temészetesen tovább csuklottam, Ő tovább nevetett rajta és én sem bírtam ki nevetés nélkül, majd együtt nevettünk harsányan minden egyes csuklás után. Aztán mikor én már nem nevettem, Ő sem gurgulázott olyan nagyon... :)
A másik jel, a tárgyállandóság fejlődése, keresi a letakart testrészeimet, illetve néha játszik azzal, hogy a takaróval eltakarja az arcát, majd lerántja a takarót és kacagva örül meg a Világnak.
Pár hete még azt gondoltam, hogy Leó életfilozófiája az "ami nem megy nem kell erőltetni", mert ha túl messzire került egy játék, egyszeri sikertelen elérési próbálkozás után kizökkenthetetlen nyugalommal nyúlt egy elérhető után. Ám mostanában úgy látom inkább a "többet ésszel mint anélkül" jegyében tevékenykedik, amikor a messzire került játékokat a közeliek segítségével pöcköli elérhető távolságba, vagy az alattuk lévő takarót húzva győzi le a távolságot... :)

A rácson túl...

Leó saját fekhelyet kapott, melyben az éjszakák nagyobb részét tölti. Az esti elaltatós szopi után még mindig a saját ágyunkba rakom le, mert az első (éjfél előtti felriadós) szoptatást az ágyban ejtem meg, de az éjszaka folyamán már a rácsos ágyikóba teszem le, s csak a reggeli 6-os evészet után rakom vissza újra a saját ágyunkba, hogy elejét vegyem a 8 előtti kelésnek, ilyenkor ugyanis cicin még visszaalszik és nagyon kellemes plusz fél órákat nyerünk így! :) Már észrevette az új helyzetet, mert néha felébred éjszaka, de mondhatni zökkenőmentesen elfogadta az új "fekvésrendet". Az viszont elgondolkodtató, mennyire érez engem álmában is, mostanában balra fordítja a fejét (mert most azon az oldalán alszom), illetve átdugja a rácson a kezét és megfogja az enyémet... :) (álmában!)

Leó hetedik hónapja

Mióta Leó megszületett, olyan fürgén megy az idő, máris hét hónapos a kis Tekergő. :)
Sokat "leósodott" mostanában, vagyis egyre kifejezettebb személyiségjegyeket mutat. Huncut jókedve és kíváncsisága mellett egyre inkább megmutatkozik végtelen nyugalma is, amiből csak(!) az öltözködés képes kizökkenteni. (Igen, ma az oltás alatt és után nem, ellenben a felöltözés alkalmával nyüsszögött egy kicsit:) Szeretem, ahogy szájával előbb aprócska, majd egyre nagyobb Ó-betűt formálva ásít, ahogy kezét-lábát lógatva hagyja magát cipelni bárhová, miután szopizás közben bealudt, vagy mikor foggyakorlatoztatás céljából elszántan nyitott szájjal közelít egy szekrény méretű ikeás dobozhoz.. Szeretem, ahogy mindent kíváncsian szemlél mosolyra nyitott szájjal és olyan tekintettel, mint aki mindenben szemfülesen poént sejt, vagy hogy reggel, miközben én a darabjaimat próbálom összeszedni, Ő huncut, energiától kicsattanó tekintettel és erőteljes lábmunkával várja, milyen játék következik most, meg azt is, ahogy rendkívül koncentrált arckifejezéssel alszik.. és még sorolhatnám. Vajon minden gyerek ilyen tünemény? ;) Hát ilyen Leó hét hónaposan. A hivatalos adatok pedig: 75cm, 9880g. Nagymozgásban nincs "előremozdulás" csak hátra, finommozgásban viszont ügyes, csippent is már, elsősorban a bőrömet. :) Tegnap többször hallottam, ahogy azt mondta: BÖ. (tudtommal nincs Böbe barátnője) :)

Ülni, vagy nem ülni...

A babák ültetésével kapcsolatban én a nem-ültetősök táborát erősítem, miszerint a gyerek csak olyan testhelyzeteket vegyen föl, melyet önállóan képes létrehozni. Ergo csak akkor üljön, ha egyedül felül, mert ekkorra érik meg rá az idegrendszere és az izomzata. Mindeddig ez nem is okozott túl nagy problémát, legfeljebb a hozzátáplálás kivitelezése lenne könnyebb, ha három kezem lenne.. :) Laci viszont néha "elgyengül", és titokban felülteti Leót. Ilyenkor mindenki mosolyog, míg Mami észre nem veszi, mi folyik a háta mögött... :)

Mini példaképek

Leó igazi kis "társas lény". :) Minden felnőtt közeledését érdeklődve, sőt általában mosolyogva fogadja, a gyerekek viszont valósággal megbabonázzák. Főként akkor, ha kicsit nagyobbak mint Ő, akik mindenféle izgalmas dolgokra képesek, beszélnek, szaladgálnak, ugrálnak, bicajoznak. Leó csak figyeli őket nagy szemekkel és szinte hallani, ahogyan szívja magába az információt. :) A képen legnagyobb - s talán a jelenlegi kedvenc - unokatestvérével, Kolossal látható. :)