Megünnepeltük!

Ma ünnepeltük meg Félévesünket, bár holnap lesz 17-e, de ma 26 hetes kereken és Laci ma este ment el böjtölni, így délután csaptunk egy kis ünneplősdit. Elénekeltük neki az összes szülinapi nótát, amit csak ismerünk, majd átadtuk az ajándékokat is. Egy kis sárga horgolt oroszlánt és egy újabb játékkönyvet, ami csörög, hápog és tükör is van benne.. :) Leó azonnal neki is látott az olvasgatásnak, alig tudtuk rávenni, hogy a közös kép erejéig még tartóztassa meg magát egy picit... :)

Cim-cim, cimbora

A napokban meglátogattuk Szabiékat, ahol Leót és Marcit újra egymás mellé tettük, úgy mint nyáron... :) Döbbenet, igazából a többi gyereken lehet lemérni, hogy Leó milyen sebességgel nő. A nap megdöbbentő híre az volt számunkra, hogy az "óriásbébi"-ként számontartott Marci, fél évesen volt 7,5kg. Nos, tegnap megemeltem és most nagyjából egy súlycsoport Leóval. De a lényeg, hogy nagyon édesek voltak, Marci ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel közeledett Leó felé mint "régen", de mostmár nem kellett két felnőttnek mindeközben vigyáznia Leóra. Egy súlycsoport... :)

Ünnep van

Ünnepnap a mai! Nemcsak azért mert barátok jártak ma nálunk és aprótalpak csattogtak a lakásban :) hanem azért is, mert egy éve tudtuk meg, hogy Leó kisfiú és azért is, mert a mai nap tartjuk majd a névnapját! Kétszer van egy évben Leó-nap, egy ma, egy pedig áprilisban, de mi a mait választottuk. Nagy ünneplést ugyan nem csaptunk ma, de néhány év múlva már biztosan ünneplünk leóságot! :)

Önfüröszt

Leó vízzel való kapcsolatában új fejezet kezdődött. Eddig is nagyon szeretett fürdeni, újabban aktívan vesz részt az eseményben, lábaival hullámokat ver, amit láthatóan élvez. :) Ki tudja, lehet így kezdődik egy olimpikon vizilabdázó pályafutása... :)

Zénó megérkezett!

Ma megszületett "Zénó baba", mindannyiunk nagy örömére! :) Így Leó ezennel át is engedi a "Legifjabb Ujvári"-címet legfrissebb unokatesójának, Zénónak. Isten hozott kicsi Élet!

"...kettőt hátra"

Leó ha lassabban is mint az átlag, de azért mozgásba lendült. Kezeivel már nagy biztonsággal és pontosan fog, jól beméri a távolságokat, ujjaival már csippenteni is tud. Lábait viszont még alig fedezte föl, nem nagyon látja őket, a szájába meg aztán még sosem vette, szerintem nem is ér el odáig... Lehet ez az oka, hogy még nem fordult meg, szerintem még nem is tud a lábairól. Így eshet meg az a szerencsétlen helyzet is, hogy szegénykém hason fekve szeretne elérni egy előtte lévő, kicsit távolabb eső tárgyat, kezeivel kinyomjamagát, de mivel lábbal nem segít, kezeivel meg egyre jobban nyomakszik, így hátrafelé araszol. Felfedezi, hogy egyre messzebbre került, így egyre mérgesebben, mégnagyobb erővel nyomakszik a karjaival, így még messzebb kerül... :) A képen ezt a végállapotot örökítettük meg. :)

"Le sem tagadhatod"

Délelőtt a szokásos orvosi viziten voltunk Leóval, ahol a doktornő újra megcsodálta Leót, ezenkívül megnyugtatott, hogy a nagy babák később forgolódnak és az mindenképpen jó, hogy ha még nem is fordult, de hátrafelé kúszik és pörög a tengelye körül. Megnézték azt is, hogy tud-e ülni a Fiú, Leó pedig bár életében először, mami hangtalan sikolya ellenére, a lehető legtermészetesebben csücsült. :) De ami miatt a bejegyzést írom, nos ma először jegyezte meg egy anyuka, akivel a várakozás alatt beszélgettem, hogy rám hasonlít Leó, le se tagadhatom!!! :) Bár Laci nem volt velünk, így azt ugyebár nem mondhatta, hogy tiszta apja, de ez még nem von le semmit az értékéből. Nagyon örültem, mert mostanában én is kezdek felfedezni hajszálnyi hasonlóságot. :)

Családi kör

Szeretem az estéket. Nemcsak azt a részét, mikor Leó elaludt és én lábujjhegyen kisurranok a hálószobából, hanem a fürdés előttit is, mikor Leó etetése után mind odaheveredünk Apa mellé a szivacsra. Ilyenkor nincs már nagy viháncolós játék mint reggel, csak csendes együttlét, de olyan nagyon jó... :)

A második fog

Leó második foga indult útnak kifelé, közvetlenül az első mellett, szimmetrikusan, így ha mindkettő kinő, alul lesz két foga. :) Az első hasmenéssel párosult, ez a második nemevéssel, reggeli keserves sírással és persze elapaszthatatlan nyálfolyammal. A sírást viszonylag könnyű orvosolnom, amint fölveszem, szinte azonnal elcsendesedik, csak kicsit szipog még... :) Viszont a szopizás rémálommá vált a számomra. Szegény rángatja a fejét jobbra-balra, közben az öklével csapkodja a mellkasom, vagy karmol és húzgálja a bőröm, ahol ér. Megfigyelhettem, az emberi állon a legvastagabb a bőr, aztán a nyak, az arc, majd végül a mell következik érzékenységi sorrendben. :) Persze közben egyre huncutabb és gyönyörűbb, lehet rá haragudni? :)))

én-te

Leó közeleg a félévességhez. :) Ennek több jele is van. Egyrészt itt az október, :) másrészt megfigyeltem, hogy mikor éhes, vagy kellemetlenül érzi magát, nyöszörög ha azt látja elmegyek, viszont mikor újra megjelenek, elhallgat. :) Mint expszichológus úgy vélem, ez már a szimbiózis végét jelzi, vagyis kezdenek kialakulni az "énhatárok", kezdi felismerni meddig tart Ő és hol kezdődök én, és hogy a tej és mindenféle jó :) az tőlem jön, ergo ha elmegyek mikor éhes vagy nyűgös, az nem jó. :) Virág anyukája panaszkodott, hogy a kis Virágot (aki két hónappal idősebb Leónál) nem tudja egyedül hagyni, mert sír. Úgy sejtem, nálunk is hamarosan ez következik.. :)