Kicsilány...

Pénteken voltunk a kórházi ultrahangon, amire sajnos Laci nem tudott bejönni, mert épp Lehelnek támadt sürgős üvölthetnéke, velem meg a TAJ-kártyámat kerestették a kétperces vizsgálat közben(!), így csak korlátozott számú pillantást sikerült vetnem a monitorra, a körülmények miatt azt is csak kissé zaklatott állapotban, mert úgy vártuk már, hogy láthassuk Pöttömkénket és erre tessék... Végül aztán a doki közölte "hibátlan", majd kérdésemre kijelentette, kislány. Illetve odavetette, a monitoron még épp megjelenő kis arcocskájáról csinálhatok egy képet, ha szeretnék. Így elkészült Pöttömke élete legrosszabb fényképe, nekem mégis olyan nagyon kedves és gyönyörű... :)))
De persze a bosszankodásnak helye nincs, hiszen minden rendben vele és ez volt a legfontosabb! A mérések szerint 20 hetes, 5 napos volt pénteken, ami 6 teljes nappal több, mint az első UH becslése... Ez nekem kicsit soknak tűnik, hát vagy nagy babánk lesz, vagy hamarabb jön majd néhány nappal. Részemről ez utóbbit támogatom. :)
A mozgolódások gyakoribbá váltak, ha figyelek rá, vagy beszélek hozzá, a nap szinte bármely szakában tetten érhetőek a finom puha kis tornagyakorlatok odabentről. Tegnap végre Laci is elcsípett belőlük kettőt! :)
A névadás pedig rekord idő alatt sikerült, nem is csoda, hiszen 5 éve már, hogy mint egy mantrát ismételgetjük magunkban, ha lányunk lesz, Lorin lesz... :) Így hát fogadjátok szeretettel Ujvári Lorint, a legkisebb kicsi lányt! :)